Film

A tanártüntetések képkockáit akkor is jó feleleveníteni, ha egyelőre nem a pedagógusok állnak nyerésre.

Kísérletező történetvezetés, erőteljes színvilág, pajkos életképek, elrajzolt szexualitás jellemzi – a Cannes-ba, a versenyprogrammal párhuzamos Kritikusok Hete mezőnybe meghívott – Superbia című filmjét. A 15 perces szerzői animáció a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával, magyar–cseh–szlovák koprodukcióban készült.

Liliom ösvény című filmjét a héten mutatják be a mozik. A filmalapot vezető rambós ürgéről, a felesleges kapucsínózásokról, beszélő gombákról és az öncenzúráról beszélgettünk vele.

Pénteken konferenciát tartottak a mozgóképkultúra értékeinek megőrzéséről, továbbadásáról. A Francia Intézetben, természetesen. És a remek kezdeményezések is külföldi példák voltak. Természetesen.

Ahányszor készül egy virtigli műfaji film Magyarországon, mindjárt mindenki azon kezd lamentálni, hogy miért nincs több, és amik vannak, azok miért olyanok, amilyenek. Az mindenképpen igaz, hogy a zsánerfilmnek (különösen bizonyos zsánereknek) nincs kiforrott hagyománya a magyar filmkészítésben.

Új filmjében a Good Bye, Lenin! rendezője egy törtető újságíró és egy legendás festőművész keser­édes történetét tálalja fel, mind a művészvilágnak, mind az újságírásnak görbe tükröt állítva. Az Én és Kaminskit már játsszák a mozik. A német rendezőt Berlinben értük el telefonon.

Idén Németország Giulio Ricciarelli A hallgatás labirintusában c. filmjét jelölte az Oscar-díjra, mely az 1963 decembere és 1965 augusztusa közötti frankfurti Auschwitz-per történetét dolgozza fel.