Film

Beépített tudat

  • Szabó Ádám
  • 2016. május 28.

Film

90-es évekbeli akciófilmeket és animéket idéz a sztori: egy CIA-ügynök a világ sorsát befolyásoló információ birtokába jut, ám mielőtt ezt megoszthatná másokkal is, megölik. Gary Oldman, aki ezúttal az ügynökség főnökét alakítja – legalább annyira karakán, mint amennyire karikatúraszerű figura – előkapja farzsebéből az öreg, okos tudóst, hogy az ügynök emlékeit ültesse át valaki másnak a fejébe. A szerencsés nyertes egy Jericho nevű fazon lesz, aki véletlenül épp egy pszichopata-szociopata bűnöző.

Egy filmről sok mindent elmond, hogy főszerepét még Nicolas Cage is elutasította, de szerencsére jött Kevin Costner, aki ezúttal egészen markáns a vásznon. Szakállán és fejsebén kívül viszont nem kapott más eszközt az alkotóktól, hogy élettel töltse meg a figurát. Pedig a filmnek ez lenne az egyik tétje: az érzelmek nélküli bűnöző a betáplált emlékektől, szexi feleségtől és aranyos kislánytól egyszer csak elkezd érző emberré válni. A másik fontos szál a világ megmentése lenne egy egzotikusan értelmiségi kinézetű embertől, aki a nukleáris fegyverek irányítása felett szeretné átvenni a hatalmat. Ehhez egy fekete bőrtáskányi pénzen, egy polcnyi George Orwell-könyvön és rengeteg, összehúzott szemöldökű, bősz hekkelésen át vezet az út, de mivel mindez kevésbé izgalmas, néha felrobban valami, esetenként autós üldözés tör ki, Kevin Costner pedig a Terminatort megidézve próbál szocializálódni az emberek között, jó néhány szerencsétlent összeverve.

Mindez nem old meg semmit, a film talán pont akkor a legunalmasabb, mikor akciódús próbál lenni.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.