90-es évekbeli akciófilmeket és animéket idéz a sztori: egy CIA-ügynök a világ sorsát befolyásoló információ birtokába jut, ám mielőtt ezt megoszthatná másokkal is, megölik. Gary Oldman, aki ezúttal az ügynökség főnökét alakítja – legalább annyira karakán, mint amennyire karikatúraszerű figura – előkapja farzsebéből az öreg, okos tudóst, hogy az ügynök emlékeit ültesse át valaki másnak a fejébe. A szerencsés nyertes egy Jericho nevű fazon lesz, aki véletlenül épp egy pszichopata-szociopata bűnöző.
Egy filmről sok mindent elmond, hogy főszerepét még Nicolas Cage is elutasította, de szerencsére jött Kevin Costner, aki ezúttal egészen markáns a vásznon. Szakállán és fejsebén kívül viszont nem kapott más eszközt az alkotóktól, hogy élettel töltse meg a figurát. Pedig a filmnek ez lenne az egyik tétje: az érzelmek nélküli bűnöző a betáplált emlékektől, szexi feleségtől és aranyos kislánytól egyszer csak elkezd érző emberré válni. A másik fontos szál a világ megmentése lenne egy egzotikusan értelmiségi kinézetű embertől, aki a nukleáris fegyverek irányítása felett szeretné átvenni a hatalmat. Ehhez egy fekete bőrtáskányi pénzen, egy polcnyi George Orwell-könyvön és rengeteg, összehúzott szemöldökű, bősz hekkelésen át vezet az út, de mivel mindez kevésbé izgalmas, néha felrobban valami, esetenként autós üldözés tör ki, Kevin Costner pedig a Terminatort megidézve próbál szocializálódni az emberek között, jó néhány szerencsétlent összeverve.
Mindez nem old meg semmit, a film talán pont akkor a legunalmasabb, mikor akciódús próbál lenni.
Forgalmazza az ADS Service
