Az 1945 előtt jelentős műfaji hagyomány a második világháború utánra gyakorlatilag történelmi filmekre és vígjátékokra apadt. A szocializmus nem kedvezett a nyugati zsánerminták betörésének − a szerzői filmes, új hullámos hatásoknak inkább, így a magyar film szerzői alkotásokkal szerzett nevet magának (és ez maradt a domináns előképe az új filmeseknek). A rendszerváltás után pedig hiába dőltek ránk a nyugati zsánerfilmek, a magyar rendezők (pl. a pénz vagy a tapasztalat hiánya miatt) nem merészkedtek a szokatlanabb műfajok területére (pl. sci-fi, horror, thriller).
A thriller ugyanakkor érdekes, köztes műfaj. Könnyen meg lehet oldani viszonylag alacsony költségvetéssel is, ezzel szemben rutint és céltudatosságot igényel a kivitelezése. Találunk egy-két példát 1989 előttről (Dögkeselyű, Mielőtt befejezi röptét a denevér), és az újabb generáció is kísérletezett több-kevesebb sikerrel (Halálkeringő, A nyomozó, A vizsga, Kaméleon, Víkend).
Madarász Isti a thrillert a sci-fi műfajával vegyítette, és a végeredmény jelentős műfajismeretről tanúskodik. Egyfelől a rendező jól érzi, hogy ez a műfaj (különösen az időhurkos sci-fi, pl. Idétlen időkig, Időhurok, Időbűnök) nem bír el egy bizonyos játékidőnél – kb. másfél óra – többet. Madarász filmje feszes és céltudatos, egyetlen felesleges, a film megértését nem szolgáló kockát sem tartalmaz. Rendelkezik az adott alműfajhoz szükséges biztos műfajismerettel is: csak annyira bonyolítja és ismétli a cselekményt, amennyire szükséges, így sem a néző, sem ő maga nem veszti el a fonalat. Ugyanakkor a közönséget sem kezeli gyerekként, nem magyarázza agyon a cselekményvilág szabályait, hanem hagyja azokat organikusan kibontakozni a játékidő előrehaladtával.
Ám itt nagyjából véget is érnek a pozitívumok. Hatalmas hiányosság, hogy szinte lehetetlen azonosulni főhősével (emiatt a film gyakran unalmas). Ádám csempész, aki meg akar lépni a szállítmánnyal, hogy új életet kezdjen barátnőjével. A barátnőről kiderül, hogy várandós, a főnök pedig rájön a cselre, és megöli Ádámot – de egy megmagyarázhatatlan időhurok új esélyt ad neki. Ádámot először egy önző, érzéketlen bunkónak ismerjük meg, és a forgatókönyv nem magyarázza meg, hogy az időhurok hogyan és miért változtatja meg gyökeresen a férfi jellemét. Az Ádámot alakító Száraz Dénesnek a film feszessége miatt nem is marad sok lehetősége, hogy kidolgozza e jellemfejlődést. A többi szerep (Martinovics Dorináé, Anger Zsolté) még nála is vázlatosabb. Paradox módon az „üres” főhős és a cselekmény ismétlődő, magába visszahulló szerkezete közelíti a filmet a videojáték-adaptációkhoz, bár érzésem szerint ez nem szándékos.
A film ürességéhez hozzájárul, hogy Madarász megszállottan kitörli a konkrét helyre és időre utaló nyomokat a filmből (pl. hospital feliratú a kórház). Ettől az hideg és üres lesz (ha ehhez hozzáadjuk a szereplők érzelmi felszínességét, akkor már közel járunk a Christopher Nolanre jellemző technikai tudáshoz társított lelketlenséghez). A Hurok gyakran enélkül is túl kimódoltnak és mesterkéltnek hat (pl. időutazós filmekre utaló rendszámtáblák, de túlgondoltság bizonyos fokig a time loop sci-fik sajátossága is).
Madarász jól kiszámolta, hogy hazai keretek közt mire lehet képes egy ilyen műfajú filmmel, és azt tisztesen teljesítette is – érti a sci-fit, de egyszerűen képtelen életet lehelni a gondosan összerakott szerkezetbe. A Hurok egy olajozott, pontos, de halott óramű marad.
Forgalmazza a Fórum Hungary
