Filmet forgattak a kockás inges forradalmárokról

Film

A tanártüntetések képkockáit akkor is jó feleleveníteni, ha egyelőre nem a pedagógusok állnak nyerésre.

Múlt csütörtökön mutatták be az Art+ moziban, de immár online is elérhető a Kockás forradalom című dokumentumfilm. Kresalek Dávid és Soponyai Dóra rendezők az introblog.hu weboldalon követték végig az elmúlt hónapok pedagógus-megmozdulásait – videóik nyersanyagából és a szereplőkkel készített interjúkból állt össze a közel egyórás anyag.

Bár a film többé-kevésbé kronologikus sorrendben tárgyalja a történéseket, az alkotók nem az eseménytörténetre fókuszálnak. A kormány (sőt általában a politika) lépéseiről, reakcióiról kizárólag a tanárok elbeszéléseiből értesülünk – a film meg sem kísérli megszólaltatni vagy akár csak bemutatni az „ellenoldalt”. Még furcsább, hogy a pedagógusok „hivatalos” képviselői, a nemzeti pedagógus kar és a szakszervezetek sem jutnak szóhoz.

Vagyis a tüntetések politikai kontextusát, a szakszervezetek, a Tanítanék Mozgalom és az elégedetlenkedő iskolák nehezen körvonalazható masszája közötti dinamikát nem ebből a filmből fogjuk megérteni. Maradnak a demonstrációk, a nyilvános beszédek, és mindenekelőtt az interjúk.

A Kockás forradalom nagy erénye, hogy az ismert arcok (a Pilz Olivér, Pukli István, Törley Katalin trió) mellett a mozgalom kevésbé látható szárnyából is megmutat valamit: megismerkedhetünk a petíciós honlapot kezelő informatikussal és pedagógus feleségével, a szülői összefogás vagy a Független Diákparlament egy-egy képviselőjével.

A szereplők ráadásul érezhetően jobban megnyílnak Kresalek és Soponyai előtt, mint szimpla médiaszerepléseik alkalmával. Így annak ellenére kapunk néhány kulisszatitkot, hogy a kamerák valójában nem a kulisszák mögé tekintenek, csak a mozgalmat alakító embereket veszik közelebbről szemügyre. Kiderül például, hogy amikor a március 15-i tüntetés előtt Pukli István Kálmán Olgánál bejelentette, hogy valami nagy dologra készülnek, még fogalma sem volt róla, hogy polgári engedetlenséget fognak hirdetni. De megtudhatjuk azt is, hogy készült az elhíresült TV2-s lejárató anyag, vagy hogy mennyire alulbecsülték a Tanítanék Mozgalom arcai a folytonos médiafigyelemmel járó felhajtást.

Kedvenc jeleneteim mégis az egyszeri demonstrálókhoz kötődnek. A Kossuth téri tüntetőhöz, aki spontán előad egy verset a tanszabadságról, az apukához, aki a „ne vidd suliba a gyereket” kampány keretében inkább az AKG alternatív programjait látogatja meg kislányával. Ezek a képsorok emlékeztetnek rá, hogy nem mindig annak van igaza, aki a rövid távú politikai meccs győztesének látszik. És reményt adnak, hogy még ha a tanártüntetéseket erős túlzás is forradalomnak nevezni, talán tényleg elindult valami.

Az alkotók a továbbiakban is ott lesznek minden fontosabb eseményen, ha lesz elég anyag, újabb filmet is terveznek.

Folytatás június 11-én.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.