Animációs film

A dzsungel könyve

  • - kg -
  • 2016. május 28.

Film

Hová züllött ez a világ, hogy már egy jót fanyalogni sem lehet A dzsungel könyve újbóli feldisneysítésén! Meg lehet próbálni, persze, mert ott azért még nem tartunk, hogy ne lehetne szétokoskodni a kicsi Maugli effektekkel körített kalandjait.

false

Ott van például ez a Kipling nevű pasas, valami íróféle, egyesek szerint Maugli az ő találmánya és nem Walté, mások meg azzal jönnek, hogy Kipling történetei felől nézve, hát bizony, hagy némi kívánnivalót maga után, amit a Disney művelt dzsungel és könyv címszó alatt (először ’67-ben, ceruzával estek neki a történeteknek). Szóval, előbányászhatók érvek, melyek mentén a vadiúj próbálkozás is elvérezhet, joggal állítható például, hogy az állatok nem adnak ki emberi hangot, a medvék nem dalolnak, és még senki sem látott olyan kígyót, amely Scarlett Johansson hangján sziszegett volna, és igen, ezek jogos felvetések, fel is lehet húzni erre valami kis elmarasztalásfélét, ám ez sajnálatos módon kevés az igazi, mélyen átérzett fanyalgáshoz. Főleg azért kevés, mert A dzsungel könyve új változata majdhogynem tökéletes meskete; a szív és a digitális effektek egyensúlya, az énekszámok és a prózai aranyköpések kellemes aránya, valamint az állat-állat és ember-állat akciók pazar együttese révén valami egészen élvezhető produktum született a nagyvállalati tutiramenés egyébként undok és cinikus kategóriájában. Pedig minden adott volt egy kiadós fanyalgáshoz, de jött ez a Jon Favreau nevű pasas (valami rendező, aki olykor színészkedik is), és e kis örömtől is megfosztattunk!

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.