Hová züllött ez a világ, hogy már egy jót fanyalogni sem lehet A dzsungel könyve újbóli feldisneysítésén! Meg lehet próbálni, persze, mert ott azért még nem tartunk, hogy ne lehetne szétokoskodni a kicsi Maugli effektekkel körített kalandjait.
| ||
Ott van például ez a Kipling nevű pasas, valami íróféle, egyesek szerint Maugli az ő találmánya és nem Walté, mások meg azzal jönnek, hogy Kipling történetei felől nézve, hát bizony, hagy némi kívánnivalót maga után, amit a Disney művelt dzsungel és könyv címszó alatt (először ’67-ben, ceruzával estek neki a történeteknek). Szóval, előbányászhatók érvek, melyek mentén a vadiúj próbálkozás is elvérezhet, joggal állítható például, hogy az állatok nem adnak ki emberi hangot, a medvék nem dalolnak, és még senki sem látott olyan kígyót, amely Scarlett Johansson hangján sziszegett volna, és igen, ezek jogos felvetések, fel is lehet húzni erre valami kis elmarasztalásfélét, ám ez sajnálatos módon kevés az igazi, mélyen átérzett fanyalgáshoz. Főleg azért kevés, mert A dzsungel könyve új változata majdhogynem tökéletes meskete; a szív és a digitális effektek egyensúlya, az énekszámok és a prózai aranyköpések kellemes aránya, valamint az állat-állat és ember-állat akciók pazar együttese révén valami egészen élvezhető produktum született a nagyvállalati tutiramenés egyébként undok és cinikus kategóriájában. Pedig minden adott volt egy kiadós fanyalgáshoz, de jött ez a Jon Favreau nevű pasas (valami rendező, aki olykor színészkedik is), és e kis örömtől is megfosztattunk!
A Fórum Hungary filmje
