Film

A Vadász és a Jégkirálynő

Film

Egy felesleges film felesleges folytatása/előzménye. Talán még emlékszünk a nem túl megrázó Hófehér és a vadász c. opusra 2012-ből, mely a felnőtteket (is) megcélzó, újragondolt mesék hullámában készült (Demóna, Vadregény, Boszorkányvadászok). A „mese felnőtteknek” elnevezésű piaci rést először talán A Gyűrűk Ura szúrta ki, a 2010-es évekre pedig valósággal tombolni kezdett a felnőttmeseláz, mind a fantasy (Trónok harca), mind a sci-fi felől (szuperhősfilmek, amennyiben nevezhetők ezek sci-finek vagy esetleg külön zsánert alkotnak).

Akárhogy is, A Vadász és a Jégkirálynőnek legfeljebb e speciális filmcsoporton belül elhelyezve, pusztán teoretikus szempontból van értelme (ha egyáltalán), mert önálló filmként szinte semmilyen értéket nem képvisel. Sablonos történetet mond fel, azt is rosszul. A fiút és a lányt (Chris Hemsworth és Jessica Chastain) gyermekként elrabolja a gonosz Freya királynő, és harcosokat képez belőlük. Gyanúsan hamar egymásé lesznek (így aztán el is szakítják őket), majd a klasszikus kettős motiváció jegyében a királynővel való harc közepette egy rosszul megírt fanfiction stílusában találnak ismét egymásra. A figurák (jók és rosszak egyaránt) kezdeti motivációiknak gyakran ellentmondó és a narratíva szempontjából észszerűtlen döntéseket hoznak (egyedül a szemeit gonoszan meresztő Charlize Theron marad hű értelmetlen, öncélú aljasságához). A poénok alpáriak vagy kínosak, egyedül talán a látványból sikerült kihozni valamit. És a legijesztőbb, hogy a lezárásból újabb film(ek) ígérete sejlik föl.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.