Film

A Vadász és a Jégkirálynő

Film

Egy felesleges film felesleges folytatása/előzménye. Talán még emlékszünk a nem túl megrázó Hófehér és a vadász c. opusra 2012-ből, mely a felnőtteket (is) megcélzó, újragondolt mesék hullámában készült (Demóna, Vadregény, Boszorkányvadászok). A „mese felnőtteknek” elnevezésű piaci rést először talán A Gyűrűk Ura szúrta ki, a 2010-es évekre pedig valósággal tombolni kezdett a felnőttmeseláz, mind a fantasy (Trónok harca), mind a sci-fi felől (szuperhősfilmek, amennyiben nevezhetők ezek sci-finek vagy esetleg külön zsánert alkotnak).

Akárhogy is, A Vadász és a Jégkirálynőnek legfeljebb e speciális filmcsoporton belül elhelyezve, pusztán teoretikus szempontból van értelme (ha egyáltalán), mert önálló filmként szinte semmilyen értéket nem képvisel. Sablonos történetet mond fel, azt is rosszul. A fiút és a lányt (Chris Hemsworth és Jessica Chastain) gyermekként elrabolja a gonosz Freya királynő, és harcosokat képez belőlük. Gyanúsan hamar egymásé lesznek (így aztán el is szakítják őket), majd a klasszikus kettős motiváció jegyében a királynővel való harc közepette egy rosszul megírt fanfiction stílusában találnak ismét egymásra. A figurák (jók és rosszak egyaránt) kezdeti motivációiknak gyakran ellentmondó és a narratíva szempontjából észszerűtlen döntéseket hoznak (egyedül a szemeit gonoszan meresztő Charlize Theron marad hű értelmetlen, öncélú aljasságához). A poénok alpáriak vagy kínosak, egyedül talán a látványból sikerült kihozni valamit. És a legijesztőbb, hogy a lezárásból újabb film(ek) ígérete sejlik föl.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.