Film

A Vadász és a Jégkirálynő

Film

Egy felesleges film felesleges folytatása/előzménye. Talán még emlékszünk a nem túl megrázó Hófehér és a vadász c. opusra 2012-ből, mely a felnőtteket (is) megcélzó, újragondolt mesék hullámában készült (Demóna, Vadregény, Boszorkányvadászok). A „mese felnőtteknek” elnevezésű piaci rést először talán A Gyűrűk Ura szúrta ki, a 2010-es évekre pedig valósággal tombolni kezdett a felnőttmeseláz, mind a fantasy (Trónok harca), mind a sci-fi felől (szuperhősfilmek, amennyiben nevezhetők ezek sci-finek vagy esetleg külön zsánert alkotnak).

Akárhogy is, A Vadász és a Jégkirálynőnek legfeljebb e speciális filmcsoporton belül elhelyezve, pusztán teoretikus szempontból van értelme (ha egyáltalán), mert önálló filmként szinte semmilyen értéket nem képvisel. Sablonos történetet mond fel, azt is rosszul. A fiút és a lányt (Chris Hemsworth és Jessica Chastain) gyermekként elrabolja a gonosz Freya királynő, és harcosokat képez belőlük. Gyanúsan hamar egymásé lesznek (így aztán el is szakítják őket), majd a klasszikus kettős motiváció jegyében a királynővel való harc közepette egy rosszul megírt fanfiction stílusában találnak ismét egymásra. A figurák (jók és rosszak egyaránt) kezdeti motivációiknak gyakran ellentmondó és a narratíva szempontjából észszerűtlen döntéseket hoznak (egyedül a szemeit gonoszan meresztő Charlize Theron marad hű értelmetlen, öncélú aljasságához). A poénok alpáriak vagy kínosak, egyedül talán a látványból sikerült kihozni valamit. És a legijesztőbb, hogy a lezárásból újabb film(ek) ígérete sejlik föl.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.