„Na, de mi is a szerelem?” – bár egyebek közt erről is szól, de efféle köldöknézős kérdésekkel mégsem foglalkoznak e dokumentumfilm szereplői. Katia és Maurica Krafft, Mauna Loa, Nyiragongo, Krafla és társaik – előbbi egy vulkanológus házaspár, utóbbiak tűzhányók – egymást és kapcsolatukat is adottnak veszik.
Teljes kört írt le a kanadai filmtörténet bizarr kinövése, David Cronenberg legújabb filmjével, A jövő bűneivel. Visszatért a gyökereit jelentő testhorrorhoz, kezdeti kísérleti filmjeihez, és egyben saját tematikai, formai memoárját is írni kezdte.
Azt, hogy a decemberi ajándékozás és az egész Mikulás-legenda egyetlen nagy globális üzlet, amelyet az Északi-sarkról irányítanak, a Télaputól a Polar Expresszig egy rakás filmből megtanulhattuk.
Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy állattenyésztésre adják a fejüket, úgy gondolták, hogy bevonják Ómafát is, afféle menedzsernek, aki összefogja a dolgokat, mozgatja a bizonyára számos állattenyésztőt, intézi az eladást meg a szállítást.
Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.
Az 1999-ben alakult ír Cartoon Saloon animációs stúdiót máris a műfaj legjobbjaihoz, az amerikai Pixarhoz és a japán Studio Ghiblihez hasonlítják – joggal.
Amikor Sztupa és Troché színházba mentek, magukkal vitték a Sülysápi Tápióvölgye Mgtsz kollektívájának ilyesmire fogékony tagjait is; vezetők persze nem mentek, csak a tagság, illetve az elnök titkárnője, Szabó Irén, aki azért már szinte egy vezető.
Vincente Minnelli, George Cukor, Mike Nichols – pár név azok közül, akiket hagyományosan színészek rendezőjének (actor’s director) szokás nevezni.
Hogy előbb-utóbb filmen is megörökítik az alkalmazottaival, színésznőivel évtizedeken át következmények nélkül erőszakoskodó Harvey Weinstein bukását, az kezdettől nyilvánvaló volt.
Durva papírra nyomott, filléres kalandtörténetek világa elevenedik meg a Disney legújabb animációjában.
Meghal az iszlám világ emblematikus intézménye, a kairói vallástudományi egyetem (Al-Azhar) vezetője.
Amikor Sztupa és Troché az elhagyott fát keresték, Sztupa – nem lévén semminemű érintettsége a fa történetében – még a szokott alaposságánál is jóval keményebben tolta.
