MaNcs 34. évf. 50–51. sz. (2022-12-15)
Hétfő este az uniós tagállamok nagykövetei megállapodtak arról, hogy – az Európai Bizottság egyik erre vonatkozó, eredeti javaslatát összegszerűen némileg módosítva, de a lényegét nem érintve – összesen 12,1 milliárd euró Magyarországnak szánt uniós támogatást felfüggesztenek, és ezek kifizetését különböző feltételekhez kötik.
Budapest legfontosabb szimbolikus terei – több más kelet-európai fővároshoz hasonlóan – a 19. század vége és a 20. század 30-as évei között alakultak ki, azóta pedig több rendszerváltozás hagyta rajtuk a bélyegét.
Sam Bankman-Fried (SBF), a Massachusetts Institute of Technology-n diplomát szerzett ifjú amerikai üzletember kriptobefektetési alapjából (Alameda), kriptotőzsdéjéből (FTX) és az azáltal kibocsátott részvényszerű kriptopénzből (FTT) származó vagyonát idén októberben 10,5 milliárd dollárra becsülték.
December elején ünnepelte – úgy 60–70 ember előtt – 10. születésnapját a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT). Az ernyőszervezet a tagszervezetei képviseletére, és még inkább a fiatalok érdekképviseletére lenne hivatott. Ám ez utóbbi elvész az önfényezés, az önimádat és az önbecsapás Bermuda-háromszögében.
Annak idején, költségvetési bürokrataként számos költségvetési tárgyalást folytattam le, s gyakran előfordult, hogy kisebb összegeknél különösebb szócséplés nélkül igyekeztünk egy szép kerek számban megegyezni. Aztán az egyik miniszterem felvilágosított, hogy ezt így nem szabad csinálni. Mindig kell valamit mondani, még ha kevéssé életszerűt is, valami szépen hangzó indoklást találni arra, hogy a végén miért is abban a számban vagyunk hajlandók kiegyezni.
A The Economist novemberben fölidézte Lenint, aki 1922-ben azzal az érvvel szánt némi szerepet a magánszektornak, hogy hiszen a gazdaság „parancsnoki magasságait” úgyis ellenőrzése alatt tartja az állam. A gazdaságba való kormányzati beavatkozásoknak a nyugati világban most tapasztalható virágzását taglaló cikk azzal zárul, hogy ha Lenin letekintene a bolsevik mennyországból, jót nevetne. Hát még hogy kacagna, ha a mi országunkra vetné pillantását – teszem hozzá már én.
Szögezzük le mindjárt az elején: az emberfia elsősorban azért lesz orvos, hogy gyógyítson, segítsen másokon.
Itt most hosszú szünet következik.
Kibillennek a közhelyek, de mi ezért szeretjük őket. (Kőrösi Zoltán)
Néha nehéz elhinni, de a szavazópolgár is csak ember: azt választja meg, aki döntéshelyzetben pont úgy viselkedik, ahogy ő szeretne. Előválasztásról, kampánystratégiákról, az ellenzék lehetőségeiről, a politikai rendszerek törvényszerű elmúlásáról is mesél a Mentat Consulting tanácsadó cég stratégiai partnere.
Négyezer-ötszáz orvos nyilatkozott úgy a Magyar Orvosi Kamarának, hogy hajlandó letétbe helyezni a felmondását, ha nem változtat a kormány az elfogadott egészségügyi törvény rendelkezésein. A „reformnak” az önkormányzatok sem örülnek.
Égetően fontos lenne egy nyugdíjreform kidolgozása, ám ez nem megy egyik napról a másikra. A jó nyugdíjrendszer kevés, kell hozzá még működőképes egészségügy, továbbá értelmes foglalkoztatás- és családpolitika.
Az elmúlt években sok százmilliós állami támogatások áramlottak a Dunakanyar turisztikai fejlesztésére. A befektetők között felbukkantak cégek, amelyek Száraz István és alapítványok, amelyek Rétvári Bence vonzáskörzetébe tartoznak. Meg persze helyi erős emberek. Ám a gazdasági válság most homokot szórt a gépezetbe.
Több mint 5 milliárd forint uniós fejlesztési forrástól eshet el Békés megye, mely összegre egy a magyar–román határon átnyúló programban számított. A romániai partner szerint szabálytalan volt a Simonka György volt fideszes képviselő alapította szervezet kizárása a kedvezményezetti körből.
Amikor Oroszország február 24-én lerohanta Ukrajnát, Volodimir Zelenszkij elnök közreadott egy azóta legendássá vált, Kijiv belvárosában készített videófelvételt. Ezen néhány közvetlen munkatársa gyűrűjében határozott közlést tett: mind itt vannak, és itt is maradnak. És tényleg maradtak.
Egyikük ismert színész, rendező, színházigazgató; másikuk zenetörténész, hangszer-restaurátor. Irigység és rivalizálás nélkül néznek egymásra. Mácsai Pállal és Mácsai Jánossal apjukról, a megrángatott korról és a gyerekeknek átadott élettanulságokról beszélgettünk.
Könyvet nemcsak olvasni jó, hanem venni, örökölni, birtokolni is. De hogyan tároljuk őket, mennyit és meddig, és hogyan szabaduljunk meg tőlük? És mit árul el a házi könyvtár a gazdájáról? Összegyűjtöttünk pár személyes történetet.
Nagyszabású mű. Az elmúlt pár évtized színházi kritikusainak drámája (vagy szánalmas komédiája). A szerző, hogy megértse és (ön)kritikával illethesse ennek a történelmi drámának a dramaturgiáját, kénytelen feltárni a merev uralmi rendszerek hatalomtechnikai működésének formáit, dinamikáját. Eközben, mint ahogy a színész is, valójában önmaga megismerésére törekszik. Herczog Noémi e kötetben, ha úgy tetszik, a kritikus önfeltárulkozására tesz kísérletet.
Eleinte nem értettem, mi olyan vonzó ebben a versben, mármint a szépségén túl. Hogy hogyan és mitől is olyan jó.
Nem lehet megúszni. Ha valakit sokszor és sokan kérdeznek ugyanarról, nem beszélve arról, ha még saját magát is érdekli önmaga személye, és erről számtalan esszében beszámol, és még ha meg is írja az önéletrajzát, és a szélesebb nyilvánosságot továbbra is lankadatlanul izgatja a személye és műve, viszont ő nem szívesen ismétli önmagát, de hallgatni sem akar, hiszen nyilvános megszólalásai fontos keretet és viszonyítási pontokat adnak a műveihez, akkor ez az illető, legyen bármilyen szemérmes, minden megszólalásával kénytelen lesz egyre többet föltárni önmagából.
„Bár népünk politikai temperamentuma meglehetősen erős, mélyebb politikai ismeretekkel – hozzánk hasonlóan – nem rendelkezik.” Ezzel a Tomáš Garrigue Masaryktól, az I. Csehszlovák Köztársaság elnökétől származó mottóval indul az utóbbi évek egyik legjobb szlovák regénye.
„Jó ember maga, Anton Pavlovics” – fordult Tolsztoj Csehovhoz, és hozzátette: „De a darabjai mégiscsak rosszak! Ha egy részeg felcser fekszik a díványon, és odakint esik az eső, ez magánál már dráma, Sztanyiszlavszkij szerint meg hangulat.”
A Bizony immár a harmadik verseskötete Peer Krisztiánnak a nagy újrakezdése óta (2002 és 2017 között nem adott ki könyvet).
Rendkívül rokonszenves lány áll velünk szemben a színpadra festett apró négyzetben, amelyben épphogy csak elfér a veszélyesen magas sarkú cipője. Egyelőre nem mozdulhat onnan, csak azt kéri, hogy valaki vigye oda neki a színpad szélén lévő IKEA-s szatyrot.
Eötvös Péter 2016 táján foglalkozott először behatóan a madártestű, csábító hangú, ám gyilkos nőszemélyekkel, ekkor komponálta szopránhangra és vonósnégyesre a Szirén-ciklusát. A zeneszerző elcsábulása egyértelműen irodalmi természetű: nemcsak Homérosz sorai, hanem Joyce Ulyssesének egy terjedelmes részlete, s Kafka A szirének hallgatása című fanyar novellája szolgáltatta az alapot a csaknem negyvenperces opushoz, amely az Eötvös-életmű kamarazenei termésének egyik legvirtuózabb és legszellemesebb darabjává lett.
Míg a Bosch-kiállításért tömegek zarándokoltak el a Szépművészeti Múzeumba, Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életműve szemlátomást kevesebb nézőt vonz; mintha El Greco művészete egyszerre lenne túl vallásos, de mégis túl „modern”, ikonográfiai szempontból konkrét és mégis megfoghatatlan.
Decemberben jelenik meg a Weezer együttes Vivaldi inspirálta lemezsorozatának utolsó darabja, a SZNZ: Winter című EP. Rivers Cuomo zenekarának 2022-es projektje az volt, hogy minden évszakban megjelentettek egy nagyjából 20 perces anyagot az egyes évszakok hangulatához illeszkedve, néhol a Négy évszak zenei motívumainak felhasználásával. (A címben szereplő sznz angolul kiejtve: seasons.)
Keith Jarrett bordeaux-i koncertjének első néhány hangját hallva senki nem lehet biztos abban, hogy közelebbről milyen műfajú előadást hall (a jellegzetes, egyeseket zavaró nyögéseitől is tekintsünk el). Rachmaninovtól Ligetin át Thelonious Monkig sok mindenki, akár Liszt Ferenc is eszünkbe juthat, mert szving lüktetés csak a 12 perces első track derekán jelzi egyértelműen a műfajt.
Az 1985-ben alakult Radiohead első albuma, az 1993-as Pablo Honey jogosan alulértékelt mű, egyetlen darab slágerrel, a Creep című számmal. Azonban a két évvel később kiadott The Bendsre mintha kicserélték volna a zenekart: a korábbi önsajnáltató, másodvonalas alterrockot valami egészen más váltotta fel.
„Na, de mi is a szerelem?” – bár egyebek közt erről is szól, de efféle köldöknézős kérdésekkel mégsem foglalkoznak e dokumentumfilm szereplői. Katia és Maurica Krafft, Mauna Loa, Nyiragongo, Krafla és társaik – előbbi egy vulkanológus házaspár, utóbbiak tűzhányók – egymást és kapcsolatukat is adottnak veszik.
Jól mondja nyilatkozataiban a rendező: csakugyan családi dinamikák határozzák meg ezt a filmet – de nem abban az értelemben, amelyben ő gondolja.
A színházba járók hajlamosak a színdarabot az előadással azonosítani: „nem nézem meg a Macbethet, mert máshol már láttam”. Pedig egyre gyakrabban fordul elő, hogy a színházban nincs is színdarab. De mi van helyette?
Bartók Béla hagyatékának precíz feldolgozásával nemcsak a géniusznak, de a saját önbecsülésének is tartozik a nemzet. Mi mindenre terjed ki ez a bonyolult filológiai munka, kik végzik és hogyan, és mit láthat ebből a közönség?
Rapszódia, tánc, három ellenpont, három szonatina, hat szonáta, három vonósnégyes a kamaraművek között, szimfóniák és szvitek zenekarra, versenyművek különböző szólóhangszerekre. Műfajokat, kompozíciós technikákat jelölő címek, amelyek bármely nyugati kultúrkörben alkotó zeneszerző műlistáján előfordulhatnak.
A latin tánczenékre specializálódott Club együttes elegáns éjszakai szórakozóhelyeken lépett fel, s kislemezei is megjelentek a 60-as évek elején. Populáris zenénk írott történetében mégis jóval kevesebb nyomát találni, mint az állambiztonsági iratokban.
Zenekarát, a Csókolomot a kilencvenes évek meghatározó együttesei közt emlegetik, fotóit korábban kiállították Bécsben és Londonban, az idén pedig Los Angelesben és New Yorkban is, mégis gyakran alkalmi munkákból él. „Nincs erőlködés, nincs művészi pálya, csak flegmaság és nagyvonalúság” – írták Ujj Zsuzsiról, akit inkább az „életpályájáról” kérdeztük.
Tavasszal két telt házas koncerttel tért vissza, jövőre pedig új lemezzel is készül a 2010-es évek legjobb rendszerkritikus punkzenekara, a Kozmosz. A frontember Pál Zsomborral NER-froclizásról, a Petőfi rádiós aranyéveikről, és arról is beszélgettünk, hogy miről érdemes közéleti dalt írni ennyi év után.
A magyar neoavantgárd egyik legfontosabb alkotójával a pályájáról, az alkotás folyamatáról, a képei értékéről, illetve az elismertségről, a vizuális kultúra megérthetőségéről beszélgettünk.
Egy nemzet kulturális identitását a lokációja mellett leginkább a nyelv határozza meg, eszerint értelmezhető a Koreai Kulturális Központ (KKK) két időszaki tárlata is. Az egyik a koreai ábécé és írás történetét, változatos interpretációit, míg a másik a Frankel Leó úti székházuk és környéke helytörténeti érdekességeit tárja fel.
Teljes kört írt le a kanadai filmtörténet bizarr kinövése, David Cronenberg legújabb filmjével, A jövő bűneivel. Visszatért a gyökereit jelentő testhorrorhoz, kezdeti kísérleti filmjeihez, és egyben saját tematikai, formai memoárját is írni kezdte.
Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy állattenyésztésre adják a fejüket, úgy gondolták, hogy bevonják Ómafát is, afféle menedzsernek, aki összefogja a dolgokat, mozgatja a bizonyára számos állattenyésztőt, intézi az eladást meg a szállítást.
Néhány éve elindult egy úgynevezett „két lépés előre” teszt, amelynek során diákokat állítottak egymás mellé, majd feltettek nekik néhány kérdést arról, hogy milyen – sokuknak evidensnek tűnő – családi, társadalmi és anyagi privilégiumokkal indulnak az életben. Akire igaz volt egy-egy elhangzó állítás, tehetett két lépést előre. A kihívás végére a diákok jó része több tíz méter hátrányból kezdhette el a futóversenyt, pont úgy, ahogy az életet is.
Ez a film a gyerekkorról szól. Nem a szelektív emlékezés megszépítő messzeségébe veszett gyerekkorról, hanem a valóságosról.
A kiállítás célja egyértelmű: a lehető leghatásosabban, „ilyen volt, ilyen lett” módon bemutatni azt a szörnyűséget, amelyet a magyar kormánypropaganda igyekszik elbagatellizálni.
A fiatal francia karmester 2006-ban, még a Conservatoire de Paris növendékeként alapította meg saját együttesét, a Pygmaliont.
Azt, hogy a decemberi ajándékozás és az egész Mikulás-legenda egyetlen nagy globális üzlet, amelyet az Északi-sarkról irányítanak, a Télaputól a Polar Expresszig egy rakás filmből megtanulhattuk.
A szerző negyedik verseskötetének „címszereplője” nem a mesék kerek erdeje, de majdnem, hisz’ sok minden megtörténhet itt.
Németh Róbert zenészként, íróként, újságíróként is ismert.
Armand Gamache Montrealból érkezik az idilli Three Pinesba...
A jangle pop és a nosztalgikus dream pop között egyensúlyozó kanadai zenekar 2014-ben váratlanul nagyot robbant első nagylemezét túlzott eredetiséggel nem lehetett megvádolni, de Molly Rankin gitáros-énekesnő szerethetően esetlen dalaival egy csapásra a szcéna legnagyobb reménységeivé váltak.
A kék vércsék a vetési varjaktól elvett fészkekben szeretnek költeni, ezért varjútelepet utánzó költőládák kihelyezésével sikerült megerősíteni a hazai állományt Kelet-Magyarországról nyugat felé haladva. Pusztuló települések közelében könnyebb védeni a természetet.
Az UVSE és a magyar válogatott Tokióban olimpiai bronzérmet nyert kapusával, világbajnoki ezüstérmessel a sportágválasztásról, a férfias játékról, a félelemről és a trükkökről beszélgettünk. Szóba került Hulk és a flow is.
Klímakatasztrófa, világjárvány, az atomháború rémét megidéző háború. Az utóbbi évek eseményeiről egyre többször juthat eszünkbe a világvége. De mit is jelent a bibliai értelemben vett világvége, hogyan viszonyult ehhez az elmúlt évszázadokban a keresztény teológia? És egyáltalán: félni vagy várni kell-e a végítéletet?
A források egyre szűkösebbek, mégis zajlik a diósgyőri vár rekonstrukciója. A várépítést kezdettől komoly fenntartások kísérik, és úgy tűnik, az aggodalom nem alaptalan. Annak eredtünk a nyomába, hogy milyen tanulságai vannak a diósgyőri munkálatoknak.
