Visszhang: film

The Woman King – A harcos

Visszhang

Régimódi történelmi akciófilm, mai kérdésekre hangolva.

Amikor régi vágású történelmi akciófilmről beszélünk, olyan 90-es évekbeli kisklasszikusokra tessék gondolni, mint A rettenthetetlen, a Farkasokkal táncoló vagy Az utolsó mohikán. Ezek a filmek sosem történelmi hűségükről és az alapos háttérkutatásokról voltak híresek; a The Woman King is szabadon kezeli a tényeket, de a kötelező eufemizmus mellett a múlt csúfságait sem hallgatja el.

A nyugat-afrikai Benin mai területének egy részén a 17. és a 19. század között fennálló Dahomey királyságát egy elit női hadsereg védi, élükön a harcedzett, morózus Nanisca tábornokkal (Viola Davis). A prosperáló államot több irányból is veszély fenyegeti: a szomszédos törzsek és az európai rabszolga-kereskedők is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a fiatal, ambiciózus királyra (John Boyega). Míg a környező államok sajátjaik és hadifoglyaik eladásából remélnek gazdagságot, Ghezo király belátja, hogy hosszú távon a rabszolga-kereskedelem egész Afrika vesztét okozza majd. Gina Prince-Bythewood céltudatos, klasszikus vonalvezetésű rendezésében központi szerepet kapnak a látványos harcjelenetek, de kényelmesen ki tudnak bontakozni a (túlzottan azért nem összetett) hősei is. Emellett pedig a traumák – egyéniek és kollektívek – is helyet kapnak, s a személyes történet is szépen belesimul a nagyobb történelmi folyamatokba. Olyan szépen, hogy még a kliséket és a szappanoperai fordulatokat is megbocsátjuk. A The Woman King nem találja fel újból a történelmi akciófilmet, de olyan szenvedélyesen mesél, hogy lelkesedése minket is elragad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.