Visszhang: film

The Woman King – A harcos

Visszhang

Régimódi történelmi akciófilm, mai kérdésekre hangolva.

Amikor régi vágású történelmi akciófilmről beszélünk, olyan 90-es évekbeli kisklasszikusokra tessék gondolni, mint A rettenthetetlen, a Farkasokkal táncoló vagy Az utolsó mohikán. Ezek a filmek sosem történelmi hűségükről és az alapos háttérkutatásokról voltak híresek; a The Woman King is szabadon kezeli a tényeket, de a kötelező eufemizmus mellett a múlt csúfságait sem hallgatja el.

A nyugat-afrikai Benin mai területének egy részén a 17. és a 19. század között fennálló Dahomey királyságát egy elit női hadsereg védi, élükön a harcedzett, morózus Nanisca tábornokkal (Viola Davis). A prosperáló államot több irányból is veszély fenyegeti: a szomszédos törzsek és az európai rabszolga-kereskedők is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a fiatal, ambiciózus királyra (John Boyega). Míg a környező államok sajátjaik és hadifoglyaik eladásából remélnek gazdagságot, Ghezo király belátja, hogy hosszú távon a rabszolga-kereskedelem egész Afrika vesztét okozza majd. Gina Prince-Bythewood céltudatos, klasszikus vonalvezetésű rendezésében központi szerepet kapnak a látványos harcjelenetek, de kényelmesen ki tudnak bontakozni a (túlzottan azért nem összetett) hősei is. Emellett pedig a traumák – egyéniek és kollektívek – is helyet kapnak, s a személyes történet is szépen belesimul a nagyobb történelmi folyamatokba. Olyan szépen, hogy még a kliséket és a szappanoperai fordulatokat is megbocsátjuk. A The Woman King nem találja fel újból a történelmi akciófilmet, de olyan szenvedélyesen mesél, hogy lelkesedése minket is elragad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.