Visszhang: film

The Woman King – A harcos

Visszhang

Régimódi történelmi akciófilm, mai kérdésekre hangolva.

Amikor régi vágású történelmi akciófilmről beszélünk, olyan 90-es évekbeli kisklasszikusokra tessék gondolni, mint A rettenthetetlen, a Farkasokkal táncoló vagy Az utolsó mohikán. Ezek a filmek sosem történelmi hűségükről és az alapos háttérkutatásokról voltak híresek; a The Woman King is szabadon kezeli a tényeket, de a kötelező eufemizmus mellett a múlt csúfságait sem hallgatja el.

A nyugat-afrikai Benin mai területének egy részén a 17. és a 19. század között fennálló Dahomey királyságát egy elit női hadsereg védi, élükön a harcedzett, morózus Nanisca tábornokkal (Viola Davis). A prosperáló államot több irányból is veszély fenyegeti: a szomszédos törzsek és az európai rabszolga-kereskedők is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a fiatal, ambiciózus királyra (John Boyega). Míg a környező államok sajátjaik és hadifoglyaik eladásából remélnek gazdagságot, Ghezo király belátja, hogy hosszú távon a rabszolga-kereskedelem egész Afrika vesztét okozza majd. Gina Prince-Bythewood céltudatos, klasszikus vonalvezetésű rendezésében központi szerepet kapnak a látványos harcjelenetek, de kényelmesen ki tudnak bontakozni a (túlzottan azért nem összetett) hősei is. Emellett pedig a traumák – egyéniek és kollektívek – is helyet kapnak, s a személyes történet is szépen belesimul a nagyobb történelmi folyamatokba. Olyan szépen, hogy még a kliséket és a szappanoperai fordulatokat is megbocsátjuk. A The Woman King nem találja fel újból a történelmi akciófilmet, de olyan szenvedélyesen mesél, hogy lelkesedése minket is elragad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.