tévésmaci

A baboroszlán

  • tévésmaci
  • 2022. november 30.

Film

Amikor Sztupa és Troché az elhagyott fát keresték, Sztupa – nem lévén semminemű érintettsége a fa történetében – még a szokott alaposságánál is jóval keményebben tolta.

Nem tudta, hogy Trochénak miért fontos annyira, Troché nem is beszélte túl a dolgot, ellenkezőleg, inkább azt mutatta, hogy ez csak valami kósza hóbort, egy ötlet, ami kicsit beakadt neki, s nem engedi. Sztupa en général úgy volt vele, hogy amikor Troché ilyen lazát ad, de makacs is, akkor komoly dologról lehet csak szó. Ritkán látta ilyennek, mégis szerfelett jellemző magaviselete volt ez neki. Sztupa tehát igyekezett minél körültekintőbben eljárni, keresésnél ez amúgy is alapszabály. Körültekinteni, benézni mindenhová. Körültekinteni egyszer, kétszer, háromszor, aztán újra, be minden zugolyba. Mondjuk, egy fa esetében könnyebb a helyzet, az mégiscsak egy nagyobb valami, bár állhat magányosan, s lehet, hogy épp ezért akarja megtalálni Troché, s persze állhat egy erdő vagy mezővédő erdősáv kellős közepin is, mint tű a szénakazalban. A legjobb lenne célirányos kérdéseket feltenni, gondolta Sztupa, és én olyan fiú vagyok, aki még Trochénak is mer minden további, minden félsz nélkül kérdéseket feltenni. Hol keressük, Troché, nyilván ez lenne a legegyszerűbb és legcélravezetőbb, de Sztupa tudta a választ: nem tudom, ha tudnám, nem keresném, egyszerűen odamennék hozzá, szevasz, te fa, régen láttalak. Vagy valami ilyesmi. Azért elhagyott fa, Sztupám, te félnótás, mert elhagytam valahol, s nem tudom, hogy hol, azt is csak kábé sejtem, hogy mikor, a miértre meg az istennek sem találom a választ. Sztupa viszont nem szerette túlságosan, ha kioktatták, pedig tudta, hogy mindig nyerő helyzetbe kerül olyankor a kioktatóval szemben, s könnyebb lesz minden dolga, de mégsem szerette. Még Trochétól sem tűrte jól, ezért fel sem tette a kérdést. Nem tudjuk, hol van, ezért keressük, beletörődött. Maradt az alaposság, a sok benézés, felnézés, ködfátylak fellebbentése. Erdőjárás, hajnal a határban, parkok, terek, fasorok kutatása. Végül is egy fáról volt szó. Megismerni valamiről? Ennyit mégis megkockáztatott. S jött is a válasz, abban bízom, hogy ha látom, ráismerek. Értem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.