tévésmaci

Pontycsemege

  • tévésmaci
  • 2022. december 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché színházba mentek, magukkal vitték a Sülysápi Tápióvölgye Mgtsz kollektívájának ilyesmire fogékony tagjait is; vezetők persze nem mentek, csak a tagság, illetve az elnök titkárnője, Szabó Irén, aki azért már szinte egy vezető.

A színházazó tagságot egy Dola papa nevű, megfejthetetlen egzisztencia trombitálta össze, jöttek is szép számmal. Sztupa úgy tudta, Dola papa pártvonalon mozog, mármint a helyi szinteken. Egészen Pestre kellett jönni, a József Attila Színházban nézték meg a Cyranót, Fülöp Zsigmonddal a címszerepben. Kora jelentős művésze a reá oly jellemző fransziás könnyedséggel hozta a figurát, tényleg olyan volt, mint Jean-Pierre Cassel (valószínűleg ő is volt a magyar hangja a filmeken), lazán és szerelmesen, de mély fájdalmakkal a szívében lehetett volna ő az ötödik testőr Athos, Porthos, Aramis és d’Artagnan mellett, s ez csak egy kicsit volt más kávéház. Bár ragasztottak rá egy ménkű nagy orrot, még így is módfelett jóképűnek hatott, Szabó Irén csak úgy bámulta a játékát, de néha azért Trochéra sandított, s megállapította, hogy Troché állja a versenyt, még így ültében is. Mindez azért alakult így, mert idefelé Sztupa vezette a szövetkezet úgymond különbuszát, Troché pedig jobb dolga nem lévén, letelepedett az egyedül ücsörgő Szabó Irén mellé, aki elmondta neki, hogy jó a vidéki élet, csak kevés a művelődési lehetőség, és ő többre vágyik. Ez természetes, mondta erre Troché, és jól elbeszélgettek romantikus regényekről is. De a férfiakra is nagy hatással volt Fülöp Zsiga testőri játéka (melyre rásegített valamelyest a díszlettervező is egy királykék, Anjou-liliommal díszített köpenyt adva rá). Dola papa a szünetben, míg a többiek a büfében állták a sort, a színpadon látott vívó mozdulatokat imitálta lendületesen, s többször is azt mondta, hogy touché! Pontosabban azt, hogy tusé. Majd, miután a sortartók egyikétől megkapta a vermutját (édes Éva), karon ragadta Sztupát, és bizalmasan elmesélte neki, hogy a téeszben Szabó Irént csak Szirénnek hívják. Egyfelől ugyebár Sz. Irén, höhö, másfelől meg láthatóan csábító egy perszóna, de sajna csak felfelé csábít, lefelé vagy egy magasságba hideg, mint a levelibéka, s Dola papa hamiskásan úgy egy magasságba lőtte be magát Sz. Irénnel, talán azért, hogy indokot találjon a pléhre csúszására. De a poén nem ez, hanem az, szorított egyet Sztupa karján, szóval az, hogy most már nyugodtan hívhatjuk Szirén helyett Sziránónak, Sziránénak is, no, nem azért, mert olyan nagy orra lenne, épp ellenkezőleg, olyan kis fitos az, hanem inkább azért, mert mindenbe beleüti, kacagott fel hangosan Dola papa. Mindeközben Troché és Sz. Irén is vermutot fogyasztottak, és Sz. Irén azt mondta Trochénak, milyen kár, hogy nincs benne (tudniillik a darabban) a Milady. Milyen kár, hogy nincs már a Milady…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.