tévésmaci

Pontycsemege

  • tévésmaci
  • 2022. december 7.

Film

Amikor Sztupa és Troché színházba mentek, magukkal vitték a Sülysápi Tápióvölgye Mgtsz kollektívájának ilyesmire fogékony tagjait is; vezetők persze nem mentek, csak a tagság, illetve az elnök titkárnője, Szabó Irén, aki azért már szinte egy vezető.

A színházazó tagságot egy Dola papa nevű, megfejthetetlen egzisztencia trombitálta össze, jöttek is szép számmal. Sztupa úgy tudta, Dola papa pártvonalon mozog, mármint a helyi szinteken. Egészen Pestre kellett jönni, a József Attila Színházban nézték meg a Cyranót, Fülöp Zsigmonddal a címszerepben. Kora jelentős művésze a reá oly jellemző fransziás könnyedséggel hozta a figurát, tényleg olyan volt, mint Jean-Pierre Cassel (valószínűleg ő is volt a magyar hangja a filmeken), lazán és szerelmesen, de mély fájdalmakkal a szívében lehetett volna ő az ötödik testőr Athos, Porthos, Aramis és d’Artagnan mellett, s ez csak egy kicsit volt más kávéház. Bár ragasztottak rá egy ménkű nagy orrot, még így is módfelett jóképűnek hatott, Szabó Irén csak úgy bámulta a játékát, de néha azért Trochéra sandított, s megállapította, hogy Troché állja a versenyt, még így ültében is. Mindez azért alakult így, mert idefelé Sztupa vezette a szövetkezet úgymond különbuszát, Troché pedig jobb dolga nem lévén, letelepedett az egyedül ücsörgő Szabó Irén mellé, aki elmondta neki, hogy jó a vidéki élet, csak kevés a művelődési lehetőség, és ő többre vágyik. Ez természetes, mondta erre Troché, és jól elbeszélgettek romantikus regényekről is. De a férfiakra is nagy hatással volt Fülöp Zsiga testőri játéka (melyre rásegített valamelyest a díszlettervező is egy királykék, Anjou-liliommal díszített köpenyt adva rá). Dola papa a szünetben, míg a többiek a büfében állták a sort, a színpadon látott vívó mozdulatokat imitálta lendületesen, s többször is azt mondta, hogy touché! Pontosabban azt, hogy tusé. Majd, miután a sortartók egyikétől megkapta a vermutját (édes Éva), karon ragadta Sztupát, és bizalmasan elmesélte neki, hogy a téeszben Szabó Irént csak Szirénnek hívják. Egyfelől ugyebár Sz. Irén, höhö, másfelől meg láthatóan csábító egy perszóna, de sajna csak felfelé csábít, lefelé vagy egy magasságba hideg, mint a levelibéka, s Dola papa hamiskásan úgy egy magasságba lőtte be magát Sz. Irénnel, talán azért, hogy indokot találjon a pléhre csúszására. De a poén nem ez, hanem az, szorított egyet Sztupa karján, szóval az, hogy most már nyugodtan hívhatjuk Szirén helyett Sziránónak, Sziránénak is, no, nem azért, mert olyan nagy orra lenne, épp ellenkezőleg, olyan kis fitos az, hanem inkább azért, mert mindenbe beleüti, kacagott fel hangosan Dola papa. Mindeközben Troché és Sz. Irén is vermutot fogyasztottak, és Sz. Irén azt mondta Trochénak, milyen kár, hogy nincs benne (tudniillik a darabban) a Milady. Milyen kár, hogy nincs már a Milady…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.