Film

Diana

Film

Vajon miért készült el ez a film? A készítők új szempontokat szeretnének kínálni a volt walesi hercegné megítéléséhez? Igazságot akarnak neki szolgáltatni, mert ő maga erre sajnos már nem képes? Leleplezni egy tragikus sorsú asszony nagy titkát? Esetleg ábrázolni azt, hogy milyen nehéz is szeretni egy félistennői szférába emelt közszereplőt?

A cím virtigli életrajzi drámát sejtet, ám az egész filmet identitászavar jellemzi.

Mintha inkább az lenne a koncepció, hogy a szennylapok cikkei, az ikonikus fotók és nyilvános megjelenések mögül előbányásszuk Dianát, az esendő asszonyt, de közben az édesbús szerelmi tematikával még inkább a pletykarovat felé tendál a film. Egyetlen Dianával kapcsolatos közhelyet sem sikerül lerombolni, sőt egy suta romantikus ponyva stílusában nyernek megerősítést. A máskor kiváló Naomi Watts sem képes beleolvadni a rosszul megírt karakterbe: kiválóan alakítja a szerelmes nőt, de csapnivalóan a szerelmes Dianát. Naveen Andrewsnak sincs könnyű dolga a bociszemű, versidézetekben beszélő pakisztáni szívsebész szerepében. Ugyanakkor pozitívum a szereplőket jól jellemző lakókörnyezet megalkotása: Diana pompás, rendezett, de rideg háza és a sebész szegényes, kaotikus, ám meghitt kuckója. Egész jó megoldás még a keretes szerkezet a megismételt nyitó és záró jelenettel, mely csak a film végén nyer értelmet. Összességében viszont a Diana csak egy unalmas operatőri munkával kivitelezett giccses tévéfilm, amely valami fatális véletlen folytán mégis mozis forgalmazásba került.

Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.