Digitális átállás dúl az országban: a hagyományos, analóg földfelszíni műsorterjesztés helyébe korszerűbb, jobb kép- és hangminőséget és több ingyenesen fogható csatornát jelentő digitális műsorszórás lép. A csapból is ez folyik, a háztartások képben vannak, s akkor a mozikról még nem is beszéltünk. Hiába, az idő elérkezett.
| ||
Lehetne jó hír a – körülbelül hat éve indult – digitalizáció a mozisok számára, s persze az is, másrészt viszont csak a baj van vele. Nem olcsó játékról van szó ugyanis, a körülmények pedig sürgetőek, hiszen lassan alig akad olyan film, amit ne DCI (digitális) kópián hoznának a forgalmazók. Forrásunk szerint ma az arttermek 50 százaléka digitalizált.
Immár harmadik éve szinte változtatás nélkül, copy-paste technikával hirdetik meg az artmozik digitalizációjáról szóló pályázatot, segítve ezzel a „versenyképességet”, vagyis a fennmaradást. A helyzet idén sem változott: 100 milliós keretből maximum 12,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyerhet egy-egy intézmény. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az artmozik hagyományos filmtekercsről a digitális vetítésre és a térhatású 3D technológiára való átállását támogatja, ám – s itt jön a csavar – csak abban az esetben, ha önkormányzati tulajdonban lévő vagy önkormányzati támogatóval rendelkező moziról van szó. Továbbá ha legfeljebb öt terme van, nem rendelkezik érvényes, úgynevezett virtuális kópiadíj-megállapodással és legalább 25 százalékos önrészt vállal, de nem a fenntartóként szolgáló mozi, hanem az önkormányzat maga.
A képlet egyszerű, a nyerteseknek pedig vállalniuk kell, hogy a fejleszteni kívánt mozitermet két éven keresztül „art”-teremként működtetik. Ez éppenséggel nem is tűnik teljesíthetetlennek, ha nem tudnánk, hogy az artfilm forgalmazóit épp a kutya sem támogatja, ősztől pedig jelentős visszaesés várható a filmek számát illetően, vagyis akár még ez a kis kitétel is okozhat problémát.
Egyszerűnek és ártatlannak tűnő, de azért kacifántos pályázatról van szó, amelynek bizonyos részei magától értetődőek, míg például a 3D technika és az artmozi fogalma konkrétan ütik egymást, a kettőnek együtt nem sok értelme van, mert ha jól utánagondolunk, kifejezetten artkategóriás 3D-s film az elmúlt évekből csupán Wim Wenders 2011-es, Pina Bauschról szóló táncfilmje volt, az is csak fesztiválvetítés formájában, limitált szériát futott a budapesti Corvin moziban. Akadnak persze más értelmezések is, a rendelet 3D-s vonatkozásai előzékenyen lehetőséget adnak a kreatív interpretációra.
Ám ez még mindig a kisebbik probléma, a nagyobbik abból a kérdésből fakad, hogy akkor tulajdonképpen ki is pályázhat korszerűsítés végett. Elkezdhetnénk tételesen felsorolni, mely mozik lehetnek pályázatképesek, és ez a lista legalább olyan hosszú lenne, mint azon artmozik sora, amelyek kiszorultak a húsos fazékért sorban állók közül.
Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal a vidéki mozik lehetnek a nyertesek. A debreceni Apolló mozi például kifejezetten örül a kiírásnak, és természetesen, ha minden igaz, él is majd a lehetőséggel, bár a cikk készítésekor a virágkarnevál olyan szinten lekötötte a város valamennyi emberét, hogy holmi digitalizációs hűhóval majd csak a virágba borulás után tudnak érdemben foglalkozni. Ehhez képest a fővárosi artmozik már a kiírásnak is igazi vesztesei, hiszen nem akad egyetlen olyan mozi, amely megfelelne a feltételeknek. Bár a Budapest Film Zrt. által fenntartott Művész, Puskin vagy Toldi jó eséllyel indulhatna, kérdésünkre Körösvölgyi Zoltán, a Budapest Film Zrt. cégvezetője elmondta, már tavaly sem tudtak pályázni. 2011-ben két terem digitalizációjára nyertek támogatást, ezért egy európai uniós direktíva miatt (36 hónap leforgása alatt egy mozi maximum 200 ezer eurós támogatást kaphat) a Budapest Film által üzemeltetett intézmények ismét kiszorultak a pályázók táborából. Ezért vált szükségessé más források – részben EU-s pályázatok – segítségével megoldani a digitalizálást.
Elméletileg a pályázati kiírás azoknak kedvez, akik csak egy-egy mozit üzemeltetnek. Ilyen lehetne a húsz éve alakult Cirko Film – Másképp Alapítvány budapesti mozija, a Cirko-Gejzír, de mivel nem kötődik az önkormányzathoz, így ehhez hasonló pályázaton soha nem indulhat, akárcsak mondjuk a Vörösmarty mozi. Bár a Cirkót évről évre nehezen érintette, hogy kiszorul a pályázati kiírásból, sürgető volt a fejlesztésre való igény, így más úton, EU-s pályázatokból és hazai civil támogatásokból végül – 15 millió forintos beruházással – sikerült minden nehézség ellenére digitalizálni az egyik vetítőt – mondta el a Narancsnak Garancsi Ágnes, a mozi vezetője.
Nincs ilyen szerencséje a Vörösmarty mozinak, amely a normatív és az artfilmforgalmazás támogatásának megszűnése óta gyakorlatilag csak vegetál. Feldmájer Sándor, a mozi vezetője szerint a „nyomorgó artmozinak” nincs esélye a digitalizálásra, elképzelése sincs, mi lesz a Vörösmartyval. De a legvalószínűbb – mivel a fővárosnak mindegy, van-e Vörösmarty mozi vagy nincs –, hogy előbb vagy utóbb (inkább előbb, mint utóbb), ez a mozi is lehúzhatja a redőnyt.
A 35 milliméteres celluloidkópia „kihalásával” a modernizáció elkerülhetetlen, ez tény. Miként az is, hogy a biztos hátterű önkormányzatok támogatását élvező artmozik ezúttal örülhetnek, a többi kisebb-nagyobb mozival meg majdcsak történik valami.
