Marc Cherry, a Született feleségek készítője úgy gondolta, jó ötlet, ha a Lila akác köz lakói latina bejárónők képében születnek újjá, és merülnek el ismét a titkok és hazugságok örvényében. A Devious Maids egy kicsit olyan, mintha a Született feleségek mellékszereplőinek harmatos spin-offja lenne (még a marketing és a cím is tudatosan annak rajongótáborát célozta meg). Itt is működik a titokdramaturgia, a dramedys hangvétel, jönnek az archetípusokat megtestesítő szereplők. Ugyanakkor Cherry mintha megirigyelte volna az angol sorozatok (például a Downton Abbey vagy az Upstairs, Downstairs) rafinált "urak és szolgák" tablóit is, ám az ő kreativitásából csak a felvizezett változatukra futja.
| ||
A sorozat néha sugallja, hogy a latin személyzet és amerikai alkalmazóik között valamiféle modern kori, csökevényes feudális viszony van, mégis a felvázolt úr-szolga kapcsolatok ugyanolyan felületesek maradnak, mint a figurák. Pedig a sorozat néha tesz is a posztkoloniális kritika felé tendáló tétova lépéseket, de ezek valahogy mindig a sztereotípiáknál kötnek ki. Cherry szeretné egyéniségként, alkalmazóik és a befogadó ország által kihasznált, de mégis tartással rendelkező nőkként ábrázolni a főhősöket, aztán végül addig jut, hogy minden latin-amerikai nő könnyűvérű és muzikális, vagy mélyen katolikus és jó anya. A sorozat minden irányból a dél-amerikai tematikának megfelelő utalásokkal bombázza nézőjét, melyek azonban kimerülnek a háttérben mindig idegesítően duruzsoló gitárzenében, illetve a hősnők időszakos és indokolatlan spanyol karattyolásában. Kár.
