Film

Duzzasztás

Horváth Lili: Szerdai gyerek

  • Bacsadi Zsófia
  • 2016.01.10 13:12

Film

Nagyon sok tekintetben tipikus, ami a Szerdai gyerek körül zajlik.

A film kijut egy rangos nemzetközi filmfesztiválra, besöpör két díjat is, a külföldi közönség rajong érte, míg a Karlovy Varyba kihelyezett magyar újság­írók nem szeretik (és ezzel jó néhányan lesznek még így itthon), és a magyar közönség körében eddig a hazai filmeknek általában kijáró érdektelenség övezi a művet. Pedig az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap fő célkitűzése, hogy visszacsalogassa a nézőket a moziba magyar filmeket nézni (nem a Szerdai gyerekkel fogja). Valóban született egy-két szokatlan, ha nem is kasszarobbantó, de váratlanul magas nézettséget produkáló magyar alkotás, melyek már kapirgálják a nálunk ritka madárnak számító midcult besorolás felszínét (pl. VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Liza, a rókatündér, Isteni műszak, Utóélet). Néhány film hazai viszonyok közt értelmezendő blockbuster státuszt is elérte (Coming out, Megdönteni Hajnal Tímeát, Swing).

Horváth Lili filmje a magyar film azon markáns áramlatába illeszkedhet, melyet szegénységfilmnek lehetne nevezni (ide tartozik még, mondjuk, a Delta, az Iszka utazása, a Csak a szél). Az ilyen filmek központi témája a (sok esetben hangsúlyozottan kelet-európai ízű) társadalmi peremlét megmutatása, mely a nyugati nézők szemében kulturális egzotikumként, ám a magyar nézőkében jobb esetben felesleges nyomasztásként, rosszabb esetben önegzotizálásként jelenik meg.

A Szerdai gyerek bár távolról sem tökéletes, mégsem ennyire egyszerűen behatárolható, ugyanis a rendező nem éri be az ilyen filmekre általában jellemző nyers közegfelmutatással, remélve, hogy az majd önmagában is elég hatásos lesz. Ő kimondottan hollywoodiasnak tekinthető dramaturgiát alkalmaz: a főhős Maja mosodaalapítással self-made womanként igyekszik kitörni reménytelen helyzetéből, miközben a kettős motiváció jegyében próbálja a gyermekét visszaszerezni, ráadásul két férfi szerelme között őrlődve. A történet sematikus, a miliő tipikus, jellegzetesen hazai a telep, a mikrohitelprogam, a művház. Talán nem szándékos, de a közegábrázolásnál is hangsúlyosabb és sikerültebb a szereplők közti viszonyok megjelenítése: a fiatal Maja és férje közti bántalmazó kapcsolat, a hitelügyintézővel félénken kibontakozó szerelem, a teleplakók közti, néhol erőltetett, néhol viszont jópofa csipkelődések.

A fő probléma a feszesség és a ritmus hiánya. Még a szűk 90 perc alatt is jó néhányszor lelassul a film és még a többszörös konfliktusok sem tudják fenntartani a nézői érdeklődést (a filmvégi nagy csavar viszont túlzottan is teátrálisra sikeredett). Horváth Lili a Napszúrás c. kisfilmjét duzzasztotta egész estéssé, és a duzzasztás sajnos meg is látszik.

A másik gyenge pont a színészek játéka. A kezdő Vecsei Kinga ugyan nem bonyolítja túl játékát (többnyire riadt, dacos kis állat benyomását kelti), és dikciója is szokatlan, de érdekes módon mégis jól működik a vásznon (ráadásul a film fénypontját jelentő Thuróczy Szabolccsal kitűnő az összjátékuk). Probléma inkább a többiekkel van: amatőr és profi színészek vegyesen játsszák a mellékszerepeket, a különbségek pedig általában ordítóak köztük. Hihetetlenül zavaró, amikor a bármennyire is csikorgó, de autentikusnak szánt közegbe betör egy ismert arc a maga bejáratott manírjaival.

A Szerdai gyerek kissé naiv és bicegő film, de pont a teljes reménytelenség elutasítása és a szerethető figurák miatt sok mindent el tudunk nézni neki (bár a magyar filmek esetében épp ezen az elnézésen lenne jó már túllépni).

Forgalmazza a Pop Film

Neked ajánljuk