Film

Eddie, a sas

  • - kg -
  • 2016. május 7.

Film

Noha a kutyákra nézve némileg sértő az underdog kifejezés (hol marad az undercat vagy az underpézsmapocok?), ám egyrészt őket sosem kérdezték meg az ügyben, másrészt most már kár is lenne ágálni: külön kis műfaji piramis épült az underdoggettóban sorakozó vesztesekre, kitaszítottakra és megnyomorítottakra, akik a szórakoztatóipar örök igénye szerint akkor is felemelkednek, ha erre a való élet amúgy semmiféle lehetőséget nem kínál. A vakra vert, pontozással vesztő, ám mégis megdicsőülő Rockyt is ez a mély emberi igény hívta életre, miként a bokszról balettra váltó Billy Elliotot és megannyi celluloidtársát. Az angol bányászcsaládba született Billyvel már közel járunk az angol kőművescsaládba született Eddie-hez – utóbbit ráadásul nem a közönségigény, hanem a saját szülei hívták életre valahol Gloucestershire-ben, mit sem sejtve arról, hogy a malterkeverésre predesztinált kissrác semmilyen nyomásra nem enged majd gyermekkori álmából, és akkor is kijut az olimpiára, ha azt sem a neki szánt malteros sors, sem a fizikai adottságai nem teszik lehetővé.

Eddie Edwards valóban kijutott, és egyetlen angol síugróként nem tudott olyan kicsit ugrani, hogy a világ ne fogadja azonnal a szívébe. A filmesek addig alakítgatták a felemelő sporttörténeti lábjegyzetet, míg egy áramvonalas underdog-sztori nem jött ki belőle a szegény, béna-szemüveges fiúról, az amatőrség héroszáról. Ez egyszer a kutyák is elégedettek lehetnek, mert Eddie, a sas az underdogskálán is előkelő helyen végzett, kellemes percekkel ajándékozván meg a boldog utolsók barátait.

Az InterCom filmje

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.