„Jugoszlávia maga volt a földi paradicsom” - Rade Šerbedžija színész

Film

Az Eső előtt óta Hollywood is sűrűn foglalkoztatja, most azonban egy izlandi filmben láthatjuk: a Madárkák a héten kerül a mozikba. A horvátországi szerb színésszel bourbonokról és Kubrickról, Christopher Nolanról és a nem múló jugónosztalgiáról beszélgettünk telefonon.

Magyar Narancs: Izland bejött?

Rade Šerbedžija: Figyeljen ide! Még sosem jártam a világnak ezen a távoli részén. Holdbéli táj, nekem elhiheti. Kicsit ijesztő, de szemet gyönyörködtető is. A világ végén, egy pici izlandi faluban forgattunk. Mire megérkeztem, egyetlen boltot sem találtam nyitva – ez azért nem volt olyan jó. Még szerencse, hogy a bőröndömben velem utazott egy üveg whiskey. Vele vészeltem át az éjszakát. A semmi közepén, egy kis faluban, az éjszaka közepén jól jön a társaság.

MN: Milyen whiskey-t iszik?

RŠ: A bourbonra esküszöm. Nekem senki se jöjjön Jack Daniel’sszel. A Knob Creek vagy a Woodford viszont mindig jöhet!

MN: Szerepelt Kubrick utolsó filmjében, a Tágra zárt szemekben. A maga 400 napjával ez minden idők leghosszabb forgatása. A bourbon itt is segített a túlélésben?

false

RŠ: Hát, igen, valahogy túl kellett élni. Kubricknál valóban erről volt szó: a túlélésről. Csodás, csodás filmrendező, de nagyon veszélyes alak. Csodálattal vegyes rettegéssel nézett fel rá mindenki a stábban. Rajtam kívül. Én nem rettegtem. Én nagyon bírtam ezt a szent szörnyeteget.

MN: Miben nyilvánult meg a szörnyetegsége? Mondana valami konkrétumot?

RŠ: Maga akarta. Elmesélek egy kis történetet. Már leforgattuk a filmet, de hátra volt még az utószinkron. Néhány mondatot kellett felmondanom. A Pinewood stúdióban találkoztunk, kezet ráztunk, ahogy illik. Nem volt egy csevegő típus, nehezére esett, de azért vette a fáradságot egy kis small talkra. Hogy vagy? Mit forgatsz? Blablabla. Ilyesmi. A kötelező udvariassági körök. Már nagyon mentünk volna a dolgunkra mindketten, amikor a technikusok a kezüket tördelve bejelentették, hogy valami gebasz van, fél órára van szükségük, hogy kijavítsák. Fél óra egy másik emberrel? Kubrick számára ez maga volt a pokol. Balga módon azt gondoltam, itt az idő, hogy végre megosszam vele azt a remek ötletemet, ami már a forgatás során felötlött bennem, de akkor nem mertem előhozakodni vele. Kigondoltam egy jelenetet, egy jó kis bizarr szituációt Tom Cruise, Nicole Kidman és az én figu­rám között, de féltem, hogy Kubrick azt gondolja, hogy csak azért rágja a fülemet ez a senkiházi színész, mert több játékidőt akar magának. Szóval, befogtam a számat, de most kibukott belőlem. Jeges csend fogadott. Kubrick csak bámult maga elé, egy szót se szólt. Percek teltek el így. Egyszer csak felém fordult, a szemembe nézett, és rám rivallt: te szerencsétlen idióta! És ezzel elviharzott. Mit is mondhattam volna magamnak: hát, igen, mekkora egy idióta vagyok! Egy utolsó, megveszekedett hülye! Miért nem bírtam befogni a számat! Miért, miért! Negyed óra elteltével Kubrick visszatért; majd kipukkadt a méregtől. Mint aki bármire képes.  Mélyen a szemembe nézett, és kérdőre vont: miért nem mondtad el ezt nekem időben, te? Kibaszottul briliáns ötlet! Többé nem is beszélt velem. Tíz nappal később meghalt. Emlékszem, a forgatás során egyszer odajött hozzám és elárulta, mit tervez. Egy filmet Raszputyinról. Azon gondolkodom, hogy te játszhatnád – mondta.

MN: Feltűnik egy pillanatra a Batman: Kezdődikben mint hajléktalan, akire Bruce Wayne ráhagyományozza a kabátját. Ennyi az egész jelenése. Hogy került a filmbe?

false

RŠ: Christopher Nolan saját kezűleg írt nekem egy levelet; „Kedves Rade, nagy rajongója vagyok a munkásságodnak, nagy megtiszteltetés lenne a számomra, ha elvállalnád ezt az aprócska szerepet a filmemben” – így kezdte. És megígérte, hogy számol velem a jövőben is, tartogat számomra egy szép kiadós szerepet valamelyik jövőbeli filmjében. Több se kellett, mentem. És képzelje, évekkel később újra hívott, állta a szavát. Nem rajta múlott, hogy végül nem jött össze.  A producerek erősködtek, hogy egy indiai színész kapja a szerepet.

MN: Jugoszlávia a nyolcvanas években igazi képregény-paradicsomnak számított, a magyar turisták is itt vásároltak Batmant, Hulkot és Pókembert. Felkészült volt a képregényhősökből?

RŠ: Gyerekkoromban egészen másfajta kalandtörténeteket olvastam. Ivanhoe-t képregényben. Angliából hozta valaki, igazi ritkaságnak számított.

MN: Érez nosztalgiát a hajdani Jugoszlávia iránt?

RŠ: Persze, hogy érzek. Erős bennem a jugónosztalgia. Ez volt az én országom. Mi voltunk a leggazdagabbak a keleti blokkban. Maga biztos még túl fiatal ahhoz, hogy ilyesmikre emlékezzen, de azért talán vannak emlékei, milyen volt az élet Magyarországon a régi időkben. Lehet, hogy az élet nehéz volt önöknél, de Jugoszlávia maga volt a földi paradicsom a hatvanas-hetvenes években. Az emberarcú szocializmus a világ legszebb országában! Hát, persze hogy hiányzik.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.