magyarnarancs.hu: Úgy tudom, játékfilmes szakon végzett a főiskolán, mások mellett Enyedi Ildikó, Janisch Attila, Can Togay volt az osztálytársa, de mégsem készített egy játékfilmet sem. Mi ennek az oka?
Csillag Ádám: Valóban a játékfilmes osztályba jártam, ám úgy alakult, hogy az első filmem, a bős–nagymarosi vízlépcső történetét feldolgozó Dunaszaurusz dokumentumfilm lett. Ez az éveken át forgatott, később betiltott, majd csak a rendszerváltás után bemutatott film azonnal eldöntötte, hogy lekanyarodom a korábbi vonalról. A filmmel együtt eljött a rendszerváltás is, aminek dokumentálása igazabb feladatnak tűnt, mint a fikció készítése, ráadásul senki se volt tisztában azzal, hogy hová is tartunk, kik vagyunk, mi lesz velünk. Filmjeim két évtizeden keresztül „hagyományos” módon, vagyis többnyire állami finanszírozással készültek, ami szerintem egy működőképes dolog volt, hiszen a dokumentumfilm nem árucikk. Elmondhatom, hogy viszonylag elfogadható körülmények között dolgozhattam, bár az is igaz – lévén, nekem a hobbim, hogy a magyar valósággal foglalkozzam -, hogy filmjeimre a lakásom is ráment, ha nem örökölök édesanyámtól, akkor már évek óta hajléktalan lennék. De 2010-ben ez is véget ért.
magyarnarancs.hu: Miért?
CSÁ: Az új filmfinanszírozási rendszernek köszönhetően. Ma már csak a Magyar Televíziónál lehet dokumentumfilmekre pályázni, ez pedig elvágta számomra a további lehetőségeket, vagyis nem maradt más választásom, mint hogy saját magam vegyem kezembe a kamerát, és készítsek filmeket. Egyetlen fillér támogatás nélkül. Azt azért nem mondanám, hogy váratlanul ért volna ez az egész. A kilencvenes évek végén külsősként dolgoztam a Magyar Televízióban, nemcsak filmrendezőként, de adásrendezőként is egy akkori politikai műsorban, az Aktuálisban. Nem volt sok beleszólásom, de én ott olyan tapasztalatokat szereztem, hogy számomra már 1998-ban bizonyossá vált: a Fidesz csakis saját céljaira akarja használni a közmédiát egy hamisításra épülő propagandatelevízió formájában. Ebben pedig sem akkor, sem most nem kívánok részt venni.
magyarnarancs.hu: Miből következtetett erre már 1998 után?
| ||
CSÁ: Megértem egy választás előtti és utáni állapotot. 1998-ig, a Fidesz hatalomra kerüléséig kritikus, ellenzéki hangokat is megszólaltató műsor volt az Aktuális, utána egyértelműen kormánypártivá vált. Ezt a folyamatot én belülről éltem át. Döbbenten tapasztaltam például azt, hogy politikai cenzort alkalmaznak, és láttam, hogy élő adás alatt a vezérlőben, amikor a stúdióban nem neki tetszően alakult a vita, az az ember úgy verte a vezérlőpultot, mint Hruscsov az ENSZ-székházban anno. Engem akkor eltávolítottak a tévéből, úgyhogy nem voltak illúzióim a szakma jövőjét illetően 2010 után sem. Sajnos, igazam lett.
magyarnarancs: Azóta nem is pályázott?
CSÁ: Nem. Nem teszem meg azt a szívességet, hogy visszautasíthassanak. Különben is, ami engem érdekel, és ahogy én azt ábrázolom, azt úgy soha nem mutatná be ez a televízió.
magyarnarancs.hu: Ezek szerint a Fidesz hatalomra kerülése óta készíti szinte egyedül, pénz és technikai segítség nélkül a filmjeit?
CSÁ: Valamivel korábban kezdődött. A romagyilkosságok elején, amikor nem volt még egyértelmű, hogy sorozatgyilkosságról van szó. Mohácsi Viktória keresett meg azzal, hogy nincs-e kedvem követni az eseményeket, mert az az érzése, hogy nem elszigetelt támadásokról van szó. Persze ezt a feltételezést az akkori rendőrség, politika lerúgta magáról… Volt otthon egy 50 ezer forintos családi kamerám, azt vittem magammal, és aztán ezzel a kis kamerával, később pedig egy profibbal végigforgattam mindent, éveken át, az ítélethirdetésig. Igaz, hogy amikor elkezdtem, még nem az Orbán-rezsim volt, de egy ilyen állandó készenlétet igénylő témáról a korábbi pályázati rendszerben sem tudtam volna másképp filmet készíteni. De 2010 előtt hasonlóképp forgattam egy másik anyagot is: miután megtörtént a nagy MSZP-Fidesz közös bunda, vagy amikor átjátszották egymásnak a két nagy kereskedelmi rádiót, akkor a Sláger rádió utolsó napjait is megörökítettem.
magyarnarancs.hu: Úgy tudom, korábban soha nem volt operatőr.
CSÁ: Kénytelen voltam beletanulni. Nem mintha nem érdekelne a felvételkészítés, de én hendikepes vagyok, gyerekkoromban megbénult a jobb karom. Ezért csak az egyik kezemet tudom használni, ami egyébként is egy csomó hátránnyal jár. Ráadásul korábban nagyszerű operatőrökkel dolgoztam együtt, akik eleve sokkal jobban csinálják ezt nálam.
magyarnarancs.hu: Nem lenne egyszerűbb egy önhöz hasonlóan érzékeny operatőrrel együttműködni?
CSÁ: Sokkal jobb lenne, de senkitől nem várhatom el, hogy egy szavamra máris ugorjon, és jöjjön velem forgatni, ráadásul úgy, hogy egy fillért sem tudok fizetni.. Sőt kezdetben az a helyzet állt elő, hogy nemcsak megélhetésre nem jutott, de kazettára sem, és tényleg-máról holnapra éltünk a családdal. Kezdetben semmit nem fizettem ki, és amit húzni-halogatni lehetett a fűtéstől a közös költségig, azt húztam-halogattam, sőt a boltos néni hiteléből éldegéltünk.
magyarnarancs.hu: És most?
CSÁ: Szerencsére most már annyira ismertté vált, ami csinálok, hogy adakozásokból finanszírozni tudom a filmjeimet, és egy nagyon-nagyon szerény megélhetésre is futja. De nem is lenne más megoldás, hiszen csak így tudok független lenni azoktól, akiket ábrázolok, megbízásból ugyanis nem dolgozom, noha voltak ilyen megkeresések.
magyarnarancs.hu:Hány filmet készített 2010 óta?
CSÁ: Nem tudnám pontosan megmondani, körülbelül 600-700 alkalommal forgattam, ott voltam szinte minden jelentősebb megmozduláson, de ezek nem kész filmek. Nyilván vannak kis szigetek, teljesen különálló dolgok, amelyek önállóan is működnek, de én azért továbbra is ugyanúgy dolgozom, ahogy régebben, igyekszem egy-egy történetet végigvinni. Ilyen megközelítésből körülbelül 10-12 szerintem jelentős dokumentumfilm van ezekben az anyagokban. Most azonban nem tudom őket elkészíteni, mert tulajdonképpen minden hiányzik, ami az utómunkához szükséges lenne. Most úgy működik az egész, hogy kimegyek egy eseményre, forgatok, majd igyekszem minél hamarabb kitenni a vágatlan anyagot a youtube-ra. (Csillag Ádám filmjeit itt, itt és itt tekinthetik meg.)
magyarnarancs.hu: Ha most hirtelen azt mondaná valaki, hogy minden technikai feltételt biztosít, milyen filmet vágna össze az eddig elkészült anyagokból?
CSÁ: Érdekes lenne bemutatni, hogy 2010 óta hogyan tiporták sárba a sajtószabadságot, hiszen ott voltam a tüntetéseken, forgattam a köztévések éhségsztrájkja alatt, de készülhetne film a rasszizmus térnyeréséről, az új ellenség megtalálásáról, a menekültekről. De nemcsak negatív előjelű filmeket tudnék összeállítani, hiszen rögzítettem egy sor olyan humanitárius teljesítményt is, ami azt mutatja, hogy ebben a kegyetlen világban sem csak kegyetlen emberek léteznek. Ám a mostani helyzetben sok esélyét nem látom az ilyesminek. Hiányzik a vágó, az operatőr, a riporter… 61 éves vagyok, arra sem vagyok igazán képes, hogy miután egész nap forgattam, aznap este össze is vágjam a filmet. Noha mindenképpen szeretnék köszönetet mondani Kovács Eszter és Palotai Éva vágónak és Kardos József hangmérnöknek, és persze a névtelen és neves támogatóknak is, az lenne az igazi, ha egy kis csapatot tudnék toborozni.
magyarnarancs.hu: Tekintsük ezt felhívásnak?
CSÁ: Igen. Hiszen, ha össze lehetne hozni egy 4-5 fős szerkesztőséget, amelynek tagjai hozzám hasonló lelkesedéssel próbálnák dokumentálni ezt a korszakot, az rövid és hosszú távon sem lenne hiábavaló.
Csillag Ádámot és filmjeit ezen a bankszámlaszámon támogathatja: UniCredit HU05 1090 0028 0000 0009 8949 0012
