Film

Vajon segít-e, és ha igen, hogyan a gyerekek nevelésében a drámapedagógia? Ezt vizsgálta a közelmúltban egy tizenkét ország szakembereinek közreműködésével létrehozott csoport. A projektről a magyar vezetéssel létrejött együttműködés elnökét kérdeztük.

Az egyedi színek, formák és szimbólumok használata mellett sajátos öltözködési stílusáról is elhíresült egyiptomi származású dizájner ma szakmája egyik legismertebb és legsikeresebb képviselője. Nemrég vendégként tartott előadást a MOME-n, majd e-mailben válaszolt a kérdéseinkre.

Hanna és Simon a negyvenes évei elején jár, életük majd' felét együtt töltötték, s bár kapcsolatuk már egyiküknek sem tartogat túl sok meglepetést, az elviselhetőnél azért pár fokkal jobbnak mondható. Az egysíkú alapállásról valamivel részletesebb képet kapunk az elvárhatónál, de így legalább nagyon várjuk, hogy végre történjen valami.

Sehol sem törik oly drámaian a kéz, mint a zongoristákról, a bokszolókról vagy a zongorista-bokszolókról szóló filmekben. Híres és híresen pesszimista példa Robert Ryan ökle a The Set-Upban: e legendásan lehangoló box-noirban egy el nem adott meccsért tör téglával kezet az alvilág.

Tízéves a FolkEurópa kiadó. Boldog születésnapot és sikerekben gazdag túlélést kívánunk neki. Nem mintha olyan nagy bajban lenne, hiszen határon innen és túl az "perencián is fejet hajt előtte a világzenei szakma. Fonogram-díjakban (Szalóki Ági, Napra, Tükrös zenekar), arany- és platinalemezekben (Makám: Almanach, Anzix, Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band: Aroma, Tükrös zenekar: Vígan legyünk, Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági: Szájról szájra, Szalóki Ági: Hallgató, Cipity Lőrinc) bővelkedett ez a tíz év, és a külföldi szaksajtó elismeréseiben sincs hiány, legutóbb (2010 júliusában) a Songlines magazin a 12 legjobb világzenei album közé sorolta a Rendhagyó prímástalálkozót. De azért nem fenékig piskóta egy világzenei kiadó élete - derül ki Lelkes András (képünkön a Tükrös együttessel, a jobb szélen) szavaiból.

Nemcsak házigazdája, de jelöltje is volt az Oscar-gálának Danny Boyle 127 óra című filmjében mutatott játékáért. A Milk, az Elah völgyében, A halott lány vagy épp a Pókember-filmek 33 éves sztárjával a berlini és londoni filmfesztiválon beszéltünk.

A Sziget a szárazföldön, a Vizsgálat Martinovits Ignác szászvári apát és társai ügyében, a Tutajosok, a Mária nap vagy épp a Mondani a mondhatatlant - Elie Wiesel üzenete rendezőjének Visszatérés - Retrace című új filmje nemrégiben került a mozikba.

A FreshFabrik az ezredforduló környékének egyik legjobban pörgő magyar rockzenekara volt, egyúttal az egyik első olyan hazai produkció, amely alkalmas lehetett volna a komolyabb külföldi áttörésre. A komoly lendülettel dolgozó csapatot többszörös énekescsere küldte padlóra, most viszont, néhány év szünet után a két őstag, Kovács Levente basszusgitáros-dalszerző és Szabó András dobos (képünk két szélén) Oláh Szabolcs énekes-gitárossal készít új lemezt, akit a legtöbben egy néhány évvel ezelőtti Megasztárból ismerhetnek.

Jancsó Miklós harvardi tanítványa, Hollywood egykor ügyeletes zsenije, a Requiem egy álomért és A pankrátor rendezője most éppen Oscar-esélyes a Fekete hattyúval. A 42 éves művésszel a londoni filmfesztiválon találkoztunk.

A hatvanöt éves művész harminchatodik önálló kiállítása a napokban nyílt meg Budapesten, a Bartók32 Galériában. Ennek apropóján beszélgettünk vele irodalom, fotó és festészet viszonyáról.

Emma (Natalie Portman) és Adam (Ashton Kutcher) sorsa gyermekkoruk óta keresztezi egymást, egészen addig, amíg az ágyban összefut. Egy régi vágású szerelmes film itt érne véget, de az ezredfordulós romantika csak most kezdődik.

Tekintetbe véve, hogy a kortárs amerikai filmkészítés alighanem legtudatosabb alkotóiról van szó, szemernyit sem csodálkozhatunk azon, hogy a 2004 óta immár a rendezői székben is hivatalosan összenőtt Coen fivérek közelmúltbeli filmjei egyetlen lánc - formájukban-színükben persze erősen különböző - szemeiként is felfoghatók.

Takács Gábor a színházi nevelési programokkal foglalkozó Káva Kulturális Műhely szakmai vezetője. A Krétakörrel és az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesülettel közösen hozták létre tavaly az Új Néző nev közösségi színházi projektet. Céljuk az volt, hogy vidéki településeken olyan előadásokat hozzanak létre, amelyek a helyi problémákra reflektálnak a nézők aktív részvételével. A program eredményeit a Műcsarnokban mutatták be január végén - ott beszélgettünk.

Az Endless Summer sistergő digitális zajban megfürdetett gitármelódiáival Christian Fennesz utat mutatott a kétezres évek elektronikus zenéje számára. A világszerte kapós osztrák zenészt öt év után üdvözölhettük újra Magyarországon.