A harcos

  • - kg -
  • 2011. március 3.

Film

Sehol sem törik oly drámaian a kéz, mint a zongoristákról, a bokszolókról vagy a zongorista-bokszolókról szóló filmekben. Híres és híresen pesszimista példa Robert Ryan ökle a The Set-Upban: e legendásan lehangoló box-noirban egy el nem adott meccsért tör téglával kezet az alvilág.

Ha ez a fikció, minden józan számítás szerint csak durvábbat produkálhat a valóság: ennek a józan számításnak nyom egy kiadós balegyenest David O. Russell filmje. Meg annak a másik számításnak, hogy a törött kezű, nehéz sorsú és a családtagjaik által is abajgatott bokszolókról szóló, mégoly igaz történeteket már mind egy szálig megcsinálták; a bokszolósbazár bezárt, legközelebb akkor nyit ki, ha újra évfordulós lesz a Dühöngő bika. Russell nem is erőlteti túlzottan a bokszot, néha mutat egy-egy ringet, csak hogy biztosak legyünk, jó terembe ültünk, máskülönben azzal foglalatoskodik, hogy a film végi nagy meccsig jól érezzük magunkat egy jóravaló szerencsétlen, Micky Ward igaz történetében. A jó érzéshez persze elengedhetetlen a végső győzelem biztos tudata, hogy bármi történjék is, ez mégiscsak egy győztes sztori, a boksztörténetbe is így van bejegyezve (a filmtörténetbe pedig a két mellékszereplői Oscar-díjával), de kell a jó érzéshez némi lúzerkedés is, mert felemelkedni csakis lentrõl lehet. Ez a lent pedig Russellnél a szintetikus szegénység legmagasabb iskolája: olyan flottul megy a szívás a munkásosztály hátsó udvarain és a hitelesen kiborított kukák között, hogy azt - keze törjön, aki ironizál - öröm nézni. Mint egy tét nélküli profi meccset.

A Palace Pictures bemutatója

 

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.