Film

Ez itt egy egyötletes, erősen B kategóriás francia vígjátékocska. Ami addig, amíg meg nem szoktuk, hogy miben is áll az az egy szem árva ötlet (van egy pasas, aki akaratán kívül mindig kellemetlen élethelyzetekbe sodorja a vele - szerfelett ritkán - kapcsolatba kerülő hölgyeket), s fel nem mértük, hogy másik ötlet már egészen biztosan nem lesz, egészen jól működik.

Amikor Sztupa és Troché Budapestre várták Szorkint (Szergej Mihajlovics; az NKVD ezredesi rangú osztályvezetője), mindenféle mulatságokon törték a fejüket, de elsősorban is girlöket akartak szerződtetni, egy csapatnyit. Troché felvette a kapcsolatot a Savoy és Halló bárokkal, s épp az Astoriában érte utol a telefon: hagyd a fenébe az egészet, nem lesz rá szükség.

Volt színész a bukaresti jiddis színházban, disszidens Franciaországban és rendezőasszisztens Marco Ferrerinél. Lassan két évtizede főállású filmrendező: nyert a Sundance-en és Velencében, sőt kis híján műfajt is teremtett: ha kicsit előbb mutatják be Életvonat című filmjét, mint Roberto Benignitől Az élet szépet, akkor ma őt ismerné a világ az abszurd holokausztkomédia megteremtőjeként. A peches direktorral legújabb filmje, az Asszonyok kútja apropóján beszélgettünk Párizsban.

Nincs új, még az indiai nap alatt sem. Egyfelől van az a vígjátéki szubzsáner, amely valamely közeg Potemkin-falu voltának lelepleződéséből nyeri poénjait;

Amikor Jason Statham mindig egykedvű arcán premier plánban legördül egy könnycsepp, azért megdobban az ember szíve. Persze ezúttal is ugyanazt a keményfiút hozza, mint máskor, viszont most egy remek helyzetet is kanyarítottak köré: exzsaru, elhasznált ketrecharcos, utóbbi minőségben betesz az oroszoknak, ezért feleségét megölik, ő pedig magára marad. Bárkihez fordul, kinyírják az illetőt - így kövezve ki az öngyilkosságához vezető útját.