Film

A biztonság záloga

  • Szabó Ádám
  • 2012. június 10.

Film

Amikor Jason Statham mindig egykedvű arcán premier plánban legördül egy könnycsepp, azért megdobban az ember szíve. Persze ezúttal is ugyanazt a keményfiút hozza, mint máskor, viszont most egy remek helyzetet is kanyarítottak köré: exzsaru, elhasznált ketrecharcos, utóbbi minőségben betesz az oroszoknak, ezért feleségét megölik, ő pedig magára marad. Bárkihez fordul, kinyírják az illetőt - így kövezve ki az öngyilkosságához vezető útját.

Ezzel a sztorival lehet kezdeni valamit. Sőt, ezekben a jelenetekben Statham is játszik, nem is rosszul; kár, hogy A biztonság záloga nem erről szól. Egy ázsiai kislány ugyanis kihúzza hősünket az önmarcangolás mocsarából, és ez összekovácsolja őket - tudják, mint a borsót meg a héját. A kislány viszont szuperintelligens, olyan titkokat tud, amiket más senki, ezért üldözik a zsaruk, a kínaiak, az oroszok. Innen már semmi meglepő nem vár ránk, attól függetlenül, hogy az akciózás éppen itt indul be. Harrison Ford vagy Bruce Willis után most Statham menekül egy aprósággal az oldalán, és közben azt csinálja, mint ugyebár minden filmjében: lövöldözik, kioszt jó pár nyaklevest, majd odaköp egy-egy fickós beszólást. A film második felében már inkább egy bandaháborúról szól a fáma, korrupcióval, bosszúval, tört angolságú beszélgetésekkel. Látványosnak látványos mindez, ám ekkor már az ütem is megbicsaklik néha, mégis hazugság lenne azt állítani, hogy mindez nem szórakoztató; A biztonság záloga ugyanis remekül van összevágva, majdnem végig pörgős, és főszereplőjéhez méltóan elég tökös is.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.