Film

Nincs új, még az indiai nap alatt sem. Egyfelől van az a vígjátéki szubzsáner, amely valamely közeg Potemkin-falu voltának lelepleződéséből nyeri poénjait;

Amikor Jason Statham mindig egykedvű arcán premier plánban legördül egy könnycsepp, azért megdobban az ember szíve. Persze ezúttal is ugyanazt a keményfiút hozza, mint máskor, viszont most egy remek helyzetet is kanyarítottak köré: exzsaru, elhasznált ketrecharcos, utóbbi minőségben betesz az oroszoknak, ezért feleségét megölik, ő pedig magára marad. Bárkihez fordul, kinyírják az illetőt - így kövezve ki az öngyilkosságához vezető útját.

Bár Franciaország egyik legkeresettebb moziarca, a Szeress, ha mersz vagy A part kalandora rendezőként is szép sikereket tudhat a magáénak (A bálványom, Ne szólj senkinek, Apró kis hazugságok). Most éppen a Tegnap éjjelben láthatjuk a pesti mozikban, illetve Keira Knightley karjában.

Rövid időn belül másodszor kerül szkeccsfilm elénk; míg azonban Tarr Béla Ocean's elevenje hazánk jelenlegi helyzetén hivatott elmélkedni, e francia vígjáték pusztán a hűtlenségen témázik - két friss Oscar-díjassal felszerelve.

A Keresztapa-filmek, az Apokalipszis most, a Magánbeszélgetés 73 éves rendezője a torontói filmfesztiválon fogadta riporterünket.

Doktor úr, doktor úr, olyan kiüresedett vagyok! Valahogy így hangzik a szegény kis milliárdos panasza az efféle sóhajokra mostanság fogékony filmrendező, David Cronenberg új filmjében.

Edgar Allan Poe nevét a mozi feltalálása óta olvashatjuk a főcímekben, bár nem minden alkotó olyan korrekt, mint az egyik Universal- (amúgy Magyarországon játszódó) horrorklasszikust, A fekete macskát rendező Edgar G. Ulmer, aki elismerte, hogy a nagy íróra csak a presztízs és a figyelemfelkeltés okán hivatkoztak, a sztorinak semmi köze a hasoncímű íráshoz. Kivált igaz ez A holló-csoport filmjeire, amelyek egyike sem a híres verset adaptálta vászonra (szerencsére).

Abban a kitüntetett helyzetben vagyunk, hogy lépésről lépésre követhetjük a folyamatot, amelynek során a vietnami háború képét kitörli az amerikai kollektív emlékezetből Bosznia pokla. Ez a súlyos áldozatokat követelő, jenki vértől iszamos csatamező olyan hősöket nevelt fel, mint a rettenetes Jack Bauer.

A néhány éve a Szerzők c. munkájával sikeresen debütáló Joachim Trier második filmje valódi lidércnyomás. De nem azért, mert egy öngyilkosság előtt álló fiatalember utolsó napjának története, s nem is azért, mert a film alapjául szolgáló kisregénynek csakugyan ez a címe (Lidércnyomás - amelyből mellesleg Louis Malle már készített egy új hullámos filmet '63-ban).

Nagy valószínűséggel már azért is, mert magyar és mert IrReality Show, a tévésorozat sokkal futurisztikusabb, utópisztikusabb benyomást kelt, mint az általában vele együtt emlegetett társai, például az Office vagy a Városfejlesztési osztály. Hogy ez a "jövőkutatói" szemléletmód a kádári érára eredeztethető vissza, azt minden bizonnyal vegytiszta szerzői alapelgondolásnak tudhatjuk be.