film

Egy őrült szerelem balladája

  • - kg -
  • 2012. július 7.

Film

Mint sokan őelőtte, Álex de la Iglesia is felismerte, hogy a bohócok, amennyiben nem az alkalmi tréfacsinálókra, hanem a cirkuszok fehérre meszelt dolgozóira gondolunk, a megszokottól kicsit is eltérő fénytörésben kifejezetten ijesztő lénynek festenek.

A groteszkhez foggal-körömmel ragaszkodó spanyol filmes két ilyen fénytörést is talált: az egyik a spanyol polgárháború, mely egy bohócból is előhozza a vérnősző barmot, a másik a Franco nevével fémjelzett hetvenes évek. Akárcsak az ősforrásnak számító Szörnyszülöttekben, itt is a vándorcirkusz hátországa a kiindulás, és mindazok a wendersi cirkuszlírát hírből sem ismerő alakok, akik e világot benépesítik. Ebből a televényből nő ki a két Franco korabeli bohóc története: az egyiknek már az apja is bohóc volt (innen a polgárháborús bohócvérengzés), a másiknak csak nőgyepáló jelenéről tudni. Közöttük áll a dúskeblű légtornászlány, akire a dinasztikusan bohócsorsra ítélt Szomorú Bohóc éppúgy gerjed, mint a nőverő Boldog Bohóc. Szerelmi háromszögnek hívják az ilyesmit, valódi történet híján ez adja az ürügyet az egyre elkeseredettebb bohócharcra. Alighanem történelmi allegória az egész, ám erről bölcsen hallgatnak a szinopszisok. Mindazonáltal a spanyol múlt setét fejezeteit bohócperspektívából bemutatni - jó ötlet. Két vérengző bohóc perspektívájából bemutatni - még jobb ötlet. Álex de la Iglesia "így jöttünk"-filmet készített; kár, hogy a millió filmes utaláson és a példásan bizarr látványon túl semmi sem jutott az eszébe.

A Ristretto Distribution bemutatója

Figyelmébe ajánljuk