Film

Eleven testek

  • Szabó Ádám
  • 2013. május 18.

Film

Arra, hogy egy zombik lakta világban is lehet szép az élet, számos filmes példa akad. De olyan mű, amiben mindkét fél élvezi az együttlétet, kétségkívül ritkábban kerül elénk; most valami hasonlót próbál bemutatni az Eleven testek.

Az első pillantásra eredetinek tűnő ötlet - egy zombi szerelemre ébred új áldozata barátnője iránt - szarkasztikus belső monológ közepette formálódik, ám amint eljönne a groteszk és bizarr pillanatok ideje, odalesz a varázs: a léte értelmét kutató élőhalott főhős szórakoztató tépelődései abbamaradnak, s a történet a szokott shakespeare-i mederbe terelődik: a hősszerelmes "R" és párja, Julie együtt küzd az apokalipszis utáni jobb világért.

Mihelyst így kialakulnak a honnan-hova szintű dramaturgiai kérdések, és egy fura élőhalott hétköznapi bajait felváltják az ismerkedés, az óvatos közeledés képei, a sztori is ellaposodik. Mert az Eleven testek akkor szól a legjobban, amikor a világon semmit nem akar. Amikor a szereplők - hozzánk hasonlóan - nem akarnak mást, csak szórakozni. Az ilyen semmiségek közepette sajnos mégis beleütközünk olyan, régi közhelyekbe, mint a "csak akarni kell, és minden elérhető", vagy "a szerelem és Bob Dylan halhatatlan", és ki is lyukadunk oda, ahova a műfaj utolsó eredeti próbálkozása, a Zombieland is elérkezett valaha: az élet apró örömeiig. Jonathan Levin azonban, akinek legutóbbi filmje (Fifti-fifti) pont azért volt zseniális, mert tudta, hol a jó ízlés határa, ezúttal eggyel többet lép a kelleténél: naplementés tanmesévé degradálja szórakoztatóan közepes dolgozatát.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?