Film

Feledés

  • - kg -
  • 2013. május 18.

Film

Tom Cruise-nál vannak a kulcsok, meg van mondva neki, hogy ha elhagyja a Földet, oltsa el a villanyt, és zárja be az ajtót maga mögött, mert az utolsó embernek így illik. Tom becsülettel teszi a dolgát, egy szárnyas gondnok, aki ha elromlik valami, már repül is, a munkaórák leteltével pedig tüchtig, ámbár kissé vonalas feleség várja otthon, egy felhők feletti összkomfortos (+medence) bérleményben.

Tomnak fáj kicsit a szíve a hamuval behintett bolygóért, ahol annyi nagy baseballmeccset vívtak még a kétezres évek elején, csak aztán jöttek a dögevők, be kellett vetni az atomot, s bár megnyertük a háborút, a Földet elvesztettük, Tom legalábbis így tudja, mígnem jönnek a mígnemek hosszú tömött sorban, és jön Morgan Freeman (magyar hangja Reviczky Gábor). Olyan nincs, hogy Freeman az ellenség csapatában focizzon, a Szabadságszobor romba dőlhet, de nincs az a világvége, melyhez Freemannek ne lenne egy jó és megnyugtató szava, hiszen ezért szeretjük. A Feledésben mindenki azt hozza, amiért szeretjük, de leginkább a látványért lehetünk hálásak, mert az - szemben a gyenge lábakon álldogáló történettel - nagyon ki lett találva. Az sem baj, hogy hozott anyagból van az egész, 17 és fél másik sci-fi legjobb képeiből - azért sem kezdjük sorolni, hogy melyek ezek, különben is, egyszerűbb lenne azt sorolni, melyek nem. 'rületes sci-fi dömping várható idén Hollywoodból, a Mikrobit Michael Bay remake-eli, Pirxre Clooney vetett szemet, de a látottak alapján Cruise-nak sem kell szégyenkeznie; a Feledés úgy jó, ahogy van; látványosan, bután, szórakoztatóan.

Forgalmazza az UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."