Enyedi Ildikó: „Nem tudok büszke lenni a hazámra, és ez fáj”

  • narancs.hu
  • 2017. február 19.

Film

Az Arany Medve-díjas rendező szerint szégyen, ami ma Magyarországon történik.

Az egyik német közszolgálati rádiónak adott interjúban Enyedi Ildikó elsősorban a filmjéről beszélt, de a beszélgetés végén az újságírók rákérdeztek, hogy az egyik jelenet – a rendőr ellenszolgáltatásért cserébe szemet huny egy bűncselekmény fölött – mennyiben tekinthető a magyarországi közállapotok lenyomatának. A Magyar Nemzet által lefordított részletben Enyedi azt mondja, hogy ez a mentalitás már a szocializmusban is jellemző volt. „De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el” – teszi hozzá.

false

 

Fotó: MTI/EPA

Ezek után Trump kormánya és a Nemzeti Együttműködés Rendszere között von párhuzamot. „Most az Egyesült Államokban a választások után az ottani embereknek azt szeretném mondani: Figyeljetek, mi itt évekkel ezelőtt ugyanezen mentünk keresztül. De nem tudok sajnos jó tanácsot adni, mert mi sem tudtuk megoldani a problémákat. Bizonyos szempontból ez azért félelemkeltő, mert nemcsak arról van szó, hogy tisztességtelen módon megkerülik a szabályokat, hanem alapjaiban változtatják meg és rombolják szét a szabályokat, rombolják szét a demokrácia alapjait és a demokratikus kontrollt. Szívesen volnék büszke a hazámra, de már hosszú évek óta nem tudok az lenni, és ez fáj nekem.”

(Magyar Nemzet, Deutschlandradio Kultur)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.