M. Night Shyamalan másodvirágzását éljük, ezt még azok is kénytelenek lesznek belátni, akik – lojális, de jó ízlésű emberek lévén – sokáig kitartottak, ám a gyilkos fák támadását megéneklő Shyamalan-opus, Az esemény után kénytelenek voltak elhatárolódni a saját zsenialitásába belefeledkezett művésztől. Jól dokumentált a Hitchcockhoz és Philadelphiához egyaránt erős kötődésű rendező felívelése és lejtmenete, miként az sem maradt kellő kommentár nélkül, hogy előző filmje, A látogatás szerényebb léptékei már mintegy megelőlegezték a rehabilitációját. Az önmérsékletre kötelezett alkotó legújabb művében egy föld alatti helyszínre korlátozza a horror iránti hajlamait, három tinédzserlány várja rettegve, mi célból lettek elrabolva és pincébe zárva. De Shyamalonon nem foghat ki a horrorisztikus szerénységű büdzsé! Ha nem lehet kifelé, akkor ő befelé tágítja a tereket és 23 személyiséggel ruházza fel a hamvas lányáldozatokra vadászó rémet. Mondanunk sem kell; az egyetlen elmében tolongó személyiségváltozatok nem mindegyike preferálja a békés egymás mellett élést. Már 2-3 személyiség is nagy színészi mutatványra nyújt lehetőséget, hát még 23: ide egy európai arcél kell, az amerikaiak még 10-12 személyiséget csak-csak lenyomnak, de James McAvoy nyomába egyikük se érne. Kár, hogy a bugyira-melltartóra vetkőztetett, sikoltozva menekülő lányokról és a pincemélyek költői dohszagában tomboló szörnyekről szóló emberi drámákat ritkán díjazzák az Oscaron, így McAvoy 23-lövetű alakítása is áldozatul fog esni a csúnya műfaji előítéleteknek.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
