Semmi olyan nem történik, amit ne láttunk volna már több mint elégszer a román újfilmben: kisemberek vergődnek a bürokrácia és a korrupció hálójában, abban a csalfa hitben, hogy voltaképp ők még szabadok; a bűn és erény határai elmosódnak, mi pedig a figurák megítélését tekintve legalább olyan csapdahelyzetbe esünk, mint maguk a szereplők. Mindez amilyen frissnek és letaglózónak hatott tíz éve, annyira elcsépelt lett mára. De kitől is várhatnánk a vérfrissítést, ha nem Cristian Mungiutól, az irányzat legünnepeltebb rendezőjétől. De nincs új a nap alatt.
Ne várjunk tehát sok újat e filmtől sem. Azt viszont a rendező is felismerte, hogy nincs értelme ugyanolyan eszközökkel tök ugyanazt ismételgetni, ezért bár megtartott minden külsőséget, de változtatott a hangfekvésen. Az eddigi román filmek nagyrészt a lejtmenetről szóltak, a figurák szép módszeresen süllyedtek el a pocsolyában, minél inkább kapálóztak, annál gyorsabban. Az Érettségi inkább egy hullámvasútra hasonlít. Elizát a vizsga előtti napon megtámadja valaki és megpróbálja megerőszakolni. Az eset fényt derít a lappangó családi titkokra és bűnökre, és ami még fontosabb: veszélybe sodorja a lány érettségijét is, ami az egyetlen kiutat jelentené számára környezetéből. Az apa kétségbeesetten próbál segíteni, korrumpál és őt is megvesztegetik, s miközben Eliza jövőjét próbálja toldozni-foldozni, a saját jelene összeomlik. Mungiu lassan szövi a történetét, újabb és újabb kérdéseket vet fel, belekóstol a tragikomédiába és a thrillerbe is, de egy percig sem szűnik meg pontosnak és könyörtelennek lenni.
Forgalmazza a Vertigo Média
