Film

Érettségi

  • Szabó Ádám
  • 2016. december 3.

Film

Semmi olyan nem történik, amit ne láttunk volna már több mint elégszer a román újfilmben: kisemberek vergődnek a bürokrácia és a korrupció hálójában, abban a csalfa hitben, hogy voltaképp ők még szabadok; a bűn és erény határai elmosódnak, mi pedig a figurák megítélését tekintve legalább olyan csapdahelyzetbe esünk, mint maguk a szereplők. Mindez amilyen frissnek és letaglózónak hatott tíz éve, annyira elcsépelt lett mára. De kitől is várhatnánk a vérfrissítést, ha nem Cristian Mungiutól, az irányzat legünnepeltebb rendezőjétől. De nincs új a nap alatt.

Ne várjunk tehát sok újat e filmtől sem. Azt viszont a rendező is felismerte, hogy nincs értelme ugyanolyan eszközökkel tök ugyanazt ismételgetni, ezért bár megtartott minden külsőséget, de változtatott a hangfekvésen. Az eddigi román filmek nagyrészt a lejtmenetről szóltak, a figurák szép módszeresen süllyedtek el a pocsolyában, minél inkább kapálóztak, annál gyorsabban. Az Érettségi inkább egy hullámvasútra hasonlít. Elizát a vizsga előtti napon megtámadja valaki és megpróbálja megerőszakolni. Az eset fényt derít a lappangó családi titkokra és bűnökre, és ami még fontosabb: veszélybe sodorja a lány érettségijét is, ami az egyetlen kiutat jelentené számára környezetéből. Az apa kétségbeesetten próbál segíteni, korrumpál és őt is megvesztegetik, s miközben Eliza jövőjét próbálja toldozni-foldozni, a saját jelene összeomlik. Mungiu lassan szövi a történetét, újabb és újabb kérdéseket vet fel, belekóstol a tragikomédiába és a thrillerbe is, de egy percig sem szűnik meg pontosnak és könyörtelennek lenni.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.