Film

Érettségi

  • Szabó Ádám
  • 2016. december 3.

Film

Semmi olyan nem történik, amit ne láttunk volna már több mint elégszer a román újfilmben: kisemberek vergődnek a bürokrácia és a korrupció hálójában, abban a csalfa hitben, hogy voltaképp ők még szabadok; a bűn és erény határai elmosódnak, mi pedig a figurák megítélését tekintve legalább olyan csapdahelyzetbe esünk, mint maguk a szereplők. Mindez amilyen frissnek és letaglózónak hatott tíz éve, annyira elcsépelt lett mára. De kitől is várhatnánk a vérfrissítést, ha nem Cristian Mungiutól, az irányzat legünnepeltebb rendezőjétől. De nincs új a nap alatt.

Ne várjunk tehát sok újat e filmtől sem. Azt viszont a rendező is felismerte, hogy nincs értelme ugyanolyan eszközökkel tök ugyanazt ismételgetni, ezért bár megtartott minden külsőséget, de változtatott a hangfekvésen. Az eddigi román filmek nagyrészt a lejtmenetről szóltak, a figurák szép módszeresen süllyedtek el a pocsolyában, minél inkább kapálóztak, annál gyorsabban. Az Érettségi inkább egy hullámvasútra hasonlít. Elizát a vizsga előtti napon megtámadja valaki és megpróbálja megerőszakolni. Az eset fényt derít a lappangó családi titkokra és bűnökre, és ami még fontosabb: veszélybe sodorja a lány érettségijét is, ami az egyetlen kiutat jelentené számára környezetéből. Az apa kétségbeesetten próbál segíteni, korrumpál és őt is megvesztegetik, s miközben Eliza jövőjét próbálja toldozni-foldozni, a saját jelene összeomlik. Mungiu lassan szövi a történetét, újabb és újabb kérdéseket vet fel, belekóstol a tragikomédiába és a thrillerbe is, de egy percig sem szűnik meg pontosnak és könyörtelennek lenni.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.