Verzió melléklet

Euromajdan. Nyers vágás

  • - kyt -
  • 2014. december 7.

Film

A fesztiváldíjakkal bőven kidekorált film vagy inkább jelenetsorozat legfőbb, mondhatni, felülmúlhatatlan erénye a jelenlét. A tényleges, élő pillanat színe, szaga, feszültsége teremtődik újra a képernyőn, a 2013–14-es, bátran történelminek nevezhető kijevi események hol csak furcsa, hol riasztó, hol pedig felhevült élethelyzetei a tétova kezdetektől – amikor még Janukovics mellett elkötelezett emberek is voltak a téren, és ingerült, de a tettlegességig el nem jutó viták is zajlottak az ellenoldallal – egészen a későbbi véres összecsapásokig tüntetők és milicisták között.

A film olykor egy-egy személyt emel ki a tömegből, mint például a szelíd, fiatal tanítónőt vagy – egészen röviden – egy hazafelé bandukoló fiatal párt: a fiú haja csatakos a vértől. Máskor meg éppen a tömeg szervezett erővé formálódásának bizonytalankodó mozzanatait látjuk: a hőzöngő, az elszánt, az óvatos, a hidegfejű, a bizonytalan összefogásának kevéssé sikeres törekvéseit. Egyetlen dologban voltak egyértel­műen és egységesen eltökéltek a tüntetők: a kitartásban. Ott voltak másnap és harmadnap. De volt, aki ott volt hosszú hetek elteltével is.

Szigorúbb vágással ki lehetett volna hagyni képsorokat a nagy egész sérülése nélkül. Kissé hosszadalmasnak tűnt egy-egy poétikusnak szánt mozzanat, nem is beszélve a mindvégig lelassított felvételek kezdetben tárgyidegennek tűnő artisztikumáról. Később aztán, a keményebb helyzetektől kezdve már kevésbé volt zavaró ez az emelkedettség, amely talán csak a részletek jobb láthatóságát szolgálja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.