Film - Fisherman's Friend - Alix Delaporte: Angéle és Tony

  • - köves -
  • 2011. szeptember 8.

Film

Nem is annyira a halászoknak nehéz (persze nekik sem könnyű), mint inkább a börtönviselt, kallódó szépségeknek. Az összevetés joggal tűnhet esetlegesnek, hisz' ilyen alapon akár egy bányászt és egy balerinát is párba lehetne állítani, de hát erre (is) való a mozi: összehozni a bányászokat és balerinákat, a cowboyokat és űrlényeket vagy - mint Tony és Angéle esetében - a mogorva halászt és a rosszéletű, de a rossz életét feledni vágyó szépséget.
Kettejük meglehetősen gyakorlatiasnak induló találkozására a festői Normandia egy kevéssé festői presszójában kerül sor: a nő újsághirdetésre jelentkezik, tudván tudva és várakozásait is ehhez igazítva, hogy a hirdető fél nem akarhat mást, csak azt. A kis késéssel befutó halászember viszont mogorván fogadja a rutinos ajánlkozást; neki nem egy gyors numera kell, még csak nem is kettő lassú, hanem, s innen kapcsolatuk hepehupás története. Az elmúlt évek francia terméséből könnyen kibogarászható, hogy a továbbiakban mily hangulatokra lehet számítani. Clotilde Hesme a biciklijüket daccal hajtó vadócok iskolájából lett kikérve a forgatásra, az pedig, hogy miként méregeti egymást egy feltételesen szabad nő és kirendelt pártfogója, minimum azóta közkincs, hogy Kristin Scott Thomas is bejátszotta ezeket a mélységeket (Oly sokáig szerettelek). A halfeldolgozásról is tudunk egyet s mást, ha máshonnan nem, hát épp a franciáktól, legutóbb például Marseille adta a halszagot (Nyugodt város) egy történethez. Ismerős hallal és drámával főzünk tehát, a kérdés, hogy mindez kinek jó. A nézők megnyugtatására közöljük; Tony, a kevés beszédű halász és Angéle, a nála is kevesebb beszédű bombázó bimbózó kapcsolatát nem zenélik alá csilingelő kis harangocskák, s a köldöknéző nihil sem gyakori vendég ezen a tájon. A két szereplő egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző története a franciáknak oly jól álló, szalonképes (és e szalont gyakran szellőztető) kisembertörténetek egyike. Amilyen a demokrácia arrafelé, előbb-utóbb minden szakma sorra kerül, legutóbb épp Vincent Lindon adta a szerelmes kőművest (Mese a szerelemről), s csak a franciák a megmondhatói, hogy még hány más szakma becsületes művelőjét vették már elő a szerelmi fájások. Az Angéle és Tony persze épp úgy Angéle fájása is; egy szép arc szimpatikus jelenéséről adhatunk tehát hírt, melyen a normandiai fények hálásan játszadoznak.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.