Film

SZÁGULDÓ BOMBA

  • - kg -
  • 2010. november 18.

Film

Mai, rohanó világunkban ki másban is bízhatna még az ember, ha nem Denzel Washingtonban. Az az idõ már a múlté, amikor még szemernyi kétségünk támadhatott D. W. sérthetetlenségét illetõen. Ma, ha Washington metróra száll, trolin utazik vagy ha csak közönségesen átkel a zebrán, fellélegezhet az utazóközönség: jöhet sorozatgyilkos jegyellenõr, szüleit nem tisztelõ diák vagy rágóját a széktámlába nyomó suhanc, az alkotmányban foglalt értékrend és a család szentsége nem sérülhet, illetve azok érhetnek csak csúfos véget, akik már a film elején is dohányoztak, csúnya szavakat használtak vagy trükköztek a bérletükkel. Így amikor valahol Pennsylvaniában, a kispénzû, de becsületes munkásemberek és a vonatsínekhez veszélyesen közel kiránduló kisiskolások közelében elszabadul (váltótani és féktani beavatás a film elején) egy mérgekkel gondosan megrakott tehervonat, s nincs az a fõhegesztõ (ritka beosztás egy akciófilmben), aki megállíthatná a nekivadult és a szó legszorosabb értelmében embertelen gépezetet, a menetrendre felesküdött D. W. összehúzza a szemöldökét. A Száguldó bomba akkor lenne nagyon rossz film, ha valami netán másként történne, de Tony Scott ezúttal tudja a dolgát; hagyja a karakterkedést meg az áltarantullás dialógokat másra, s mint hollywoodi fõhegesztõ csakis Denzel szemöldökeire meg a terhelt vonatra koncentrál. És igen, mint vonatos film a Száguldó bomba a hónap mozija, a tél slágere, az év közlekedési szenzációja. Nem is szabadna mást csinálnia T. Scottnak, mint mozgásban lévõ vonatokat fényképeznie.

Az InterCom bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.