Mai, rohanó világunkban ki másban is bízhatna még az ember, ha nem Denzel Washingtonban. Az az idõ már a múlté, amikor még szemernyi kétségünk támadhatott D. W. sérthetetlenségét illetõen. Ma, ha Washington metróra száll, trolin utazik vagy ha csak közönségesen átkel a zebrán, fellélegezhet az utazóközönség: jöhet sorozatgyilkos jegyellenõr, szüleit nem tisztelõ diák vagy rágóját a széktámlába nyomó suhanc, az alkotmányban foglalt értékrend és a család szentsége nem sérülhet, illetve azok érhetnek csak csúfos véget, akik már a film elején is dohányoztak, csúnya szavakat használtak vagy trükköztek a bérletükkel. Így amikor valahol Pennsylvaniában, a kispénzû, de becsületes munkásemberek és a vonatsínekhez veszélyesen közel kiránduló kisiskolások közelében elszabadul (váltótani és féktani beavatás a film elején) egy mérgekkel gondosan megrakott tehervonat, s nincs az a fõhegesztõ (ritka beosztás egy akciófilmben), aki megállíthatná a nekivadult és a szó legszorosabb értelmében embertelen gépezetet, a menetrendre felesküdött D. W. összehúzza a szemöldökét. A Száguldó bomba akkor lenne nagyon rossz film, ha valami netán másként történne, de Tony Scott ezúttal tudja a dolgát; hagyja a karakterkedést meg az áltarantullás dialógokat másra, s mint hollywoodi fõhegesztõ csakis Denzel szemöldökeire meg a terhelt vonatra koncentrál. És igen, mint vonatos film a Száguldó bomba a hónap mozija, a tél slágere, az év közlekedési szenzációja. Nem is szabadna mást csinálnia T. Scottnak, mint mozgásban lévõ vonatokat fényképeznie. Az InterCom bemutatója ***
Figyelmébe ajánljuk
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Hiába a fekete-fehér: Santhó Imre fotóin egy sokszínű és pezsgő korszak elevenedik meg
Az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkáiból nyílt kiállítás a Collegium Hungaricum Berlinben, a képek a két világháború közti Berlin hangulatát is jól visszatükrözik.
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Lena Dunham új sorozata képtelen kitörni a klisékből
A Csajok befejezésének immár nyolc éve, s Lena Dunham mintha azóta sem találná azt a hangját. Most visszatért a tévéhez Túl sok című minisorozatával, de ez mintha a Csajok kicsit sárgább, kicsit savanyúbb mostohatestvére lenne.
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
változtasd meg / életed / válts a Vígbe/ bérletet / tüntesd fel az / adószámod / jöjjön el a / te országod / küzdve küzdj és / bízva bízzál / vigyázz nehogy / vissza-/ hízzál (Erdős Virág: Imperatívusz)
Világsiker: Rákosrendezőnél „mintegy másfél kilométeren immár 80 kilométer/órás sebességgel haladhatnak majd a vonatok”
Ezt a napokban posztolta a MÁV vezérigazgatója, Hegyi Zsolt. A mondatot azért is érdemes megjegyezni, mert tökéletesen kifejezi annak az öngyilkos közlekedési koncepciónak a lényegét, amely az elmúlt tizenöt évben figyelmen kívül hagyta a vasutat, és engedte, hogy teljesen leépüljön.