Film

A magyar krimi rossz, de Kovács Patrícia dögös benne. Megnéztük Kapitány Iván kisfilmjét a tévében.

Amikor Sztupa és Troché nyertek egy állatkertet, először is állatokról kellett gondoskodniuk. Pénztárosnak, beengedő embernek, perecesnek tömegek jelentkeztek, még olyan is akadt, aki az állatgondozói beosztások felől érdeklődött, de állatnak nem pályázott senki. Sem madárnak, sem emlősnek, hogy a többiekről már ne is beszéljünk. Így hát állatokat kellett szerezni. Az állat- és kirakodóvásárok szóba sem jöhettek, hisz' drágák voltak és rendszerint vidéken tartották őket, gazban és napraforgószagban, az meg kinek hiányzik.

A népszerű francia színésznő új vígjátéka, a 9 hónap letöltendő csütörtök óta fut a mozikban. Párizsban beszéltünk vele.

Világvége-történet, példázat és emberiségdráma a vásznon, s a tét sem csekély: az emberiség sorsa és Darren Aronofsky eddig hibátlan pedigréje forog kockán. A rendező ambíciója ehhez mérten nagy - úgy akarja felmondani a leckét az özönvíztörténettől csak pusztításképeket váró plázanézőknek, hogy közben igyekszik szerzői kézjegyeket is ejteni az Araráton innenről és túlról.

Mindannyiunk pechjére az angolok felfedeztek egy piaci rést az esküvői rom-kom műfaj épnek hitt szövetén. Eddig volt tisztán csajszis (Szerelem kölcsönbe), pasis-legénybúcsús (Másnaposok), illetve ennek igen undorító női kiszerelése (Koszorúslányok, Lánybúcsú) és ensemble-jellegű is (A nagy nap).

Mintha nem lenne már így is elég ramaty a helyzet (a világegyetem tágul, a lyukak feketéllnek), most kell kiderülnie annak is, hogy termeszek rágják a S.H.I.E.L.D testét! Ki e rövidítést nem ismeri, nem kevesebb, mint 8 filmet aludt át; velük nem számol A tél katonája.

Ő írta a Házibulit és a Jákob rabbi kalandjait. Legfrissebb rendezése, a Saint-Tropez-ban történt most megy a pesti mozikban. Párizsban beszélgettünk.

Az érettségi találkozó trauma cukormázzal. Tudja az ördög, hogy csak azoknak-e, akiknek a gimi nemcsak játék és mese volt, akik nem bálkirálynők és nagymenők voltak, hanem stréberek/lúzerek/pápaszemesek/fogszabályozósok/furák.

A közkedvelt Vérturisták és Halállista alkotója, Ben Wheatley megint kiagyalt valamit. Új munkája kosztümös horror fekete-fehérben fotografálva. A kosztümöst itt szó szerint kell érteni, és nem történelminek. Bár bemondják, hogy a protektorátus ideje alatt vagyunk, és Cromwell neve is elhangzik, történetünk bárhol és bármikor játszódhatna, az őskortól a távoli jövőig.

A londoni punk harsány volt, a New York-i artisztikus, az viszont közös volt bennük, hogy a rock and roll leglényegéhez egyiknek sem sikerült annyira közel férkőznie, mint a közvetlen előfutároknak.

A legjobb, ami történhet az emberrel, ha 98 éves amatőr röplabdázó norvég aszszony, hogy több évtizedes gyakorlás, heti rendszerességgel látogatott edzések után végre meccset játszhat, igazi tétmérkőzést. A svéd öregfiúk már első blikkre is nyerésre állnak a norvég nénikkel szemben (nyugi, az eredményt nem lőjük le), ám a norvég anyókákat sem kell félteni; úgy akarják ezt a meccset, mint Rocky az Apollo Creed elleni fellépést.

A Nyócker és a Zuhanórepülés alkotója a Titanicon mutatja be legújabb filmjét, a Fekete levest.

Amikor Sztupa és Troché átszabni kényszerültek a térképet, nagy lelkierőre volt szükségük: főtt is a fejük. Ott álltak Európa asztalra terített térképe előtt, s úgy fintorogtak, mint az autószerelő, amikor felnyitja a mazsola motorházának tetejét. Továbbá úgy álltak ott, mintha ők lennének Napóleon, Kutuzov, a teljes német vezérkar és Montgomery tábornok két személyben, pedig szó sem volt harci cselekményről, egyszerűen csak vágni kellett, de azt könyörtelenül. Hiába minden pofavágás, a Bilbaótól Perpignanig húzható egyenes mentén hasított bele a térkép szövetébe a szabóolló.

Mint az köztudott, Izland az emberi civilizáció csúcsteljesítménye, ahol a tolerancia, a jólét, az általános bölcsesség és műveltség meseszerű mintatársadalmat hozott létre. Ennek ellenére ne csodálkozzon az egyszeri utazó, ha érkezése után nem sokkal zokogva lapátolja kifelé egy ló beleit a fagyhalál küszöbén.