"A férfiak mindig kétszer" – Sandrine Kiberlain színésznő

A népszerű francia színésznő új vígjátéka, a 9 hónap letöltendő csütörtök óta fut a mozikban. Párizsban beszéltünk vele.

Magyar Narancs: A Csak ön után!-ban Daniel Auteuiljel bolondozott, most Albert Dupontellel. Kinek jobb a vígjátéki időzítése?

Sandrine Kiberlain: Tűz és víz, már ami a vígjátéki hajlamaikat illeti. Daniel és én olyanok voltunk, mint két gyerkőc a homokozóban, egyikünk sem tudta, mi fog történni, de ez egyikünket sem zavarta. Albert ezzel szemben követelődző fajta, állandóan ideges készenlétben. Néha úgy festett, mint akinek a világ összes terhét a vállán kell cipelnie.

MN: Ha épp nem vígjátékban játszik, milyen vígjátékokat néz szívesen?

SK: A Van, aki forrón szereti Billy Wildertől megunhatatlan kedvencem. Amikor Jack Lemmon és Tony Curtis női ruhát ölt, az minden vígjátéki színész szívét megdobogtatja; klasszikus felütés egy sor frenetikus helyzetkomikumhoz. És hát Marilyn - sosem volt jobb, mint itt. De az Aranyoskám is ott van a kedvenceim közt. Nem is gondolná, mennyire bátor egy film! Dustin Hoffman és a szoknyaszerep igazi istenkísértés. A legkisebb aránytévesztés is csúfos kudarcot eredményezett volna. És hadd mondjak egy franciát is! Megvan: Funés! Louis de Funés! Bolond lennék csak egy filmet választani tőle. De Chaplin filmje, a Modern idők a legnagyobb. Micsoda költészet! Még ma is elpityeregem magam, ha a szemem elé kerül.

MN: A "szabadság, egyenlőség, testvériség" szép jelszavából az egyenlőség mennyire jellemzi a francia filmipart?

SK: Annyira, hogy a férfiak mindig kétszer annyit keresnek, mint a nők.

MN: A Mese a szerelemről című filmben volt férjével, Vincent Lindonnal játszott. Lindon szerint egy karakter megértéséhez elengedhetetlen tudni, hogy az illető milyen autóval jár. Ön is a motorház felől közelít a szerepeihez?

SK: Vincent és én nagyon közel állunk egymáshoz, de a technikáink nagyon különbözőek. A mániája volt ez az autódolog. Nemcsak a márka, de a színe is. Én viszont minél kevesebbet tudok, annál jobban működöm. Egyetlen dolgot akartam csak tudni; hogyan tudom eljátszani a hegedülést. Úgy kellett kinéznem, mintha hegedűvel jöttem volna a világra. Hat hónapomba telt, napi három óra gyakorlásba.

MN: Egyik legelső filmszerepét a részben Magyarországon forgatott Cyranóban kapta...

SK: Pont két szavam volt. Pardon, három. Az egyik apáca voltam. Nem volt jelenetem Depardieu-vel, de lestem minden mozdulatát. A világ legnagyszerűbb színészét bámulni nem volt rossz iskola. És a Cyrano Depardieu egyik legszebb szerepe.

MN: Több lemeze is megjelent. Énekesnőnek tartja magát?

SK: Nem vagyok énekesnő. Színésznő vagyok, aki eljátssza, hogy tud énekelni. De a dalszövegírás szabadságára egy időben nagy szükségem volt lelkileg.

MN: Mi áll közelebb a szívéhez: Charlotte Gainsbourg vagy Julie Delpy könnyűzenei pályafutása?

SK: Charlotte-nak külön helye van a szívemben. A méltósága mindig megérint.

9 hónap letöltendő

A szökött rab heves gesztusokkal magyarázza az általa teherbe ejtett bírónőnek (annak saját lakásában), hogy az általa kétségtelenül kissé kirabolt idős férfit miképpen csonkolhatták saját konyhai berendezései: a konnektorba pisálástól fatális módon megvadult szeletelő-, dagasztó- és darálógépek, s hogyan is fosztotta meg őt szeme világától a rövidzárlat következtében önálló életre kelt botmixer. De ő, mármint a rabló, ártatlan a sajnálatos trancsírozásban, és a delikvens szemét sem ette meg, hiába terjeszti róla ezt a szörnyűséget a média... Nem, ez így nem érthető.

Delikvensét éppen fűrészelő kórboncnok magyarázza nevezett főítésznek, hogy születendő gyermeke apja kétségtelenül a körözött bűnöző, majd kicuppantva a hulla szívét, azt szemlélteti... Ajjaj.

Talán menjünk vissza a teherbe ejtéshez! Az átpezsgőzött újévi buli után hazafelé tart a legfelsőbb bíróság legkvalitásosabb, legszigorúbb bírónője, a karrierépítése miatt a férfiakra soha ügyet sem vető vénkisasszony. Nekivetkőzik széles jókedvében, és egy sötét parkban ráveti magát az aznapi rendes betöréséből hazafelé tartó kasszafúróra, aki... Ez sem világos.

De nincs is mit megérteni. A filmet jegyző Albert Dupontel, a főleg baltafejű bűnözők megformálásában jeles jellemszínész és filmrendező a Beno”t Delépine,Gustave de Kervern rendezőpáros (Aaltra) munkatársa, a francia abszurd komédiák régi motorosa. Nem olyan radikális, mint a két dühös belga: ő nem a politikai korrektség látványos dekonstrukcióját ambicionálja, csak egy agyament sztorit mesél, jó ritmusban, klipes eszközökkel (egy picit Jean-Pierre Jaunet is befigyel, főleg a Micmacsszel), az utóbbi időben inkább a dekoratív hervadás közben reménytelenül vágyakozó asszony szerepkörében emlékezetes Sandrine Kiberlaint választva partneréül. Az együttműködés két César-díjat is ért az idei gálán. Duponteléket a forgatókönyvért, Kiberlaint alakításáért ismerték el "a franciák Oscar-díjával".

TPP

Forgalmazza az ADS Service