Film

Noé

  • Szabó Ádám
  • 2014. május 10.

Film

Világvége-történet, példázat és emberiségdráma a vásznon, s a tét sem csekély: az emberiség sorsa és Darren Aronofsky eddig hibátlan pedigréje forog kockán. A rendező ambíciója ehhez mérten nagy - úgy akarja felmondani a leckét az özönvíztörténettől csak pusztításképeket váró plázanézőknek, hogy közben igyekszik szerzői kézjegyeket is ejteni az Araráton innenről és túlról.

Noé apánk szép és feltehetően színigaz történetét ezúttal egy sajátos mitológiával megspékelve kapjuk, amiben ugyan van fantázia, de az őrzőkként megjelenő bukott angyalok szála így, lábjegyzetként csekély, mint az emberiségben a jóság. A paradicsomból megesett kiűzetés utáni posztapokaliptikus világban ugyanis a bűn az úr, de a bűnhődés még várat magára - körülbelül a film feléig. Útmutatás nélküli, gyarló emberek próbálnak túlélni az Eli könyve, Az út és pár hasonszőrű film hátrahagyott díszletében - az Úrnak nyoma sincs, a számonkérő kiáltásokra csak a szürke ég tátog vissza. Aztán pár látomás után Noé megkapja feladatát, és munkához lát - hajót épít, Aronofsky pedig elkezd végre rendezni. A szereplők archetípusok lévén épp csak annyira megrajzoltak, amennyire kell, Noét kivéve. Nem hős, nem az emberiség megmentője, csupán egyszerű istenkereső, aki majd' összeszakad a teher alatt. Ekkor már a hajón vagyunk, és ott is maradunk - egy kamaradráma során lejátszódik az ember története és tragédiája, a szereplők képviselte értékek próbára tétetnek, a léc pedig folyamatosan billeg aközött, hogy az ember a teremtés koronája vagy csak sárkányfogvetemény. Persze választ nem várhatunk, pedig a rendező a film valamennyi szegmensében jelzi: ez a történet a mának szól. Csakhogy a lenyűgöző vizualitásnak, a széles moziterjesztésnek és Russel Crowe-nak ára van: megannyi alkotói engedmény - a film ezek ellenére működik, de mennyivel jobban mutathatna százmillióval kevesebbért, egy artmoziban.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.