Fönntartottunk egy infrastruktúrát a semmiből (Kodolányi Sebestyén, Balázs Béla Stúdió Alapítvány)

szerző
Bihari Balázs - Kis Borsó Edit
publikálva
2001/47. (11. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Milyen állapotban volt a Balázs Béla Stúdió (BBS), amikor bekerültél a vezetésébe?

Kodolányi Sebestyén: Az előző vezetés deficitbe és krízisbe sodorta a stúdiót. A BBS a működésképtelenség jeleit mutatta. A minisztérium, az adóhatóság, a filmes finanszírozók, senki semmi jót nem tudott nekünk mondani. Megválasztásunk után általános vélemény volt, hogy gyerekek, megpróbálhatjátok, de úgy néz ki, ennek vége.

MN: Mi volt a probléma?

KS: Anakronisztikus szituáció alakult ki: a BBS több évtizedes hagyományát megpróbálták összekeverni az alapítványokra érvényes jogi helyzettel és struktúrával. A BBS ugyanis akkor már alapítványi formában működött. Egy alapítványt felelős kuratóriumnak kell vezetnie. A BBS korábban, évtizedeken keresztül, a Mafilm egyik részlege volt, művészeti vezetését hagyományosan a stúdió vezetősége adta, azt pedig a tagság választotta meg saját köréből. A vezetőség mellett alkalmazotti apparátus működött, stúdiótitkár, gazdasági vezető, gyártásvezető - mellékesen, jó államszocialista módon, igazi gazdasági felelőssége senkinek nem volt. Az általunk felváltott vezetés küldte el a hosszú ideig stúdiótitkárként dolgozó Durst Gyurit: rajta kértek számon bizonyos döntéseket, amelyek miatt adósságokat halmozott fel a stúdió. Ez volt az az időszak, amikor a BBS Pasarétről a Toldi moziba költözött, komoly átalakításba kezdtek, kölcsönöket vettek fel. Az akkori vezetőség, Forgács Péter, Szederkényi Júlia, Gózon Francisco, Bollók Csaba, Mispál Attila és Antal István vezette be azt a rendszert, hogy a felelősséget már nem a stúdiótitkár, hanem a kuratóriumi elnök viselte; e posztra Szirtes Andrást kérték fel. Eleinte sikerült póttámogatásokból törleszteniük egyes adósságokat és vissza nem fizetendővé módosítaniuk a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) póttámogatásait. Elindult egy kváziboldog, új Balázs Béla-időszak. Akkoriban én Szirtes asszisztense voltam, és a képzőművészeti főiskola intermédia szakára jártam, amit egyébként azóta sem sikerült befejeznem, éppen mert időközben a BBS kuratóriumi elnöke lettem.

MN: De mi volt az alapprobléma?

KS: A vezetőség tagjai száz százalékig művészként aposztrofálták magukat. Alkotói tevékenységük révén érezték úgy, hogy a BBS vezetőségében a helyük. Ez a félreértés a BBS hagyományából következik, de nem felel meg az alapítványi struktúrának. Egy alapítvány vagyont kezel, amivel az alapítvány céljait kell szolgálnia. Hogy ezt biztonsággal és viszonylag demokratikusan tehesse, felelős kuratóriumra van szükség, amely saját tagjainak érdekeit nem szolgálhatja. Ha a felelős kuratórium valamely tagja művészi ambíciókkal rendelkezik, akkor kuratóriumi tagságának időszakában az alapítvány vagyonát és lehetőségeit nem fordíthatná saját művészi ambícióinak megvalósítására. Nem fogták föl, hogy ez jogi anakronizmus, hogy nem is gondolkozhatnának azon, hogy nekik mi "jár" a BBS-től az épp aktuális projektjük előkészítéséhez, megvalósításához. Közben adó- és társadalombiztosítási tartozásokat halmoztak fel.

MN: A BBS kedvezményesen bérelte a Toldit a Budapest Filmtől. Működött az az elképzelés, hogy a mozi bevételeit filmkészítésre fordítsák?

KS: Ez álom volt. Ahogy elmúlt a 90-es évek elejének eufóriája, kiderült, hogy a Toldi éppen hogy nullán döcög. Közben a havi 30 ezer forintos bérleti díj 500 ezer forint körüli összegre ment föl. Irtózatos meló volt a mozit működtetni, amiért cserébe a BBS az általa üzemeltetett intézmény albérlője lehetett. Végül sikerült megszabadulnunk a Tolditól, ami iszonyú anyagi és könyveléstechnikai teher volt számunkra. A bérleti és üzemeltetési jogot átadtuk az Est Produkció Kft.-nek, a Pesti Est Kft. pedig nagy értékű támogatáshoz juttatta a BBS Alapítványt, amiből a stúdió egy ideális helyre költözhetett.

MN: Visszatérve az elejéhez: hogyan lett új vezetése a BBS-nek?

KS: 1997 novemberében sikerült rengeteg fiatal filmest becsábítani a Toldiba, és elkezdődött egy tagfelvételi procedúra. Én is akkor léptem be. Az ülésen a vezetők megint majd´ kikaparták egymás szemét, és egyre hangoztatták, hogy új, fiatal vezetés kéne. Cs. Nagy Sanyival megkérdeztük, mit tud felmutatni a BBS a két hónap múlva esedékes Filmszemlére. Kiderült, hogy semmit. (Egy BBS-koprodukciót mégis bemutattak a 29. Magyar Filmszemlén 1998 februárjában; lásd keretes összeállításunkat - a szerk.) Erre eldöntöttük: nem választunk új vezetőséget, vigye el a balhét a régi. Végül a filmszemle után választott új vezetőséget a BBS: G. Tóth Kinga, Molnár István, Cs. Nagy Sándor, Erhardt Miklós, Sárosi Anita, Antal István és én. Akkor, mint már mondtam, bejelentkeztünk mindenhova, hogy mi vagyunk a BBS új vezetősége, szeretnénk tárgyalni a helyzetről. Mindenütt végighallgattuk, mennyire hülyék vagyunk. A minisztérium jogi osztályán megtudtuk, hogy semmi sincs úgy, mint azt képzeltük. A BBS Alapítvány kuratóriuma mindaddig él, amíg az alapító, a művelődési minisztérium be nem jegyzi az újat. Ez még Magyar Bálint idején történt. Nem voltak ellenségesek, de érzékeltették, hogy a BBS addig mindent "megtett" azért, hogy a minisztérium ne támogassa, ezért nem is kívántak foglalkozni a gondjainkkal. 1998 októberére végül bejegyezték kuratóriumként az új vezetőséget, és kaptunk 2,5 millió forint gyorssegélyt, amiből kifizethettük egy adótartozás első részletét. Ez egyébként mostanáig ketyeg. Az volt az első év, amikor a kulturális intézmények csak akkor kaphatták meg az elnyert támogatásokat, ha igazolni tudták, hogy nincs adó- és tb-tartozásuk. A BBS-nek akkor 11-12 millió forint tartozása volt ´91-re visszamenőleg. Filmgyártásra minimális pénzünk maradt, kábé négymillió forint. Ebből készültek el a ´99-es szemlére vitt dolgok. Az Egy tekercs valóság cakompakk 3 millióból készült: esztétikailag eleve halálra ítélt, minimalista gesztus volt ez, meg is kaptuk érte a magunkét, de valamit oda akartunk tenni a Corvin vásznára.

MN: Hogyan alakult azóta a BBS helyzete?

KS: Nem javult. Annyit sikerült elérni, hogy az első évben "na, még utoljára" jelszóval kapott MMKA-segítség azóta is megmaradt: 6 millió forint működési költség, 3 milliós dokumentumfilm-, 4 milliós kísérletifilm-keret. Jelenleg nincs köztartozása a BBS-nek, csak technikai szolgáltatóknak tartozik, ami a hazai filmszakmában általános. 12 millió forinttal olyan tisztává lehetne tenni a stúdiót, hogy még a stabil működést biztosító infrastrukturális fejlesztésekre is futná belőle. Első nap "vérszerződés-szerűen" megfogadtuk: amíg mi vezetjük a BBS-t, saját művészi ambícióinkat nem szolgáljuk ki a stúdió lehetőségeivel, saját művet itt nem készítünk. Ez persze csak az alapítványi jog betartása, mégis fontos volt kimondani. Idővel a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, a vezetők közül egyre kevesebben vettek részt a stúdió mindennapi életében: elmentek alkotni, amit nem is lehet számon kérni rajtuk. A jelen felállás szerint a stúdió vezetését - azaz a BBS Alapítvány kuratóriumát - effektíve Antal Istvánnal ketten jelentjük. A kuratórium tagságának többsége pillanatnyilag annyit tesz, hogy aláírja a döntéseinket.

MN: Mekkora a tagság?

KS: Most megint a jogszabályt kell emlegetnem: egy alapítványnak nincs tagsága. Ahhoz, hogy a stúdió tagságáról beszélhessünk, az alapítványnak előbb létre kellene hoznia egy jogilag megfelelő formát, egy egyesületet például. Erre nincs apparátusunk. Viszont az alapszabály szerint a Balázs Béla Stúdiónak létezik egy alkotói köre. Az tartozik ide, aki alkotói munkát végez a stúdióban. Lajstrom nincs, legfeljebb részvétel. Ezt én egészségesnek tartom.

MN: Októberben lejárt az általad vezetett kuratórium mandátuma. Hogyan tovább?

KS: Mindaddig legitimek vagyunk, amíg nincs új kuratórium. Ahhoz, hogy a BBS-t életben lehessen tartani, a következő vezetésnek nem szabad a stúdióhoz tartozó alkotók csoportjából jönnie, mert akkor ugyanolyan anakronizmusokba kerülünk bele, mint a megelőző hároméves periódusokban, a 90-es években. A minisztérium is ilyen irányú tervezetet vár tőlem a következő hetekben. A kuratórium tagjait különböző cégek, intézmények és reményeim szerint egy európai kulturális "valami" delegálnák. Ez nemcsak a kuratórium szabályos működését garantálná, de fönntartaná a stúdió működésének anyagi, jogi, intézményes stabilitását is. Ezen dolgozunk, de konkrétabbat egyelőre nem mondhatok. Jövő héten megkérdezem az alkotói csoport tagjait, hogy egyetértenek-e ezzel a tervvel, és így meg fogunk felelni a BBS demokratikus hagyományának is. Ha elutasítják, akkor azt fogom mondani, válaszszon kurátorokat az alkotói csoport, aztán várjuk meg, mit mond rá a minisztérium. Megkockáztatom, ez öngyilkos kísérlet lenne. De bízom bennük; a mai huszonéves generáció tudja, mit jelent felelősen vezetni. ´k már nem álmodoznak. Alkotó művészek szeretnének lenni, és azt szeretnék, ha producerek vinnék a gazdasági ügyeiket.

MN: A magad helyét hol látod az általad elképzelt új struktúrában?

KS: Nagyon örülök az elmúlt három évnek a BBS-ben, de kínkeserves és szomorú időszak volt ez. Az a dolgom, hogy hozzam össze az új kuratóriumot, verjem ki a támogatottságát a finanszírozókból és a minisztériumból, aztán vállaljak felelős produceri státust a stúdióban. Ideje lenne, hogy kinője magát egy igazi produceri generáció, amely ambicionálja ezt a tevékenységet és vállalja a felelősséget. Ha a BBS talál ilyen embert, boldogan átadom a stafétát.

MN: A minap Szirtes András panaszkodott, hogy nem kapta meg egyik filmje után a BBS-től a sugárzási díjból járó alkotói jogdíjat, pedig a Duna Tv átutalta a pénzt a stúdiónak.

KS: Nem akarok személyeskedni, de András az egyetlen, akinek egyszer alkotói jogdíjat fizettünk a Magyar Televízióban sugárzott filmje után, pedig a tévé át sem utalta a BBS-nek azt a pénzt. Ez egy segítő szándékú, érzelmi alapú és hibás döntés volt, mert ha neki fizettünk, akkor százhúsz másik embernek is kellene. Sajnos az előző vezetés a világon egyedülálló mértékű, 35 százalékos alkotói jogdíjat határozott meg, de ez egy-egy film mindegyik alkotójára vonatkozik. Mi 20 százalékot szoktunk fizetni a Duna Tv-ben sugárzott filmek után, az Andrásnak pedig legyen annyi türelme, hogy kivárja, amíg megkapja a pénzét a BBS-től - azok után, hogy idén nyáron megelőlegeztünk a cégének egy nagyobb összeget, amiből kifizethette a köztartozásait, hogy aztán fölvehesse az alapítványi támogatásait. Szóval a Magyar Televízióban sugárzott filmek után semmit nem fizetünk, ami tulajdonképp jogszabályellenes: az elmúlt két évben összesen 12 millió forint értékben sugároztak BBS-filmeket, amiből egyetlen forintot nem utaltak át, de 4-5 milliót sikerült eredeti vagy módosított szerződés alapján, szolgáltatás formájában megkapnunk a filmjeink gyártására. Három filmünk nagy- mértékben televíziós kapacitással forgott le. Ha a fennmaradó 7-8 millió forintot kiszedhetnénk a tévéből, kifizethetnénk az alkotói jogdíjakat, és még maradna is belőle. De a régi BBS-alkotók többsége tudja, milyen nehéz helyzetben van a stúdió. Én azokban bízom, akik nem verik az asztalt a negyvenéves évfordulón a sugárzás után nekik járó jogdíjért.

MN: Ezt egy kedves levélben lehetett is volna kérni tőlük, és így mindenki megúszhatta volna a kínos helyzetet.

KS: Teljesen igazad van. Ez fontos gesztus lett volna, de egyszerűen nem volt rá energiám.

MN: Mit terveztek az archívummal?

KS: Ez a 600 órányi anyag a magyar kultúra értékes része, és bevételi forrás is lehet. A közszolgálati televíziókban a mi kezdeményezésünkre indultak a sorozatok, de mostanra a BBS nagyjából "kivetítette magát". Két éve megy egy évi 5-6 millió forinttal támogatott projektünk: a csak videóra készült BBS-produkciókat saját berendezéseinkkel digitális formátumra mentjük át. Ez idén befejeződik, utána a 16 milliméteres filmek közel 90 órányi állományából 32 órányit videóra írunk át, amiből aztán digitális és DVD-formátum készül. A távoli jövőben, ha ügyesen és koncepciózusan építjük tovább a digitális adatbázisunkat, még azt is el tudom képzelni, hogy a BBS nyereségessé válhat.

Szőnyei Tamás

A BBS

a Filmszemlén

1996: Szirtes András: A kisbaba reggelije; Cs. Nagy Sándor: Caligula (BBS-Pesty Fekete Doboz-White Balance Bt.-Duna Tv); Nemes Csaba: Design; Artner Iván-Barcs Miklós: Égi rovar; Veress Zsolt: Nincs oka; Farkas Gábor: Start; Mihók Barna: Remeték a vízen

1997: Bollók Csaba: Don Quijote (BBS-Dolmen Film); Kodolányi Sebestyén: Anatómia (BBS-Írmag Bt.); Cs. Nagy Sándor: Képzelt kínai (BBS-Duna Műhely); Szirtes András: A kisbaba, a kutya és én (BBS-Goess Film-Szirtes Film); Imreh István-Schüle Susanne-Laatz Róbert: Negatív éjszakák (BBS-Hochschule für Film und Fernsehen); Mészáros Péter: Niko, a szépasszonyok és az angyalarcú baba háza (BBS-Kvali Studio Tbiliszi); Forgács Péter: Az örvény (BBS-MTV); Forgács Péter: A semmi országa (BBS-MTV); Ember Judit: A snagovi gyerekek (BBS-MTV)

1998: Forgács Péter: Csermanek csókja (Quality Pictures-MTV-BBS)

1999: Tíz rendező: Egy tekercs valóság; Bollók Csaba: Észak, Észak (BBS-Dolmen Film); Szemző Tibor: A túlpart (Szemző-Duna Műhely-BBS); Cs. Nagy Sándor-Pólik József: Lamm; Gyalpo: Kelet felől hegy...; Lénárt Imre-Hudák László: A Tequila-banda

2000: Mészáros Péter: A bolond gránátalmafa (Budapest Filmstúdió-BBS); Gayer Zoltán-Molnár Péter: Ponyvapotting (BBS-Kodolányi Főiskola); Fiath András: Veszett idő; Szirtes András: A lélek súlya (BBS-Szirtes Film); Hegedűs 2 László: Tól-ig

2001: Hegedűs 2 László: Az élet dolgai; Krasznahorkai Balázs: Köd (BBS-Inforg Stúdió); Nemes Gyula: Papagáj (BBS-Inforg-Fórum Film); Kocsis Ágnes: Szortírozott levelek (BBS-Filmplus)

2002: Idén elkészülő kisjátékfilmek: Vécsey Márton: Carla, a szűz; Dékány Barbara: Rossz macska; Molnár János Péter: Bármi áron; Erica Beckman: Switching House; esetleg még: Gayer Zoltán-Molnár Péter: Café B.

szerző
Bihari Balázs - Kis Borsó Edit
publikálva
2001/47. (11. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...