Frank

  • - kg -
  • 2014. augusztus 5.

Film

Alighogy elkönyveltük a zeneipar jelentős lúzerei között Llewyn Davist, a Coenek összeférhetetlen dalnokát, máris itt a következő adag öntörvényű zseni, egy kiejthetetlen nevű zenekar összeférhetetlen természetű zenészeinek képében.

Hozzájuk csatlakozik a megőrült billentyűs helyére felvett ifjú rajongó: ő Domhnall Gleeson, a málészájú jófejek friss reklámarca. Ami a fejeket illeti, a jól értesültek biztos tudják, hogy a tökfejszerű álcájától soha meg nem váló frontembert Michael Fassbender (interjúnk vele itt) alakítja, és ez, dacára a nyilvánvaló mentális problémáknak, azonmód a menőség legmagasabb szintjére emeli az életvitelszerű műfejviselést.

false

Fassbender a majdnem sosem látszó szupersztár - ezzel csak az a baj, mint a 2014-ben még mindig fekete-fehérben forgató függetlenekkel: klassz, klassz, de van benne valami hivalkodó truvájszerűség. Pedig a sztoriban bőven lenne abszurd dráma, hiszen nemcsak a műfej jelzi, hogy itt bajok lesznek, hanem az is, hogy a tökéletességre törő zenészek elvonulnak a természetbe, ahol megalakítják a saját maguk zártosztályát. Ahol ráadásul ápolók sincsenek, csak a lelkes málészáj, de lassan ő is elhiszi magáról, hogy nagy dolgok részese. Egy-egy jól sikerült poén mindegyik egónak megadatik, s bár így is kellemesen szatirikus a hangulat, de azért kár, hogy már megint a filmtörténet legnagyobb hazugsága, a kedves lúzer kerül előtérbe. Igazi lúzerekért forduljunk bizalommal a Broadway Danny Rose-hoz: hol van egy műfejű rocker a vak xilofonistához, a féllábú szteptáncoshoz vagy a rabbinak öltözött görkorizó pingvinhez képest?!

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.