Fassbender karizmája fogott meg – Lenny Abrahamson

  • Szalkai Réka
  • 2014. augusztus 6.

Film

Ki a fene az a Frank Sidebottom? Hogyan kerül Michael Fassbenderre egy hatalmas műfej? Mi a sorsa az outsider zenésznek? És mi köze mindehhez a Pink Floydnak? A Frank című film rendezőjével, Lenny Abrahamsonnal beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Hogy került a filmkészítés közelébe?

Lenny Abrahamson: Kaliforniában, a Stanford Egyetemen csináltam a doktorimat filozófiából, amikor sikerült összehozni az első rövidfilmemet. Elég jól is szerepelt a fesztiválokon. Filosz-lét vagy filmkészítés – ez volt a nagy dilemmám. Végül maradt az egyetem. Utána visszatértem Írországba, és kezdhettem megint mindent elölről, már ami a filmes álmokat illeti. Egy nyomorúságos kis lakásban húztam meg magam, ott próbáltam írogatni. De élni is kellett valamiből, úgyhogy elkezdtem reklámokat rendezni. Hát, így kezdődött.

Fassbender, Abrahamson, Gleeson

Fassbender, Abrahamson, Gleeson

 

magyarnarancs.hu: Eddigi filmjei meglehetősen férfiközpontúak; ez alól a Frank sem kivétel…

LA: Önkéntelenül alakultak így a dolgok. Amúgy az ír tévének csináltam korábban egy minisorozatot, ott például a négy főszereplőből kettő nő. És szeptemberben kezdem forgatni Emma Donoghue A szoba című regényének a filmváltozatát: ez pedig egy huszonhárom éves nő története. Épp most választottam ki Brie Larsont a szerepre.

magyarnarancs.hu: Mennyi köze van Frank Sidebottom angol zenész-komikus alakjának a Frank fikciós történetéhez?

false

LA: Kétségtelen; Frank Sidebottom inspirációul szolgált a filmhez, ráadásul Jon Ronson forgatókönyvíró anno benne volt a zenekarában. Mégsem mondanám, hogy az ő életét dolgoztuk volna fel. Míg Sidebottom, a nyolcvanas évek manchesteri punk-komikusa csak a színpadon viselte a hatalmas papírmasé fejet, addig a filmbeli Frank önszántából sohasem válna meg az álcájától.

magyarnarancs.hu: Frank szerepére Michael Fassbendert az énekhangja alapján választotta ki?

LA: Nem igazán, inkább Fassbender karizmája fogott meg. Mivel Frank valódi arcát nem látjuk a film legnagyobb részében, ez egy olyan szerep, ahol minden mozdulatnak jelentősége van. Michael erős, férfias kisugárzása elengedhetetlen volt a a történet szempontjából.

magyarnarancs.hu: A film részben kritika is, a könnyűzenei ipar kritikája.

LA: Persze, bár ez már eléggé lerágott csont szerintem. Én inkább a zenészekre nehezedő nyomást akartam kihangsúlyozni, hogy mekkora stresszként élik meg, hogy jó zenét csináljanak. Tiszteletemet akartam kifejezni azok iránt, akiket Amerikában úgynevezett outsider zenészeknek hívnak: legyenek akármilyen tehetségesek is, nem élnek meg a mainstreamben, és talán éppen azért nem, mert megalkuvásra képtelenek. Hogy pár példát említsek; Daniel Johnston, Captain Beefheart, vagy éppen a Pink Floyd első, zseniális énekes-zeneszerzője, Syd Barrett is az olyan zenészek közé tartozott, akiknél egyáltalán nem a tehetség hiányán múlott, hogy nem sikerült a nagyobb áttörés.

magyarnarancs.hu: Netán önben is egy outsider zenész veszett el?

LA: Ó, nem. Bár én is gitározok, sőt, valaha még bandában is játszottam, de sohasem voltam elég jó ahhoz, hogy ebből bármi is kisüljön.

A Frank című film kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.