tévésmaci

Kismadárom, megzabálom

  • Sztupa és Troché
  • 2014. augusztus 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché elmentek a faluból, nem búcsúzott tőlük senki. Nem is egyszerre mentek. Amikor Troché ment, hó esett, amikor Sztupa, eső. Nem volt maradásuk, mert a vágyaik helyből elérhetetlennek tűntek. Sztupa szorgalmas akart lenni, Troché szép. De hiába járt Sztupa vasárnap is munkásruhában, svájcisapkában, hiába köpte ki a tüdejét egymás után többször is a helyi futballcsapat edzésein és mérkőzésein, a nagy igyekezet vége mindig az lett, hogy elmentek a kocsmába, Sztupa és a többiek.

De hiába hanyagolta kezdetben az ivást, hiába próbálkozott sokáig csak egy kettes fagyival, a szorgalomnak a Napsugár kisvendéglő legalább ötszáz méteres körzetében nem termett babér. Ez mérsékelten számított jó hírnek, hisz a mondott körzetben volt két orvosi rendelő, egy patika, a ruhásbolt, a vasbolt, az önki(szolgáló közért), de még a rendőrség is. Sztupa, amikor betért a Napsugár kisvendéglőbe, látta meghalni a szorgalmat. Belátott a ruhásboltba, ahol az eladó kisasszonyok mísz pofával reszelték a körmüket, látta a patikust bóbiskolni, egy darabig figyelte a vasbolt mögött snúrozó trógereket. A körzeti megbízott a gumibotjával játszott, az egyik orvos minden betegnek Kalmopyrint írt fel a maga utánozhatatlanul olvashatatlan kézírásával, amit jóérzésű ember nyilván macskakaparásnak nevez, a másik orvos pedig úgy tett, mintha a nővérke szoknyája alá akarna nézni, valójában viszont így próbálta álcázni heveny bóbiskolási vágyát. El kellett innen menni, aki akart már szorgalmas lenni, megérti. Troché kiöltözött hétköznap is, virágos inget vett, felhúzta Super Rifle márkájú cowboynadrágját, és úgy indult neki. Nem, nem egyből az országútnak, megpróbált először ő is helyben szép lenni. Végigment a falun egyszer, kétszer, háromszor oda s vissza, de nem történt semmi, megbámulták ugyan, meg is szólták néhányan (úgy öltözöl, mint egy cigány/huligán/paprikajancsi), de nem történt semmi, mindenki más ronda volt, még Sztupa számított a legvagányabbnak Csehszlovákiából hozatott munkásruhájában, s kézzel varrt vattakabátjában (nyáron, szentséges ég!). Így aztán, amikor leesett a hó, Troché elindult: a szépek gyalog mennek, s amikor jött egy jó kis zuhé, Sztupa is nekivágott, éppenséggel az ellenkező irányba: a szorgalmasok vonattal mennek. De kik tévéznek?

 

Szombaton (5-én) magyar fellépők Londonban, Koltai Róbert dirigálásával: Magic Boys az RTL Klubon 22.25-től. Vinnie Jones és Michael Madsen is meghajolnak a végén, s ez rendben is van így, noha a magyar filmek neves vendégjátékosait általában Fassbinder, Tarkovszkij, Kaurismäki vagy éppenséggel Derek Jarman vásznáról illik szalajtani minimum. Még a lámábbja is legalább Menzeltől castingol. Az megvan, hogy a hollywoodi színész sztanyiból (értsd: a Sztanyiszlavszkij-módszer útmutatása szerint) készül a zsaruszerep eljátszására? Persze hogy meg: Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő a ViaSat3-on este kilenctől. Volt délben a Dunán egy 1956-os ff amcsi film, a Valaki odafönt. Este meg ugyancsak ff, a Csoda a farkasokkal, '61-ből, Zsán Marival. Éjjel a Film Cafén A pármai kolostor, csak semmi Zserárd Filip, tavalyelőtti olasz adaptáció, Fabrice Del Dongo szerepében alighanem egy Vespa robogóval.

Vasárnap Déryné, hol van? Maár Gyula találkozik Pilinszky Jánossal és a legjobb cannes-i női alakítással fél tíz körül a Dunán. Éjjel fél kettőkor meg befut az HBO-ra Larry Flynt - A provokátor. Ez a Larry valami pornómajsztor volt, Mr. Hustler, tehát most önök ráteszik a kezüket a szívükre és Smaci barátjuk fülébe súgják, hogy kinek a viselt dolgaiba pillantanának inkább bele: a tésztaképű Larryjébe, vagy jöhet egy szép vers Pilinszky tollából? A helyes választ beküldők között óvszer-automatákat sorsolunk ki, a helytelenektől sajnos Sztavrogin elköszön.

Szerdán a Duna Tv este, úgyszólván főműsoridőben, 21.35-kor, mint Dérynét, leadja a Lolitát. S még nem is a Kubrick-félét, hanem a 9 és fél 7-tel nevet szerző bohóc nekiveselkedését. Hogy nem sül le a képükről a bőr! Fuck TV!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.