"Fröcskölök, szétkenem" - Hermann Nitsch festő, művész

  • Szabó Ágnes
  • 2008. október 23.

Film

Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit. Szabó Ágnes

Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit.

*

Hermann Nitsch: A művészet nekem érzéki, antropológiai élmény nyelvi emlékek nélkül. A műalkotásra nem zárt egységként tekintek; a néző éppúgy aktív részese az alkotásnak, mint én magam. Ez a művészet csakis az érzékek szintjén érthető, intellektuálisan nem, anélkül, hogy ellentétbe akarnám állítani az érzékit a szellemivel.

Magyar Narancs: A két múzeum és az alkotásai mint múzeumi tárgyak, nem mondanak ennek ellent?

HN: Mindkét múzeumot igyekeztünk úgy kialakítani, hogy minél élőbb és közvetlenebb legyen. Nagyon sok az eredeti dokumentum és fotó, akcióimat pedig dvd-n és monitorokon figyelhetik a nézők. Nápolyban létrehoztunk például egy íz-, szag- és színlaboratóriumot az érzékek kedvéért, a mistelbachi pedig eleve úgy lett kialakítva, hogy alkalmas legyen festőakciók lebonyolítására is.

MN: És mit tud híres projektje, az "orgia- misztérium színház"?

HN: Az drága mulatság. Egy többnapos játék előkészítése nagyon sok idő és még több pénz. A részt vevő színészek, úgy 50-150 fő, ilyenkor már egy hónappal korábban itt élnek a kastélyban, próbálnak. Jönnek még a zenészek; egy szimfonikus zenekar, a rezesbanda, a gongok, ütősök és a háttérszemélyzet: szakácsok, fuvarosok, kertészek.

MN: Különböznek egymástól az egyes előadások?

HN: A színházam egy nagy létünnep, ami azt kívánja közvetíteni, hogy a létezés maga az ünnep. Ennek az élményét és örömét kívánja megélhetővé, átélhetővé tenni, miközben szélsőségesen koncentrál az elementáris erőkre. A helyszín nyilván nagyon meghatározó, eddig két helyszínen rendeztem többnapos orgia-misztérium színházat, a prinzendorfi kastélyban és Nápolyban, Peppe Morra gyűjtőm és barátom teraszos szőlőbirtokán. Mindenhol figyelembe veszem a hely adottságait, és ezt beépítem az előadásba, csakúgy, mint a helyi tradicionális népzenét. Minden előadás szigorú partitúra szerint zajlik, de hagyom, hogy közben az egyes csoportok kibontakozhassanak, kiélhessék ösztöneiket és levezessék agressziójukat, de a célt soha nem tévesztem szem elől.

MN: Hogyan lehet valaki az előadások résztvevője?

HN: A misztériumjátékhoz bárki csatlakozhat résztvevőként, akit érdekel az ügy. Hónapokkal korábban kiküldjük a korábbi résztvevőknek az értesítőt, aztán szájról szájra terjed tovább a hír. Honorárium nincs, csak a részvétel öröme meg a dicsőség.

MN: Sok támadás érte az állatok leölése miatt.

HN: Az állatvédők a színházi előadások alkalmával a kastély előtt tiltakoztak és bombariadókkal próbálkoztak, ami piszokul zavarta az élményt. Engedtem a nyomásnak, ma már az állatokat a vágóhídon vágják, csak utána szállítják őket a kastélyba.

MN: Mi van a festészettel ebben az összművészetben?

HN: A festészetem nem más, mint az orgia-misztérium színház vizuális grammatikája, ugyanazt közvetíti síkban megfogalmazva. Két műtermem van a kastélyban, ahol egyszerre párhuzamosan 40-50 képet festek, azaz csorgatok, fröcskölök, vödörből locsolok, vagy kézzel-szivaccsal szétkenem.

MN: Mire véljük a festőing-applikációt?

HN: Az ing, ami néha míves papi ornátus, sok festményem legfőbb dísze. Festés és főleg festőakciók alatt az idő előrehaladtával úgy belefeledkezem az alkotásba, hogy egyre inkább perifériára kerül a rendező gondolat, ilyenkor már csak a véletlen vezérel. Ez az intenzitás az ingen is lecsapódik, nedves lesz az izzadságtól és a festéktől. Ez az én papi ruhám, az áldozati ingem, mely magán viseli a kinyilvánítás vérnedves pecsétjét.

MN: Hogyan lehet szert tenni egy festményére?

HN: Képet közvetlenül tőlünk vagy a galériától, esetleg aukciókon is lehet vásárolni.

MN: És mennyibe kerül?

HN: Egy friss 2x3 m-es vászon 70-80 ezer eurót kóstál, a régebbi képek több százezer eurót is érnek.

MN: Mivel magyarázza, hogy a 60-as évek többször börtönbüntetésre ítélt művészéből mára a felső tízezer kedvence lett? Ön vagy a közgondolkodás változott?

HN: Nem hinném, hogy bármi megváltozott volna, egyszerűen arról van szó, hogy áttört és érvényre jutott a művészetem.

MN: A legutóbbi magyarországi kiállítása óta csaknem tíz év telt el. Talán a Kiscelli Múzeumban támadt botrány miatt nem jött ide ennyi ideig? Végül is megrongálták az egyik festményét.

HN: Megszoktam már, hogy botrányok kísérik a kiállításaimat és akcióimat, ez nem egyedi jelenség.

A kiállításról lásd kritikánkat a Visszhang rovatban!

Figyelmébe ajánljuk

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.