"Fröcskölök, szétkenem" - Hermann Nitsch festő, művész

  • Szabó Ágnes
  • 2008. október 23.

Film

Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit. Szabó Ágnes

Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit.

*

Hermann Nitsch: A művészet nekem érzéki, antropológiai élmény nyelvi emlékek nélkül. A műalkotásra nem zárt egységként tekintek; a néző éppúgy aktív részese az alkotásnak, mint én magam. Ez a művészet csakis az érzékek szintjén érthető, intellektuálisan nem, anélkül, hogy ellentétbe akarnám állítani az érzékit a szellemivel.

Magyar Narancs: A két múzeum és az alkotásai mint múzeumi tárgyak, nem mondanak ennek ellent?

HN: Mindkét múzeumot igyekeztünk úgy kialakítani, hogy minél élőbb és közvetlenebb legyen. Nagyon sok az eredeti dokumentum és fotó, akcióimat pedig dvd-n és monitorokon figyelhetik a nézők. Nápolyban létrehoztunk például egy íz-, szag- és színlaboratóriumot az érzékek kedvéért, a mistelbachi pedig eleve úgy lett kialakítva, hogy alkalmas legyen festőakciók lebonyolítására is.

MN: És mit tud híres projektje, az "orgia- misztérium színház"?

HN: Az drága mulatság. Egy többnapos játék előkészítése nagyon sok idő és még több pénz. A részt vevő színészek, úgy 50-150 fő, ilyenkor már egy hónappal korábban itt élnek a kastélyban, próbálnak. Jönnek még a zenészek; egy szimfonikus zenekar, a rezesbanda, a gongok, ütősök és a háttérszemélyzet: szakácsok, fuvarosok, kertészek.

MN: Különböznek egymástól az egyes előadások?

HN: A színházam egy nagy létünnep, ami azt kívánja közvetíteni, hogy a létezés maga az ünnep. Ennek az élményét és örömét kívánja megélhetővé, átélhetővé tenni, miközben szélsőségesen koncentrál az elementáris erőkre. A helyszín nyilván nagyon meghatározó, eddig két helyszínen rendeztem többnapos orgia-misztérium színházat, a prinzendorfi kastélyban és Nápolyban, Peppe Morra gyűjtőm és barátom teraszos szőlőbirtokán. Mindenhol figyelembe veszem a hely adottságait, és ezt beépítem az előadásba, csakúgy, mint a helyi tradicionális népzenét. Minden előadás szigorú partitúra szerint zajlik, de hagyom, hogy közben az egyes csoportok kibontakozhassanak, kiélhessék ösztöneiket és levezessék agressziójukat, de a célt soha nem tévesztem szem elől.

MN: Hogyan lehet valaki az előadások résztvevője?

HN: A misztériumjátékhoz bárki csatlakozhat résztvevőként, akit érdekel az ügy. Hónapokkal korábban kiküldjük a korábbi résztvevőknek az értesítőt, aztán szájról szájra terjed tovább a hír. Honorárium nincs, csak a részvétel öröme meg a dicsőség.

MN: Sok támadás érte az állatok leölése miatt.

HN: Az állatvédők a színházi előadások alkalmával a kastély előtt tiltakoztak és bombariadókkal próbálkoztak, ami piszokul zavarta az élményt. Engedtem a nyomásnak, ma már az állatokat a vágóhídon vágják, csak utána szállítják őket a kastélyba.

MN: Mi van a festészettel ebben az összművészetben?

HN: A festészetem nem más, mint az orgia-misztérium színház vizuális grammatikája, ugyanazt közvetíti síkban megfogalmazva. Két műtermem van a kastélyban, ahol egyszerre párhuzamosan 40-50 képet festek, azaz csorgatok, fröcskölök, vödörből locsolok, vagy kézzel-szivaccsal szétkenem.

MN: Mire véljük a festőing-applikációt?

HN: Az ing, ami néha míves papi ornátus, sok festményem legfőbb dísze. Festés és főleg festőakciók alatt az idő előrehaladtával úgy belefeledkezem az alkotásba, hogy egyre inkább perifériára kerül a rendező gondolat, ilyenkor már csak a véletlen vezérel. Ez az intenzitás az ingen is lecsapódik, nedves lesz az izzadságtól és a festéktől. Ez az én papi ruhám, az áldozati ingem, mely magán viseli a kinyilvánítás vérnedves pecsétjét.

MN: Hogyan lehet szert tenni egy festményére?

HN: Képet közvetlenül tőlünk vagy a galériától, esetleg aukciókon is lehet vásárolni.

MN: És mennyibe kerül?

HN: Egy friss 2x3 m-es vászon 70-80 ezer eurót kóstál, a régebbi képek több százezer eurót is érnek.

MN: Mivel magyarázza, hogy a 60-as évek többször börtönbüntetésre ítélt művészéből mára a felső tízezer kedvence lett? Ön vagy a közgondolkodás változott?

HN: Nem hinném, hogy bármi megváltozott volna, egyszerűen arról van szó, hogy áttört és érvényre jutott a művészetem.

MN: A legutóbbi magyarországi kiállítása óta csaknem tíz év telt el. Talán a Kiscelli Múzeumban támadt botrány miatt nem jött ide ennyi ideig? Végül is megrongálták az egyik festményét.

HN: Megszoktam már, hogy botrányok kísérik a kiállításaimat és akcióimat, ez nem egyedi jelenség.

A kiállításról lásd kritikánkat a Visszhang rovatban!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.