"Fröcskölök, szétkenem" - Hermann Nitsch festő, művész

  • Szabó Ágnes
  • 2008. október 23.

Film

Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit. Szabó Ágnes

Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit.

*

Hermann Nitsch: A művészet nekem érzéki, antropológiai élmény nyelvi emlékek nélkül. A műalkotásra nem zárt egységként tekintek; a néző éppúgy aktív részese az alkotásnak, mint én magam. Ez a művészet csakis az érzékek szintjén érthető, intellektuálisan nem, anélkül, hogy ellentétbe akarnám állítani az érzékit a szellemivel.

Magyar Narancs: A két múzeum és az alkotásai mint múzeumi tárgyak, nem mondanak ennek ellent?

HN: Mindkét múzeumot igyekeztünk úgy kialakítani, hogy minél élőbb és közvetlenebb legyen. Nagyon sok az eredeti dokumentum és fotó, akcióimat pedig dvd-n és monitorokon figyelhetik a nézők. Nápolyban létrehoztunk például egy íz-, szag- és színlaboratóriumot az érzékek kedvéért, a mistelbachi pedig eleve úgy lett kialakítva, hogy alkalmas legyen festőakciók lebonyolítására is.

MN: És mit tud híres projektje, az "orgia- misztérium színház"?

HN: Az drága mulatság. Egy többnapos játék előkészítése nagyon sok idő és még több pénz. A részt vevő színészek, úgy 50-150 fő, ilyenkor már egy hónappal korábban itt élnek a kastélyban, próbálnak. Jönnek még a zenészek; egy szimfonikus zenekar, a rezesbanda, a gongok, ütősök és a háttérszemélyzet: szakácsok, fuvarosok, kertészek.

MN: Különböznek egymástól az egyes előadások?

HN: A színházam egy nagy létünnep, ami azt kívánja közvetíteni, hogy a létezés maga az ünnep. Ennek az élményét és örömét kívánja megélhetővé, átélhetővé tenni, miközben szélsőségesen koncentrál az elementáris erőkre. A helyszín nyilván nagyon meghatározó, eddig két helyszínen rendeztem többnapos orgia-misztérium színházat, a prinzendorfi kastélyban és Nápolyban, Peppe Morra gyűjtőm és barátom teraszos szőlőbirtokán. Mindenhol figyelembe veszem a hely adottságait, és ezt beépítem az előadásba, csakúgy, mint a helyi tradicionális népzenét. Minden előadás szigorú partitúra szerint zajlik, de hagyom, hogy közben az egyes csoportok kibontakozhassanak, kiélhessék ösztöneiket és levezessék agressziójukat, de a célt soha nem tévesztem szem elől.

MN: Hogyan lehet valaki az előadások résztvevője?

HN: A misztériumjátékhoz bárki csatlakozhat résztvevőként, akit érdekel az ügy. Hónapokkal korábban kiküldjük a korábbi résztvevőknek az értesítőt, aztán szájról szájra terjed tovább a hír. Honorárium nincs, csak a részvétel öröme meg a dicsőség.

MN: Sok támadás érte az állatok leölése miatt.

HN: Az állatvédők a színházi előadások alkalmával a kastély előtt tiltakoztak és bombariadókkal próbálkoztak, ami piszokul zavarta az élményt. Engedtem a nyomásnak, ma már az állatokat a vágóhídon vágják, csak utána szállítják őket a kastélyba.

MN: Mi van a festészettel ebben az összművészetben?

HN: A festészetem nem más, mint az orgia-misztérium színház vizuális grammatikája, ugyanazt közvetíti síkban megfogalmazva. Két műtermem van a kastélyban, ahol egyszerre párhuzamosan 40-50 képet festek, azaz csorgatok, fröcskölök, vödörből locsolok, vagy kézzel-szivaccsal szétkenem.

MN: Mire véljük a festőing-applikációt?

HN: Az ing, ami néha míves papi ornátus, sok festményem legfőbb dísze. Festés és főleg festőakciók alatt az idő előrehaladtával úgy belefeledkezem az alkotásba, hogy egyre inkább perifériára kerül a rendező gondolat, ilyenkor már csak a véletlen vezérel. Ez az intenzitás az ingen is lecsapódik, nedves lesz az izzadságtól és a festéktől. Ez az én papi ruhám, az áldozati ingem, mely magán viseli a kinyilvánítás vérnedves pecsétjét.

MN: Hogyan lehet szert tenni egy festményére?

HN: Képet közvetlenül tőlünk vagy a galériától, esetleg aukciókon is lehet vásárolni.

MN: És mennyibe kerül?

HN: Egy friss 2x3 m-es vászon 70-80 ezer eurót kóstál, a régebbi képek több százezer eurót is érnek.

MN: Mivel magyarázza, hogy a 60-as évek többször börtönbüntetésre ítélt művészéből mára a felső tízezer kedvence lett? Ön vagy a közgondolkodás változott?

HN: Nem hinném, hogy bármi megváltozott volna, egyszerűen arról van szó, hogy áttört és érvényre jutott a művészetem.

MN: A legutóbbi magyarországi kiállítása óta csaknem tíz év telt el. Talán a Kiscelli Múzeumban támadt botrány miatt nem jött ide ennyi ideig? Végül is megrongálták az egyik festményét.

HN: Megszoktam már, hogy botrányok kísérik a kiállításaimat és akcióimat, ez nem egyedi jelenség.

A kiállításról lásd kritikánkat a Visszhang rovatban!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.