Változott a világ: nem sok olyan tája van ma már, ahol a 70 éves mestert még botrányhősként vagy rebellis művészként tartanák számon, ellenkezőleg, a kortárs művészettörténet és műkritika, sőt a közönség is ma már az esszenciális és felelős művészről beszél. Hovatovább ő az egyetlen, akinek már életében két közgyűjteményt is szenteltek, egyet kastélyához közel, Mistelbachban, a másikat pedig Nápolyban. Október 11-től a Falk Miksa utcai Galeria White mutatja be pár festőinges vagy locsolt technikával készült és kézzel-szivaccsal szétkent, nagyon vörös képét. A maestróval a kiállítás megnyitója után próbáltuk megfejteni a művészet magasztos kérdéseit.
*
Hermann Nitsch: A művészet nekem érzéki, antropológiai élmény nyelvi emlékek nélkül. A műalkotásra nem zárt egységként tekintek; a néző éppúgy aktív részese az alkotásnak, mint én magam. Ez a művészet csakis az érzékek szintjén érthető, intellektuálisan nem, anélkül, hogy ellentétbe akarnám állítani az érzékit a szellemivel.
Magyar Narancs: A két múzeum és az alkotásai mint múzeumi tárgyak, nem mondanak ennek ellent?
HN: Mindkét múzeumot igyekeztünk úgy kialakítani, hogy minél élőbb és közvetlenebb legyen. Nagyon sok az eredeti dokumentum és fotó, akcióimat pedig dvd-n és monitorokon figyelhetik a nézők. Nápolyban létrehoztunk például egy íz-, szag- és színlaboratóriumot az érzékek kedvéért, a mistelbachi pedig eleve úgy lett kialakítva, hogy alkalmas legyen festőakciók lebonyolítására is.
MN: És mit tud híres projektje, az "orgia- misztérium színház"?
HN: Az drága mulatság. Egy többnapos játék előkészítése nagyon sok idő és még több pénz. A részt vevő színészek, úgy 50-150 fő, ilyenkor már egy hónappal korábban itt élnek a kastélyban, próbálnak. Jönnek még a zenészek; egy szimfonikus zenekar, a rezesbanda, a gongok, ütősök és a háttérszemélyzet: szakácsok, fuvarosok, kertészek.
MN: Különböznek egymástól az egyes előadások?
HN: A színházam egy nagy létünnep, ami azt kívánja közvetíteni, hogy a létezés maga az ünnep. Ennek az élményét és örömét kívánja megélhetővé, átélhetővé tenni, miközben szélsőségesen koncentrál az elementáris erőkre. A helyszín nyilván nagyon meghatározó, eddig két helyszínen rendeztem többnapos orgia-misztérium színházat, a prinzendorfi kastélyban és Nápolyban, Peppe Morra gyűjtőm és barátom teraszos szőlőbirtokán. Mindenhol figyelembe veszem a hely adottságait, és ezt beépítem az előadásba, csakúgy, mint a helyi tradicionális népzenét. Minden előadás szigorú partitúra szerint zajlik, de hagyom, hogy közben az egyes csoportok kibontakozhassanak, kiélhessék ösztöneiket és levezessék agressziójukat, de a célt soha nem tévesztem szem elől.
MN: Hogyan lehet valaki az előadások résztvevője?
HN: A misztériumjátékhoz bárki csatlakozhat résztvevőként, akit érdekel az ügy. Hónapokkal korábban kiküldjük a korábbi résztvevőknek az értesítőt, aztán szájról szájra terjed tovább a hír. Honorárium nincs, csak a részvétel öröme meg a dicsőség.
MN: Sok támadás érte az állatok leölése miatt.
HN: Az állatvédők a színházi előadások alkalmával a kastély előtt tiltakoztak és bombariadókkal próbálkoztak, ami piszokul zavarta az élményt. Engedtem a nyomásnak, ma már az állatokat a vágóhídon vágják, csak utána szállítják őket a kastélyba.
MN: Mi van a festészettel ebben az összművészetben?
HN: A festészetem nem más, mint az orgia-misztérium színház vizuális grammatikája, ugyanazt közvetíti síkban megfogalmazva. Két műtermem van a kastélyban, ahol egyszerre párhuzamosan 40-50 képet festek, azaz csorgatok, fröcskölök, vödörből locsolok, vagy kézzel-szivaccsal szétkenem.
MN: Mire véljük a festőing-applikációt?
HN: Az ing, ami néha míves papi ornátus, sok festményem legfőbb dísze. Festés és főleg festőakciók alatt az idő előrehaladtával úgy belefeledkezem az alkotásba, hogy egyre inkább perifériára kerül a rendező gondolat, ilyenkor már csak a véletlen vezérel. Ez az intenzitás az ingen is lecsapódik, nedves lesz az izzadságtól és a festéktől. Ez az én papi ruhám, az áldozati ingem, mely magán viseli a kinyilvánítás vérnedves pecsétjét.
MN: Hogyan lehet szert tenni egy festményére?
HN: Képet közvetlenül tőlünk vagy a galériától, esetleg aukciókon is lehet vásárolni.
MN: És mennyibe kerül?
HN: Egy friss 2x3 m-es vászon 70-80 ezer eurót kóstál, a régebbi képek több százezer eurót is érnek.
MN: Mivel magyarázza, hogy a 60-as évek többször börtönbüntetésre ítélt művészéből mára a felső tízezer kedvence lett? Ön vagy a közgondolkodás változott?
HN: Nem hinném, hogy bármi megváltozott volna, egyszerűen arról van szó, hogy áttört és érvényre jutott a művészetem.
MN: A legutóbbi magyarországi kiállítása óta csaknem tíz év telt el. Talán a Kiscelli Múzeumban támadt botrány miatt nem jött ide ennyi ideig? Végül is megrongálták az egyik festményét.
HN: Megszoktam már, hogy botrányok kísérik a kiállításaimat és akcióimat, ez nem egyedi jelenség.
A kiállításról lásd kritikánkat a Visszhang rovatban!
