Westernnek és kismamáknak...

John Hillcoat: Az ajánlat

  • - köves -
  • 2008. október 23.

Film

Ami a pólóra nyomtatható reklámszlogeneket illeti, a westernnek az tette a legnagyobb szívességet, aki először leírta: a western halott. A gyászév leteltével persze megtörtént a feltámadás, a férfikönnyek áztatta halotti bizonyítvány pedig azonmód mindent megszépített, ami csak hírbe hozható volt a híres halottal. És így megy ez azóta is, a műfajok közötti pozitív megkülönböztetés jegyében: westernnek és kismamáknak kijár az elsőbbség.

Mindezen túl egyéb mellékkörülmények is emelik John Hillcoat ausztrál westernjének fényét: először is a vadnyugati életformával konkuráló rock'n'roll, melynek jeles képviselője, Nick Cave jegyzi Hillcoat filmjének forgatókönyvét, de nem lebecsülendő az a jelentős várakozási idő sem, amely Az ajánlatot (készült: 2005) letölteni nem kívánókat sújtotta széles e hazában. E nemkívánást indokolja (a mindenkinek csak ajánlható jogkövető magatartáson túl persze), hogy filmünk tájképekben gazdag műalkotás, melynek földrajzi kiterjedései túlnyúlnak a kis képernyőn. Az ausztrál ugar, cirka 1890, a western mai divatirányzatainak mindenben megfelelő tájegység: kegyetlen (majdnem olyat mondtunk, hogy nem vénnek való) vidék, mely a rajta marakodó élőlényeknél is gyilkosabb, még ha lassabban is öl, mint egy hasba lövés. A filmünk által felvillantott életformák közül még a haramialét tűnik úgy-ahogy fenntarthatónak: a civilek, bár a törvény betűje szerint élnek, ezt jól láthatóan nem élvezik, a rendfenntartók pedig olyan mocskos gazemberek, hogy mellettük még egy hastífusz is úriembernek tűnik. Valahol középen helyezkednek el a bennszülöttek, akikről megtudható, hogy a törvény mindkét oldalán fellelhetők, más érdemleges közlésre azonban kisebbségi ügyben nem kerül sor. Ilyen körülmények között magától értetődik, hogy bármiféle civilizáló törekvés is kudarcra ítéltetett, az olyan meg aztán végképp, mellyel hősünk, az átlagosnál fejlettebb igazságérzetű bűnüldöző próbálkozik. Az ötórai tea intézménye down under bizony nem működik, de a romantikus haramiaéletet is megette a fene, ha oda a gyilkolás családias öröme, melynek - új westerndivat ez is - a poroszkáló törvénytelen lírai önmarcangolása áll az útjába.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.