Westernnek és kismamáknak...

John Hillcoat: Az ajánlat

  • - köves -
  • 2008. október 23.

Film

Ami a pólóra nyomtatható reklámszlogeneket illeti, a westernnek az tette a legnagyobb szívességet, aki először leírta: a western halott. A gyászév leteltével persze megtörtént a feltámadás, a férfikönnyek áztatta halotti bizonyítvány pedig azonmód mindent megszépített, ami csak hírbe hozható volt a híres halottal. És így megy ez azóta is, a műfajok közötti pozitív megkülönböztetés jegyében: westernnek és kismamáknak kijár az elsőbbség.

Mindezen túl egyéb mellékkörülmények is emelik John Hillcoat ausztrál westernjének fényét: először is a vadnyugati életformával konkuráló rock'n'roll, melynek jeles képviselője, Nick Cave jegyzi Hillcoat filmjének forgatókönyvét, de nem lebecsülendő az a jelentős várakozási idő sem, amely Az ajánlatot (készült: 2005) letölteni nem kívánókat sújtotta széles e hazában. E nemkívánást indokolja (a mindenkinek csak ajánlható jogkövető magatartáson túl persze), hogy filmünk tájképekben gazdag műalkotás, melynek földrajzi kiterjedései túlnyúlnak a kis képernyőn. Az ausztrál ugar, cirka 1890, a western mai divatirányzatainak mindenben megfelelő tájegység: kegyetlen (majdnem olyat mondtunk, hogy nem vénnek való) vidék, mely a rajta marakodó élőlényeknél is gyilkosabb, még ha lassabban is öl, mint egy hasba lövés. A filmünk által felvillantott életformák közül még a haramialét tűnik úgy-ahogy fenntarthatónak: a civilek, bár a törvény betűje szerint élnek, ezt jól láthatóan nem élvezik, a rendfenntartók pedig olyan mocskos gazemberek, hogy mellettük még egy hastífusz is úriembernek tűnik. Valahol középen helyezkednek el a bennszülöttek, akikről megtudható, hogy a törvény mindkét oldalán fellelhetők, más érdemleges közlésre azonban kisebbségi ügyben nem kerül sor. Ilyen körülmények között magától értetődik, hogy bármiféle civilizáló törekvés is kudarcra ítéltetett, az olyan meg aztán végképp, mellyel hősünk, az átlagosnál fejlettebb igazságérzetű bűnüldöző próbálkozik. Az ötórai tea intézménye down under bizony nem működik, de a romantikus haramiaéletet is megette a fene, ha oda a gyilkolás családias öröme, melynek - új westerndivat ez is - a poroszkáló törvénytelen lírai önmarcangolása áll az útjába.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.