Francis Ford Coppola filmrendező

A kaliber kevés

  • Kriston László
  • 2012. június 3.

Film

A Keresztapa-filmek, az Apokalipszis most, a Magánbeszélgetés 73 éves rendezője a torontói filmfesztiválon fogadta riporterünket.

Magyar Narancs: Manapság többet hallat magáról bortermelőként, mint rendezőként. Miért?

Francis Ford Coppola: A bortermelés valódi üzlet, minden évben egy kicsit többet keresel vele, így 20-30 év alatt elég szép vagyonra teszel szert. A filmezés ezzel szemben rizikós vállalkozás, főleg azok a fajta mozik, amiket én szeretek. Senki sem akarja elveszíteni a pénzét.

MN: Mégis, az utóbbi években készült független filmjeit (Youth without Youth, Tetro, Twixt) a saját pénzéből finanszírozta.

FFC: Mert ezek magánközlemények. A Tetróban (2009) a bátyámhoz fűződő érzéseimet dolgoztam fel, ez egyik legmeghatározóbb kapcsolata az életemnek.

MN: A Twixt-beli író (Val Kilmer) nem tudja feldolgozni lánya halálát. A hajóbaleset jelenete meghökkentő hasonlóságot mutat azzal, ahogy az ön fia, Giancarlo vesztette életét 23 évesen, 1986-ban.


 

FFC: Nem találtam a történet végét. Megvolt a gyilkosság, oké, de hogyan fejezzem be? Fogalmam sem volt, hogy oda vezet ez a forgatókönyv, ahol végül kikötöttem: hogy szembesülök azzal, amit sosem vallottam be magamnak. A saját felelősségemmel. Sokáig nem voltam tisztában vele, hogy azt érzem, ott kellett volna lennem vele. Minden szülő felelősnek érzi magát azért, ami a gyerekeivel történik. Biztos vagyok benne, hogyha az óvodában megfázik a gyerek, akkor is furdalja a szülőket a lelkiismeret. És az ember nem menti fel magát - az én esetemben: 24 éven át. Örülök, hogy így alakult a film sztorija. De nem hiszem, hogy jobban érezném magam ettől.

MN: Máskor is megesik, hogy ilyen "céltalanul" ír, nem tudva, mi sül ki belőle?

FFC: Sosem tudom, mi fog történni. Mintha nálam is hat szerep keresné a szerzőt. A forgatókönyveimet sorkihagyással írom, hogy ha eszembe jut még valami, oda tudjam körmölni a két sor közti helyre.

MN: Roger Corman gyártósorán kezdte, milyen érzésekkel gondol vissza e korszakára?

FFC: Roger megvásárolt egy űrhajósokról szóló orosz filmet (Fantasztikus utazás, 1962), és át akarta dolgozni. Azt hiszem, az állásinterjún még azt is megkérdezték, tudok-e oroszul. Rávágtam, hogy "da!". A filmben a Remény Arany Kozmonautáját látjuk, és Roger azt akarta, hogy valami szörnnyel küzdjön meg. Otthon a konyhában gumifigurákat olvasztottam hozzá a sütőben. Amikor húszéves vagy, jó poén ilyesmivel bíbelődni. Mókásabb, mint dolgozni a sarki szupermarketben.

MN: Oscar-díjas alakításokat hozott ki Brandóból és De Niróból, és tizenkét további színészi jelölés fűződik filmjeihez. Van receptje a színészvezetésre?

FFC: Billy Friedkin már belekezdett a Francia kapcsolat forgatásába, de Gene Hackmannek még mindig fogalma sem volt arról, hogy mit csinál. Egyik nap fánkot reggelizett, és belemártotta a kávéjába. "Ez ő!", szólalt meg mögötte Friedkin. "Amint ezt mondta, rögtön összeállt a kép", mesélte nekem Gene. Igyekszem legalább egy hetet próbálni a színészekkel a forgatás előtt, de gyakran ilyen furcsa pillanatok vezetnek rá a megoldásra.

MN: Mit gondol a lánya filmjeiről?

FFC: Sofiát már gyerekként is sok minden érdekelte. Fotózott, modellkedett, festett, írt. Kérdezgette is, hogy mit válasszon. "Lehet, hogy dilettáns maradok mindegyik területen?" A legtöbb szülő ilyenkor egyik irányba tereli a csemetéjét, de én biztattam, hogy mindig azt csinálja, amihez kedve van, egy nap úgyis összeáll a fejében, hogy mit szeret a legjobban. Az első rövidfilmjénél (Lick the Star, 1998) már láttam, hogy tehetséges. Büszke vagyok a gyerekeimre, mert sosem látom rajtuk, hogy az éppen soron következő divatot szeretnék meglovagolni. Sofia mindig nagyon személyes mozikat készít, a stílusa is egyedi. Ha csak véletlenszerűen belenézünk az egyik jelenetébe, rögtön látszik, hogy ő készítette a filmet.

MN: A karrierje úgy fest, mint egy hullámvasút. Elégedett az életművével?

FFC: Feltettem magamnak a kérdést: mit akarok kezdeni az életemmel? Jól akarom érezni magam. Tanulni akarok, ami a legjobb érzés. Azt akarom, hogy a családom büszke legyen rám. És persze filmeket akarok csinálni, mert fantasztikus szakma, s a mozi még mindig fiatal médium, senki nem tudja, merre tart, a filmnyelv még mindig fejlődésben van.

MN: De legalább annyiszor volt mélyponton, mint a csúcson.

FFC: Egyik válságból a másikba sodródtam. Ma persze bizarrnak tűnhet ez a párhuzam, mert az emberek kedvesek és nagylelkűek velem, és agyba-főbe dicsérnek, de nekem világéletemben azon főtt a fejem: "Hogyan fogom eltartani a családomat?" Márpedig a filmjeim kritikai fogadtatása nem kedvezett a megélhetési lehetőségeimnek. A mostani, kisebb filmjeimre azt mondják, hogy nem olyan jók, mint a harminc évvel ezelőtti, "nagy" alkotásaim. Csak arról felejtkezik el mindenki, hogy azokat sem fogadták repesve. Az Apokalipszis mostot a Daily Variety rühellte - s ettől én személy szerint összeomlottam -, a New York Timesban azt írták róla, hogy a legnagyobb katasztrófa, amit Hollywood az utóbbi ötven évben produkált. Vagyis ennél rosszabbat nem készített senki fél évszázada?! Harminc évvel később ugyanazokért a filmekért kapok életműdíjat, amelyekből ki akartak rúgni!

MN: Zavarja ez a nagy megbecsülés?

FFC: Tudom, hogy csináltam néhány jó filmet, és sikerekben is volt részem velük. Egy biztos, akármilyen nagy kaliberű alkotó is légy, az nem jelent segítséget, ha csajokat kell felcsípni. Tapasztalatból tudom.


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.