Mit csinál egy negyvenéves piti gengszter, ha leesik neki négymillió dán korona? Éttermet nyit. Az erdõ közepén.
A 2000-ben készült film feltehetõen azért keveredhetett e szolid késéssel mihozzánk, mert rendezõjének és egyben forgatókönyvírójának, Anders Thomas Jensennek elõbb bizonyítania kellett, amit az Ádám almái, a Zöld hentesek vagy a Hogyan szeretsz c. opusaival fényesen teljesített is a pesti mozikban (vagyis a Cirkóban).
E darabjában egy vígjáték tragikus oldalán haladunk, néha át is tévedünk az egészen drámai mezõkre, de mindvégig változatlan a hõseink (négy is van) iránt érzett õszinte szeretet. A fiúk egyszerû lelkek, sem pénzsóvárság, sem bosszúvágy nem fûti õket, a mondott kispályás Torkild pedig tényleg csak egy saját nyugodt fészket szeretne valahol vidéken. Ez a vágya válik a film mozgatójává, bár a csapat eredetileg Barcelonába indul, mégis kénytelenek a dán pampa közepén árválkodó házban fedezékbe húzódni.
Erõs a dogmafilmek hatása, érzõdik a hangulati elemeken, az operatõri megoldásokon is. Persze az általános dán-skandináv mozi-gyökerek jelenléte sem kevésbé feltûnõ. S az is a film javára írható, hogy a keretes szerkezet és a beszúrt visszaemlékezések ellenére sem esik szét epizódokra, ezek inkább a karakterek és a történet "felépítését" szolgálják.
A garantált élményhez már csak annyi kell, hogy viszontlássuk korunk magasan jegyzett skandináv mozijának "valahonnan ismerõs" húzóneveit; így aztán nemcsak a zaklatott gengszterlelkek lelnek végül nyugalomra, de magunk is pihenten távozunk.
Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány
****
