Gengszterek fogadója

  • Korom Bori
  • 2008.11.20 00:00

Film

Mit csinál egy negyvenéves piti gengszter, ha leesik neki négymillió dán korona? Éttermet nyit. Az erdő közepén. A 2000-ben készült film feltehetően azért keveredhetett e szolid késéssel mihozzánk, mert rendezőjének és egyben forgatókönyvírójának, Anders Thomas Jensennek előbb bizonyítania kellett, amit az Ádám almái, a Zöld hentesek vagy a Hogyan szeretsz c.

Mit csinál egy negyvenéves piti gengszter, ha leesik neki négymillió dán korona? Éttermet nyit. Az erdõ közepén.

A 2000-ben készült film feltehetõen azért keveredhetett e szolid késéssel mihozzánk, mert rendezõjének és egyben forgatókönyvírójának, Anders Thomas Jensennek elõbb bizonyítania kellett, amit az Ádám almái, a Zöld hentesek vagy a Hogyan szeretsz c. opusaival fényesen teljesített is a pesti mozikban (vagyis a Cirkóban).

E darabjában egy vígjáték tragikus oldalán haladunk, néha át is tévedünk az egészen drámai mezõkre, de mindvégig változatlan a hõseink (négy is van) iránt érzett õszinte szeretet. A fiúk egyszerû lelkek, sem pénzsóvárság, sem bosszúvágy nem fûti õket, a mondott kispályás Torkild pedig tényleg csak egy saját nyugodt fészket szeretne valahol vidéken. Ez a vágya válik a film mozgatójává, bár a csapat eredetileg Barcelonába indul, mégis kénytelenek a dán pampa közepén árválkodó házban fedezékbe húzódni.

Erõs a dogmafilmek hatása, érzõdik a hangulati elemeken, az operatõri megoldásokon is. Persze az általános dán-skandináv mozi-gyökerek jelenléte sem kevésbé feltûnõ. S az is a film javára írható, hogy a keretes szerkezet és a beszúrt visszaemlékezések ellenére sem esik szét epizódokra, ezek inkább a karakterek és a történet "felépítését" szolgálják.

A garantált élményhez már csak annyi kell, hogy viszontlássuk korunk magasan jegyzett skandináv mozijának "valahonnan ismerõs" húzóneveit; így aztán nemcsak a zaklatott gengszterlelkek lelnek végül nyugalomra, de magunk is pihenten távozunk.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

****

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.