Interjú

„Godzilla ellentéte”

Pierre Földes filmrendező, zeneszerző

Film

Szomorú fűz, szendergő asszony címmel animációs antológia készült Murakami Haruki műveiből. Az író hat novelláját filmre adaptáló mozi magyar gyökerekkel rendelkező rendezőjét felmenőiről, Murakami hőseiről, és persze a japán szörnyekről kérdeztük.

Magyar Narancs: Édesapja, Földes Péter festőként Örkényi Strasser István keze alatt tanult, filmesként Halász János (John Halas) és Korda Sándor (Alexander Korda) mellett dolgozott, animációs rövidfilmjeivel Oscar-jelölésig jutott. Gyerekként tisztában volt a jelentőségével?

Pierre Földes: Tisztán emlékszem a rajzaira, tele volt velük a ház. Igazi művész volt, folyamatosan alkotott, mindig ezerfelé volt a feje, képtelen volt egyetlen dologra koncentrálni. Emellett nagyon karizmatikusnak tűnt. Több nyelven beszélt, rendkívül népszerű személyiségnek számított, igazi társaságkedvelőnek. A testvéreimmel éreztük, hogy olyasféle ember, aki hatással van a körülötte lévőkre, bizonyos csodálatot vált ki belőlük. De nekem csak az édesapám volt, nem valamiféle szupersztár.

MN: Származása és a háború miatt édes­apja családjával együtt 1946-ban Párizs érintésével Londonba menekült. Beszámolt arról, miért kellett elhagynia az országot?

PF: Gyerekkorunkban nem emlegette a magyar gyökereit, vagy azt, hogy zsidó származású. Arról is csak később mesélt, hogy mit kellett átélnie a háború alatt. Nem csoda, hogy új éle­tet akart kezdeni. Már felnőtt voltam, mikor elkezdett érdekelni, hol is éltek annak idején nagyapámmal, aki a saját idejében nagyon híres orvosnak számított. Már a rendszerváltás előtt is eljöttem Budapestre, jártam a Kecskeméti utcában is, ahol egykor édesapámék laktak.

MN: Apja 1956-os, A Short Vision című animációja nagy karriert futott be: az atomháború pusztításáról szóló kisfilmet a tengerentúlon főműsoridőben mutatták be az Ed Sullivan Show-ban, a fáma szerint hatása Orson Welles híres hangjátékához, a Világok harcához volt mérhető. A tragédiák társadalomformáló szerepe az ön filmjében is megjelenik: abban a szereplők élete a 2011-es tóhokui földrengés után változik meg.

PF: Édesapámat saját, Budapest ostromakor szerzett élményei inspirálták. Az A Short Vision még születésem előtt készült, de már gyerekként láttam belőle képeket: a patkányról, az apokalipszis után semmivé váló embe­rek­ről készült sokkoló rajzok nagy hatást gyakoroltak rám. A Szomorú fűz, szendergő asszony készítésekor mégsem jutottak eszembe. Egyszerűen szerettem volna megvizsgálni, hogy az ilyen hatalmas külső események milyen belső változásokat indítanak el az embe­rekben. Murakami eredetileg az 1995-ös kóbei földrengésről ír novellájában, én viszont közelebb akartam hozni a történéseket, ezért változtattam meg a sztorit. Máig emlékszem a tragédiáról készült képekre és beszámolókra, hogy mit éreztem, amikor először láttam.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.