Interjú

„Godzilla ellentéte”

Pierre Földes filmrendező, zeneszerző

Film

Szomorú fűz, szendergő asszony címmel animációs antológia készült Murakami Haruki műveiből. Az író hat novelláját filmre adaptáló mozi magyar gyökerekkel rendelkező rendezőjét felmenőiről, Murakami hőseiről, és persze a japán szörnyekről kérdeztük.

Magyar Narancs: Édesapja, Földes Péter festőként Örkényi Strasser István keze alatt tanult, filmesként Halász János (John Halas) és Korda Sándor (Alexander Korda) mellett dolgozott, animációs rövidfilmjeivel Oscar-jelölésig jutott. Gyerekként tisztában volt a jelentőségével?

Pierre Földes: Tisztán emlékszem a rajzaira, tele volt velük a ház. Igazi művész volt, folyamatosan alkotott, mindig ezerfelé volt a feje, képtelen volt egyetlen dologra koncentrálni. Emellett nagyon karizmatikusnak tűnt. Több nyelven beszélt, rendkívül népszerű személyiségnek számított, igazi társaságkedvelőnek. A testvéreimmel éreztük, hogy olyasféle ember, aki hatással van a körülötte lévőkre, bizonyos csodálatot vált ki belőlük. De nekem csak az édesapám volt, nem valamiféle szupersztár.

MN: Származása és a háború miatt édes­apja családjával együtt 1946-ban Párizs érintésével Londonba menekült. Beszámolt arról, miért kellett elhagynia az országot?

PF: Gyerekkorunkban nem emlegette a magyar gyökereit, vagy azt, hogy zsidó származású. Arról is csak később mesélt, hogy mit kellett átélnie a háború alatt. Nem csoda, hogy új éle­tet akart kezdeni. Már felnőtt voltam, mikor elkezdett érdekelni, hol is éltek annak idején nagyapámmal, aki a saját idejében nagyon híres orvosnak számított. Már a rendszerváltás előtt is eljöttem Budapestre, jártam a Kecskeméti utcában is, ahol egykor édesapámék laktak.

MN: Apja 1956-os, A Short Vision című animációja nagy karriert futott be: az atomháború pusztításáról szóló kisfilmet a tengerentúlon főműsoridőben mutatták be az Ed Sullivan Show-ban, a fáma szerint hatása Orson Welles híres hangjátékához, a Világok harcához volt mérhető. A tragédiák társadalomformáló szerepe az ön filmjében is megjelenik: abban a szereplők élete a 2011-es tóhokui földrengés után változik meg.

PF: Édesapámat saját, Budapest ostromakor szerzett élményei inspirálták. Az A Short Vision még születésem előtt készült, de már gyerekként láttam belőle képeket: a patkányról, az apokalipszis után semmivé váló embe­rek­ről készült sokkoló rajzok nagy hatást gyakoroltak rám. A Szomorú fűz, szendergő asszony készítésekor mégsem jutottak eszembe. Egyszerűen szerettem volna megvizsgálni, hogy az ilyen hatalmas külső események milyen belső változásokat indítanak el az embe­rekben. Murakami eredetileg az 1995-ös kóbei földrengésről ír novellájában, én viszont közelebb akartam hozni a történéseket, ezért változtattam meg a sztorit. Máig emlékszem a tragédiáról készült képekre és beszámolókra, hogy mit éreztem, amikor először láttam.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.