Díjat nyert Reisz Gábor filmje a velencei fesztiválon

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 9.

Mikrofilm

A kritikusok „briliáns, lenyűgöző és intelligens” alkotásként jellemezték a filmet, amely saját finanszírozással, szlovák támogatással készülhetett el.

A Magyarázat mindenre című magyar film nyerte Velencében az Orizzonti (Horizontok) szekcióban a „Legjobb film” díját – közölte a forgalmazó, a Cirko Film. A díjat a rendező, Reisz Gábor vette át a fesztivál záróceremóniáján, a Lidón.

Beszéde végén egy mondatban magyarul köszönte meg stábjának a munkát, és hozzátette: a magyar közönség október ötödikétől láthatja a filmet a mozikban, és szeretné, ha „elkezdenénk beszélgetni, amíg van kivel”.

A Magyarázat mindenre egy 18 éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül fest reális képet egy kettészakadt országról. A gimnazista Ábelnek az érettségire kellene készülni, de épp most ébredt rá, hogy szerelmes legjobb barátjába, Jankába. Janka jó tanuló, a vizsga miatt nem kell izgulnia, viszont ő is reménytelenül szerelmes, csak éppen a történelemtanárukba, Jakabba, akinek családja van.

Az abszolút tendencia, hogy akik az elmúlt húsz évben csinálnak filmeket, azokat most elkaszálják

 mondta a rendező tavaly ősszel a TelexnekÚgy tapasztalta, hogy az állami filmfinanszírozás és -támogatás odaítélése valamiféle koncepcionális elbírálás alapján működik.

Ezért a most díjat nyert filmje, a Magyarázat mindenre már saját finanszírozással indult el. Ebbe többek között a Szlovák Audiovizuális Alap is beszállt.

A forgalmazó közlése szerint a Magyarázat mindenre velencei fogadtatása egyöntetűen pozitív volt: a Screen Daily „mesteri, kifinomult és meglepően pártatlan”, a Cineuropa pedig „briliáns, lenyűgöző és intelligens” alkotásnak nevezte.

A filmet csütörtökön telt házzal vetítették a miskolci Cinefesten, a vetítés után Reisz Gábor azt mondta, hogy „minden magyar embernek ajánlja ezt a mozit”. Szeptember 22-től megkezdődnek a hazai premier előtti vetítések és közönségtalálkozók, moziforgalmazásban pedig október 5-től látható.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.