Film

Gyilkosság az Orient expresszen

  • - kg -
  • 2017. december 9.

Film

Annál kevesebbért is ütöttek már lovaggá embert, mint amennyit Kenneth Branagh úgy színészként, mint rendezőként és Shakes­peare igyekvő tolmácsolójaként, szóval afféle brit intézményként elkövetett. A királynőnek nincs miért pironkodnia, Sir Kenneth egy szakmájához értő, decens férfiú, igaz, az ütéskor még csak az volt ismert, hogy a műfajok közt előszeretettel csalinkázó mester érti ugyan a szuperhősök nyelvét (ő rendezte az első Thor-filmet), ám az még nem, hogy lövése sincs a feszültséghez (Jack Ryan: Árnyékügynök), viszont egy Disney-mesét bátran rá lehet bízni (Hamupipőke). És ezzel elérkeztünk Poirot bajszához. Branagh már jó előre gondoskodott arról, hogy az új Orient expressz leghíresebb utasait (a legkisebb szerepeket is legalább egy fél Golden Globe alakítja) is elhomályosítsa ez a mind kiterjedésében, mind megformáltságában nevetségesen kirívó arcszőrzet, mely már az előzeteseket is dominálta. És hiába Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Penélope Cruz, Willem Dafoe és Olivia Colman minden igyekezete, erről a bajuszról, a bajuszkötőről és a bajuszt viselő színész-rendező hatalmas művészetéről szól Branagh filmje, arról a művészi nagyságról, mely egymaga felér az Orient expresszel. Bizonyítani itt már nem kell semmit, elég csak hunyorogni egy kicsit, hol bolondosan-belgán, hol drámaian-belgán. Branagh Poirot-ja komikus pojácaként száll fel Isztambulban és melodrámai ripacsként száll le Bródban – hogy közben gyilkosság történt az Orient expresszen, az valahogy elsikkad e jelentős átváltozás árnyékában.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.