Film

Thor: Ragnarök

  • - kg -
  • 2017. december 9.

Film

Nem szeretnénk fényezni magunkat (dehogynem), ezért csak csendben jegyeznénk meg, hogy mi már 2011-ben igyekeztünk a tőlünk telhető legnagyobb komolytalansággal hozzáállni Thor filmes pályafutásához, és ha emlékezetünk nem csal (dehogynem), akkor ez pazarul sikerült is. 2017-re végre a világ is felzárkózott hozzánk, a Marvelnek egészen Új-Zélandig kellett mennie, hogy Taika Waititi személyében megtalálja az ideális alanyt, aki képes megfékezni a Loki–Thor kettős körül vészesen eluralkodó komolyságot. Ez sokkal nagyobb veszély, mint Cate Blanchett, aki bosszúálló lánytestvérként a végromlást hozná Asgardra, ami az a sorozatnak, mint a gazdagréti lakótelep a Szomszédoknak. A komolyságot nem ismerő új-zélandi maori apától és zsidó anyától származik; ha nem a Waititi, akkor a Cohen nevet használja, így joggal feltételezhető, hogy a Kohn Winnetou vicceket von Hause aus ismeri. Az új Thor-filmet is a nagy zsidó-indián szuperhős, valamint Hacsek & Sajó szellemében forgatta le: Loki és Thor akár egy kávéházi asztalnál is elviccelődhetnének a világ végét jelentő Ragnarökről, és a szemük se rebbenne, ha Hulk is odatelepedne hozzájuk. Waititi a képi gegekben is erős, a szakállas viccekre (nini, Hulknak mindene nagy és zöld…) épülő szuperhős kabaréját a sci-fi és a camp szerelemgyerekeként ünnepelt, Flash Gordon (1980) rég megszépült idétlenségeivel dobja fel. A nagy lazaságnak azonban ára van, Cate Blanchett istennői áskálódása és minden más is, ami valami történetfélére hasonlítana, elvesztegetett idő csupán, ami egy kabaréban megengedhetetlen.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.