Film

Thor: Ragnarök

  • - kg -
  • 2017. december 9.

Film

Nem szeretnénk fényezni magunkat (dehogynem), ezért csak csendben jegyeznénk meg, hogy mi már 2011-ben igyekeztünk a tőlünk telhető legnagyobb komolytalansággal hozzáállni Thor filmes pályafutásához, és ha emlékezetünk nem csal (dehogynem), akkor ez pazarul sikerült is. 2017-re végre a világ is felzárkózott hozzánk, a Marvelnek egészen Új-Zélandig kellett mennie, hogy Taika Waititi személyében megtalálja az ideális alanyt, aki képes megfékezni a Loki–Thor kettős körül vészesen eluralkodó komolyságot. Ez sokkal nagyobb veszély, mint Cate Blanchett, aki bosszúálló lánytestvérként a végromlást hozná Asgardra, ami az a sorozatnak, mint a gazdagréti lakótelep a Szomszédoknak. A komolyságot nem ismerő új-zélandi maori apától és zsidó anyától származik; ha nem a Waititi, akkor a Cohen nevet használja, így joggal feltételezhető, hogy a Kohn Winnetou vicceket von Hause aus ismeri. Az új Thor-filmet is a nagy zsidó-indián szuperhős, valamint Hacsek & Sajó szellemében forgatta le: Loki és Thor akár egy kávéházi asztalnál is elviccelődhetnének a világ végét jelentő Ragnarökről, és a szemük se rebbenne, ha Hulk is odatelepedne hozzájuk. Waititi a képi gegekben is erős, a szakállas viccekre (nini, Hulknak mindene nagy és zöld…) épülő szuperhős kabaréját a sci-fi és a camp szerelemgyerekeként ünnepelt, Flash Gordon (1980) rég megszépült idétlenségeivel dobja fel. A nagy lazaságnak azonban ára van, Cate Blanchett istennői áskálódása és minden más is, ami valami történetfélére hasonlítana, elvesztegetett idő csupán, ami egy kabaréban megengedhetetlen.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.