VERZIÓ - Film

A per

Film

Egy kirakatper, amit nem érdemes kitenni a kirakatba: az orosz állam számára ilyen lehetett a krími terrorakciók tervezésének vádjával 2015-ben 20 évi börtönbüntetésre ítélt ukrán filmes, Oleg Szencov és társai konstruált bűnpere. Legalábbis józan ésszel mérlegelve – már ha beszélhetünk józan észről egy olyan jogi processzus kapcsán, ahol nevetséges bizonyítékok és erőszakkal kikényszerített, a tárgyaláson visszavont vallomások alapján döntenek emberek sorsáról. Askold Kurov dokumentumfilmjének címe nem véletlenül idézi Kafkát, még ha ebben az esetben felismerhető is valamiféle perverz logika a nyilvánvaló justizmord mögött: a megfélemlítés logikája. Az események abszurd és mégis kiszámítható menetét rögzítő film legnagyobb érdekessége éppen az, hogy mindennek ellenére hányan állnak következetesen ellen az állami politika szintjére emelt megfé­lem­lí­tésnek. Kezdve a sort mindjárt a tárgyalótermi ketrecében is higgadt-gunyoros fővádlotton, a videojáték-bajnokból ígéretes filmrendezővé, majd jószerivel minden alap nélkül orosz közellenséggé váló Szencovon. De éppígy a normalitás és a civil kurázsi imponáló és szívszorító példáját nyújtja a fáradhatatlanul nyilatkozó és szervezkedő unokahúg meg az állami propaganda hülyítésével békésen szembeszálló, magányosan tüntető idős asszony, vagy éppen azok az orosz értelmiségiek, akik alternatív filmklubjukban megkockáztatják egy olyan film levetítését, amely árnyaltabban mutatja be az aktuális ukrán–orosz ellentétet a putyinscsina hivatalos álláspontjánál. A nyílt erőszak az egymagában tiltakozó nénit és a filmklubot is eléri, ám sem itt, sem ott nincs hajlandóság a behódolásra: a mindent beterítő, nagy szláv belenyugvás, a „köpj szemen, bátyuska” kollektív mentalitása mellett ugyanis váltig ott él a bátor közösségi emberek tradíciója is. Még ha e tradíciót nemritkán szigorított börtönökben őrzik is.

November 18., 19.30, Toldi; november 19., 16.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.