VERZIÓ - Film

A per

Film

Egy kirakatper, amit nem érdemes kitenni a kirakatba: az orosz állam számára ilyen lehetett a krími terrorakciók tervezésének vádjával 2015-ben 20 évi börtönbüntetésre ítélt ukrán filmes, Oleg Szencov és társai konstruált bűnpere. Legalábbis józan ésszel mérlegelve – már ha beszélhetünk józan észről egy olyan jogi processzus kapcsán, ahol nevetséges bizonyítékok és erőszakkal kikényszerített, a tárgyaláson visszavont vallomások alapján döntenek emberek sorsáról. Askold Kurov dokumentumfilmjének címe nem véletlenül idézi Kafkát, még ha ebben az esetben felismerhető is valamiféle perverz logika a nyilvánvaló justizmord mögött: a megfélemlítés logikája. Az események abszurd és mégis kiszámítható menetét rögzítő film legnagyobb érdekessége éppen az, hogy mindennek ellenére hányan állnak következetesen ellen az állami politika szintjére emelt megfé­lem­lí­tésnek. Kezdve a sort mindjárt a tárgyalótermi ketrecében is higgadt-gunyoros fővádlotton, a videojáték-bajnokból ígéretes filmrendezővé, majd jószerivel minden alap nélkül orosz közellenséggé váló Szencovon. De éppígy a normalitás és a civil kurázsi imponáló és szívszorító példáját nyújtja a fáradhatatlanul nyilatkozó és szervezkedő unokahúg meg az állami propaganda hülyítésével békésen szembeszálló, magányosan tüntető idős asszony, vagy éppen azok az orosz értelmiségiek, akik alternatív filmklubjukban megkockáztatják egy olyan film levetítését, amely árnyaltabban mutatja be az aktuális ukrán–orosz ellentétet a putyinscsina hivatalos álláspontjánál. A nyílt erőszak az egymagában tiltakozó nénit és a filmklubot is eléri, ám sem itt, sem ott nincs hajlandóság a behódolásra: a mindent beterítő, nagy szláv belenyugvás, a „köpj szemen, bátyuska” kollektív mentalitása mellett ugyanis váltig ott él a bátor közösségi emberek tradíciója is. Még ha e tradíciót nemritkán szigorított börtönökben őrzik is.

November 18., 19.30, Toldi; november 19., 16.00, Kino

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.