Egy kirakatper, amit nem érdemes kitenni a kirakatba: az orosz állam számára ilyen lehetett a krími terrorakciók tervezésének vádjával 2015-ben 20 évi börtönbüntetésre ítélt ukrán filmes, Oleg Szencov és társai konstruált bűnpere. Legalábbis józan ésszel mérlegelve – már ha beszélhetünk józan észről egy olyan jogi processzus kapcsán, ahol nevetséges bizonyítékok és erőszakkal kikényszerített, a tárgyaláson visszavont vallomások alapján döntenek emberek sorsáról. Askold Kurov dokumentumfilmjének címe nem véletlenül idézi Kafkát, még ha ebben az esetben felismerhető is valamiféle perverz logika a nyilvánvaló justizmord mögött: a megfélemlítés logikája. Az események abszurd és mégis kiszámítható menetét rögzítő film legnagyobb érdekessége éppen az, hogy mindennek ellenére hányan állnak következetesen ellen az állami politika szintjére emelt megfélemlítésnek. Kezdve a sort mindjárt a tárgyalótermi ketrecében is higgadt-gunyoros fővádlotton, a videojáték-bajnokból ígéretes filmrendezővé, majd jószerivel minden alap nélkül orosz közellenséggé váló Szencovon. De éppígy a normalitás és a civil kurázsi imponáló és szívszorító példáját nyújtja a fáradhatatlanul nyilatkozó és szervezkedő unokahúg meg az állami propaganda hülyítésével békésen szembeszálló, magányosan tüntető idős asszony, vagy éppen azok az orosz értelmiségiek, akik alternatív filmklubjukban megkockáztatják egy olyan film levetítését, amely árnyaltabban mutatja be az aktuális ukrán–orosz ellentétet a putyinscsina hivatalos álláspontjánál. A nyílt erőszak az egymagában tiltakozó nénit és a filmklubot is eléri, ám sem itt, sem ott nincs hajlandóság a behódolásra: a mindent beterítő, nagy szláv belenyugvás, a „köpj szemen, bátyuska” kollektív mentalitása mellett ugyanis váltig ott él a bátor közösségi emberek tradíciója is. Még ha e tradíciót nemritkán szigorított börtönökben őrzik is.
November 18., 19.30, Toldi; november 19., 16.00, Kino
