Interjú

„Ha kielégítünk másokat”

Marie Kreutzer filmrendező

Film

Sisi egy eddig nem látott oldalát ismerhetjük meg a Fűző című filmben: káromkodik, szeretőt tart, betegséget színlel, és egyre nehezebben fér bele ifjúkori ruháiba. Az osztrák filmrendezőt a királyné el nem múló kultuszáról és természetesen Ernst Marischka kitörölhetetlen emlékű trilógiájáról is kérdeztük.

Magyar Narancs: Erzsébet királyné, azaz Sisi itthon főleg a magyarok királynéjaként ismert, akire a legtöbben a mai napig a Romy Schneider megformálta alakként gondolnak. Milyen az emlékezete hazájában, Ausztriában?

Marie Kreutzer: Meghatározóak nálunk is Marischka filmjei, szinte minden karácsonykor leadja ezeket a tévé. Sisi ma már leginkább egy szuvenírbolti klisé, arcképe ott van szinte minden ajándéktárgyon és bögrén. Gyerekként nem láttam a Sisi-trilógiát, az első róla szóló emlékem a Schönbrunn kastély megtekintéséhez kapcsolódik. A Fűző ötletével a főszerepet alakító Vicky Krieps keresett meg, akivel együtt dolgoztam 2016-ban a Régen menőbbek voltunk című filmemen. Elkezdtem önéletrajzokat, naplókat és leveleket olvasni a királynéról, jártam a múzeumokat, hátha találok valamit róla, ami rezonál velem. Túlzásba vitt lovaglás, utazás és túrázás, a lázadás olyan apó formái, mint a dohányzás, az étkezés elutasítása, vagy amikor betegnek tettette magát, hogy ne kelljen megjelennie a fontos eseményeken – tetszett ez az oldala, együtt tudtam érezni vele. Úgy gondoltam, ezzel arról is beszélhetek, hogy általánosságban milyen is nőnek lenni. A nőket arra nevelik, hogy kiszolgálják a társadalom igényeit: azt tanultuk, hogy csak akkor szeretnek minket, ha kielégítünk másokat. Ez fogott meg igazán, erről akartam filmet készíteni.

MN: Marischka harmadik filmje, a Sorsdöntő évek a királyné életének ugyanarról az időszakáról szól, mint a Fűző, ráadásul mindkettőt Cannes-ban mutatták be. Miért pont ezt a periódust választotta?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.