Magyar Narancs: Erzsébet királyné, azaz Sisi itthon főleg a magyarok királynéjaként ismert, akire a legtöbben a mai napig a Romy Schneider megformálta alakként gondolnak. Milyen az emlékezete hazájában, Ausztriában?
Marie Kreutzer: Meghatározóak nálunk is Marischka filmjei, szinte minden karácsonykor leadja ezeket a tévé. Sisi ma már leginkább egy szuvenírbolti klisé, arcképe ott van szinte minden ajándéktárgyon és bögrén. Gyerekként nem láttam a Sisi-trilógiát, az első róla szóló emlékem a Schönbrunn kastély megtekintéséhez kapcsolódik. A Fűző ötletével a főszerepet alakító Vicky Krieps keresett meg, akivel együtt dolgoztam 2016-ban a Régen menőbbek voltunk című filmemen. Elkezdtem önéletrajzokat, naplókat és leveleket olvasni a királynéról, jártam a múzeumokat, hátha találok valamit róla, ami rezonál velem. Túlzásba vitt lovaglás, utazás és túrázás, a lázadás olyan apó formái, mint a dohányzás, az étkezés elutasítása, vagy amikor betegnek tettette magát, hogy ne kelljen megjelennie a fontos eseményeken – tetszett ez az oldala, együtt tudtam érezni vele. Úgy gondoltam, ezzel arról is beszélhetek, hogy általánosságban milyen is nőnek lenni. A nőket arra nevelik, hogy kiszolgálják a társadalom igényeit: azt tanultuk, hogy csak akkor szeretnek minket, ha kielégítünk másokat. Ez fogott meg igazán, erről akartam filmet készíteni.
MN: Marischka harmadik filmje, a Sorsdöntő évek a királyné életének ugyanarról az időszakáról szól, mint a Fűző, ráadásul mindkettőt Cannes-ban mutatták be. Miért pont ezt a periódust választotta?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
