Interjú

„Ha kielégítünk másokat”

Marie Kreutzer filmrendező

Film

Sisi egy eddig nem látott oldalát ismerhetjük meg a Fűző című filmben: káromkodik, szeretőt tart, betegséget színlel, és egyre nehezebben fér bele ifjúkori ruháiba. Az osztrák filmrendezőt a királyné el nem múló kultuszáról és természetesen Ernst Marischka kitörölhetetlen emlékű trilógiájáról is kérdeztük.

Magyar Narancs: Erzsébet királyné, azaz Sisi itthon főleg a magyarok királynéjaként ismert, akire a legtöbben a mai napig a Romy Schneider megformálta alakként gondolnak. Milyen az emlékezete hazájában, Ausztriában?

Marie Kreutzer: Meghatározóak nálunk is Marischka filmjei, szinte minden karácsonykor leadja ezeket a tévé. Sisi ma már leginkább egy szuvenírbolti klisé, arcképe ott van szinte minden ajándéktárgyon és bögrén. Gyerekként nem láttam a Sisi-trilógiát, az első róla szóló emlékem a Schönbrunn kastély megtekintéséhez kapcsolódik. A Fűző ötletével a főszerepet alakító Vicky Krieps keresett meg, akivel együtt dolgoztam 2016-ban a Régen menőbbek voltunk című filmemen. Elkezdtem önéletrajzokat, naplókat és leveleket olvasni a királynéról, jártam a múzeumokat, hátha találok valamit róla, ami rezonál velem. Túlzásba vitt lovaglás, utazás és túrázás, a lázadás olyan apó formái, mint a dohányzás, az étkezés elutasítása, vagy amikor betegnek tettette magát, hogy ne kelljen megjelennie a fontos eseményeken – tetszett ez az oldala, együtt tudtam érezni vele. Úgy gondoltam, ezzel arról is beszélhetek, hogy általánosságban milyen is nőnek lenni. A nőket arra nevelik, hogy kiszolgálják a társadalom igényeit: azt tanultuk, hogy csak akkor szeretnek minket, ha kielégítünk másokat. Ez fogott meg igazán, erről akartam filmet készíteni.

MN: Marischka harmadik filmje, a Sorsdöntő évek a királyné életének ugyanarról az időszakáról szól, mint a Fűző, ráadásul mindkettőt Cannes-ban mutatták be. Miért pont ezt a periódust választotta?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.