rés a présen

„Szeretném csak folytatni”

Kőszegi Edit filmrendező

  • rés a présen
  • 2017. december 23.

Film

rés a présen: Mikor indítottad el a Kugler Art Szalont?

Kőszegi Edit: A Cigány-kép – roma-kép című, Szuhay Péterrel közös dokumentumfilmünk volt a kiindulás, akkor tizenöt kortárs roma képzőművész szólalt meg. 2007-ben az Emlékezés színes álmai című kiállításra a film néhány szereplőjével együtt baktattunk fel a Magyar Nemzeti Galériába. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből több mint kétszáz festményt állítottak ki ott, köztük olyanokat, melyek gyűjtésénél a múzeum Soros-ösztöndíjasaként ott voltam én is. A megnyitó után a festők nálam ünnepeltek, és beszélték el nehéz sorsukat. Ekkor jöttem rá, hogy úgy tudom támogatni őket, ha a lakásomban bemutatom képeiket, s hozzásegítem őket az eladáshoz. A segítésből szenvedélyes gyűjtés lett, a lakásból 2011-től galéria, aztán pedig szalon.

rap: Miért Kugler lett a neve, miért nem Kőszegi?

KE: Mert én valójában Kugler Edit vagyok. Igen, az „5 forintért kuglert venni” féle. Amikor édesapám meghalt, kiderült, hogy csak a művészneve volt a Kőszegi, ugyanis a szüleim, akik színészek voltak, akkoriban ezzel a névvel nem tudtak volna boldogulni.

rap: Három éve költöztetek. Mi változott?

KE: A Szent István téren az egyHáz, a Roma Művészeti Alkotóközösség egyszerűen fantasztikus volt… A földszinttől a negyedikig kiállítás a lépcsőházban, a Romani design, Bogdán János Amigó, mind együtt. Aztán sajnos felmondták nekik a bérletet, és akkor úgy éreztük, mi is megyünk, és átgurítottuk a Szalont az Erzsébet téren. Hiányzik az a közösség, de jöttek új tagok, mint Fátyol Kamilla művésznő, aki új színt, színházat hozott a galéria életébe. Heti három programunk van: színház, vetítés, kiállítás és szalonest váltja egymást. Várjuk a gimnáziumokat, vidéki tanodákat, szakkollégiumokat, külföldi diákokat, akik tárlatvezetés és a filmvetítés során ismerkedhetnek a roma kultúrával, az alkotókkal, a problémáikkal. De szívesen adunk otthont civilek bemutatkozásának is, pl. a Rehab Critical Mass vetítéssorozatának, a Roma Mentor Programnak, az Ébredések Alapítványnak.

rap: Mi lesz a program az ünnepek előtt?

KE: November 25-én a G című, Hidvégi Nóra rendezte előadás előtt Bujtás Mónika kiállítása lesz látható, akinek az egyik festménye maga a darab díszlete is. Másik monodrámánk a Jóslatok, amit Dégi János előadásában láthatunk Bereményi-dalszövegekkel november 28-án, Helle Maximilian zongorakíséretével. December 1-jén Ernelláék Farkaséknál, 13-án szintén Hajdu Szabolcsék Kálmán-napja. December 9-én Én, te, mi címmel bemutató, interaktív színházi tárlatvezetés a Bohócok a Láthatáron nevű csoport előadásában. Ennek a fókuszában is párkapcsolatok állnak. De­cember 1-jén Péli Tamás nyomdokain címmel nyílik kiállítás és ekkor mutatjuk be Lászlóné Takács Ágnes Kunhegyesi Ferencről írt könyvét. Közös adventi vásárokat is tartunk a galéria művészeivel – Bada Márta, Balázs Kitti, Bogdán János Amigó, Bujtás Mónika, Kállai Henrik, Lakatos Erika, Omara –, akik itt helyben segítenek túl lenni a karácsonyi ajándékvásárlás őrületén. Folytatjuk a KINEDOK és Rehab Critical Mass filmes workshopjait.

rap: A jövő évad hogy néz ki?

KE: Decemberben kezdődnek a Trojka Társulat Anna Karenina-próbái, Soós Attila rendezésében, Gryllus Dorkával a címszerepben. Várhatóan január végén kerül bemutatásra az Álmodozók, a FAQ, a MU Színház és a Dollár Papa Gyermekei közös munkája, Bertolucci filmje nyomán, Ördög Tamás rendezésében. Most van szervezés alatt Befogadó kamera címmel egy magyar dokumentumfilm-sorozat, ami egyúttal műhely is lenne.

rap: Saját vágyak?

KE: Valójában azt szeretném csak folytatni, amit eddig csináltam.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.