rés a présen

„Szeretném csak folytatni”

Kőszegi Edit filmrendező

  • rés a présen
  • 2017. december 23.

Film

rés a présen: Mikor indítottad el a Kugler Art Szalont?

Kőszegi Edit: A Cigány-kép – roma-kép című, Szuhay Péterrel közös dokumentumfilmünk volt a kiindulás, akkor tizenöt kortárs roma képzőművész szólalt meg. 2007-ben az Emlékezés színes álmai című kiállításra a film néhány szereplőjével együtt baktattunk fel a Magyar Nemzeti Galériába. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből több mint kétszáz festményt állítottak ki ott, köztük olyanokat, melyek gyűjtésénél a múzeum Soros-ösztöndíjasaként ott voltam én is. A megnyitó után a festők nálam ünnepeltek, és beszélték el nehéz sorsukat. Ekkor jöttem rá, hogy úgy tudom támogatni őket, ha a lakásomban bemutatom képeiket, s hozzásegítem őket az eladáshoz. A segítésből szenvedélyes gyűjtés lett, a lakásból 2011-től galéria, aztán pedig szalon.

rap: Miért Kugler lett a neve, miért nem Kőszegi?

KE: Mert én valójában Kugler Edit vagyok. Igen, az „5 forintért kuglert venni” féle. Amikor édesapám meghalt, kiderült, hogy csak a művészneve volt a Kőszegi, ugyanis a szüleim, akik színészek voltak, akkoriban ezzel a névvel nem tudtak volna boldogulni.

rap: Három éve költöztetek. Mi változott?

KE: A Szent István téren az egyHáz, a Roma Művészeti Alkotóközösség egyszerűen fantasztikus volt… A földszinttől a negyedikig kiállítás a lépcsőházban, a Romani design, Bogdán János Amigó, mind együtt. Aztán sajnos felmondták nekik a bérletet, és akkor úgy éreztük, mi is megyünk, és átgurítottuk a Szalont az Erzsébet téren. Hiányzik az a közösség, de jöttek új tagok, mint Fátyol Kamilla művésznő, aki új színt, színházat hozott a galéria életébe. Heti három programunk van: színház, vetítés, kiállítás és szalonest váltja egymást. Várjuk a gimnáziumokat, vidéki tanodákat, szakkollégiumokat, külföldi diákokat, akik tárlatvezetés és a filmvetítés során ismerkedhetnek a roma kultúrával, az alkotókkal, a problémáikkal. De szívesen adunk otthont civilek bemutatkozásának is, pl. a Rehab Critical Mass vetítéssorozatának, a Roma Mentor Programnak, az Ébredések Alapítványnak.

rap: Mi lesz a program az ünnepek előtt?

KE: November 25-én a G című, Hidvégi Nóra rendezte előadás előtt Bujtás Mónika kiállítása lesz látható, akinek az egyik festménye maga a darab díszlete is. Másik monodrámánk a Jóslatok, amit Dégi János előadásában láthatunk Bereményi-dalszövegekkel november 28-án, Helle Maximilian zongorakíséretével. December 1-jén Ernelláék Farkaséknál, 13-án szintén Hajdu Szabolcsék Kálmán-napja. December 9-én Én, te, mi címmel bemutató, interaktív színházi tárlatvezetés a Bohócok a Láthatáron nevű csoport előadásában. Ennek a fókuszában is párkapcsolatok állnak. De­cember 1-jén Péli Tamás nyomdokain címmel nyílik kiállítás és ekkor mutatjuk be Lászlóné Takács Ágnes Kunhegyesi Ferencről írt könyvét. Közös adventi vásárokat is tartunk a galéria művészeivel – Bada Márta, Balázs Kitti, Bogdán János Amigó, Bujtás Mónika, Kállai Henrik, Lakatos Erika, Omara –, akik itt helyben segítenek túl lenni a karácsonyi ajándékvásárlás őrületén. Folytatjuk a KINEDOK és Rehab Critical Mass filmes workshopjait.

rap: A jövő évad hogy néz ki?

KE: Decemberben kezdődnek a Trojka Társulat Anna Karenina-próbái, Soós Attila rendezésében, Gryllus Dorkával a címszerepben. Várhatóan január végén kerül bemutatásra az Álmodozók, a FAQ, a MU Színház és a Dollár Papa Gyermekei közös munkája, Bertolucci filmje nyomán, Ördög Tamás rendezésében. Most van szervezés alatt Befogadó kamera címmel egy magyar dokumentumfilm-sorozat, ami egyúttal műhely is lenne.

rap: Saját vágyak?

KE: Valójában azt szeretném csak folytatni, amit eddig csináltam.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.